Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
17. or<Kágos ülés # De nem kívánok a vita másik kedvencz tárgyáról sem bővebben szólni, melyet a válasáztsi visszaélések vádjai képeztek; ha azonban az ehhez fűződött vita eredményeiből kifolyólag constatálom azt, hogy akár az ellenzéknek, akár a t. túloldalnak, vagy akár mindkettőnek legyen igaza a választási visszaéléseket illetőleg, egy kétségtelen tény: hogy ezen visszaélések tényleg elkövettettek. Önkénytelenül fölmerül a kérdés t. ház, hogy ily kétségtelenül beigazolt visszaélések mért nem gátoltattak meg annak idején, vagy ha már megtörténtek, mért nem vétetett ellenük igénybe a megtorlás. A t. ministerelnök ur, ha jól fogtam fel nyilatkozatát, ezzel szemben akként védekezett, hogy ő a maga részéről sohasem tartja megengedhetőnek, hogy bármily kormány a választásokra tettleges beavatkozást gyakoroljon; mert ez által a választási szabadságot veszélyeztetve látná s ő a maga részéről nem volt hajlandó az ellenzék e ezímen emelendő vádjának magát kitenni. Én, t. ház, a választási visszaéléseket e nyilatkozat által igazoltaknak nem látom, mert itt nem arról van szó, hogy ily beavatkozás, mely mindig veszélyes szokott lenni, igaz, a választási szabadságra nézve illetéktelen beavatkozást kellett volna hogy tegyen a kormány; hanem igenis. lehet szó a kormány ama kötelességéről, mely a törvények végrehajtásában azt mindenkor terheli. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt lehet szó, igen is, a választási törvény végrehajtásáról, mely nem tekinthető beavatkozásnak, hanem e törvény keretén belül mozgó választási szabadság' megóvásának, mely választási szabadság a visszaélések által oly keményen alteráltatott. {Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Midőn e vita folyamán a többség mindezekkel szemben oly kevés scrupulositást tanúsított, hogy már csak ennélfogva is az igazságtalanságot kellene az általa betérj esztett feliratnak kiérdemelnie, nem ezen szempontokból kívánom én szavazatomat a többség felirati javaslatától megtagadni, hanem azért, mert ott kivételes rendszabályok helyeztetnek kilátásba; az én alkotmányos felfogásom szerint alkotmányos államban, a hol a megzavart állami és társadalmi rend helyreállítása végett szüksége forog fenn a kivételes intézkedéseknek, azt az alkotmányon belül, a mindenha! kormány bármikor megteheti —ily rendszabályok szüksége fenn nem forog, sőt veszélyesnek tartom különösen azért, mert az ily kivételes rendszabályok, ha törvénybe iktatás által állandósittatnak, igen könnyen eonfiscálliatják magát az alkotmányt. {TJgy van! TJgy van! a szélső balon.) De azt mondják, hogy az alulról jövő reactió veszélyeivel szemben szükség van ily kivételes rendszabályokra, hogy a liberalismus és annak áldásai megóvassanak. október 2í, 1884. §Q7 Én igen sajátságosnak tartom az olynemíí liberálisraust ; a mely óvatos liberalismusnak jeleztetett; igen sajátságosnak az oly liberalismust, a mely hogy a reactiót elkerülhesse, épen a reactió eszközeit veszi igénybe. (Élénk helyeslés a szélső balon. Igaz! Ugy van!) Nagyon jól tudom, t. ház, hogy bármely politikai ezélszerű törekvés csak akkor bir jelentőséggel, ha az a kellő anyagi erővel is támogattatik; mert ha ez hiányzik, ugy az a politikai törekvés csak képzeletivé válik. Ha már most e szempontból vizsgáljuk a többség felirati javaslatát és ha el is fogadnám az abban nyilvánuló politikai törekvés helyességét és ezélszerííségét, mert nem látom eléggé biztosítva a támogatásra szükséges anyagi erőt, a mely minden politikához okvetlen megkívántatik, nem fogadhatom el e feliratot. Továbbá igen jól tudom, hogy csak az az állam lehet önálló, a mely a függetlenség akaratának képességével bir. Az akarat e képessége az, mely az állami önállóságnak első biztosítékát képezi. Én ezt a többség javaslatában nemcsak kifejezve neln látom, hanem az abban uralkodó opportunitási hangulat által, mely mindig előbbre helyezi a saját nyugalmát az állam legszentebb érdekeinek és a mely sokkal inkább hajlandó megnyugodni a helyzet nyugalma által adott előnyökben, sem hogy független szabadelvű álláspontra törekednék: mondom, ezen opportunitási hangulat által ezen akarás képességét nem csak mostanra, hanem jövőre is megsemmisítve látom; ez az, a miért én a többség válaszfelirafi javaslatát el nem fogadhatom, hanem Irányi Dániel t. képviselő ur felirati javaslatát pártolom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! A jelen felirati vita keretében én nem szándékoztam felszólalni s midőn annyi jeles szónoklat után csekélységem mégis rövid türelemre kérni óhajtja a ház t. tagjait, a vita végén, ezt azon körülmény okozza, hogy tartatott e házban eme vita keretében egy oly nagyszabású szónoklat, melyre igen sokan reflectáltak, de a melyet igénytelenségem is más szónokok által nem érintett egyes momentumaiban egy kissé bonczolni óhajt. (Halljuk!) Ertem különösen ama szónoklat történelmi momentumait. Ugy a szónok, ki mély tiszteletem tárgya, mint szónoklata, megvallom őszintén, a szónoki művészet bűvereje alatt kivált első pillanatra, de nem tagadom, bizonyos pontozatokra nézve maradandóan is — mert megdönthetetlen igazságokat tartalmaz — elragadott engem is; gyönyörrel hallgattam mélyen tisztelt képviselőtársamnak , Horvát Boldizsárnak szónoklatát, mély figyelemmel minden szavát; és midőn az antique szabású szónoklatokhoz méltó ezen művészi beszédet hallottam, önkénytelenül egy kép jutott eszembe ; egy
