Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-16
194 16. or«d«GAilUéirofetoT>«r 25. HS4. tek, mert Hermán Ottó képviselő ur beszédéből utoljára kiderült, hogy a zsidók fogják azt a forradalmat csinálni és azok fogják a guillütmeket felállítani, talán épen Hermán Ottó Robespierrekedése mellett, az antisemiták ellen Én azon, hogy Hermán képviselő ur nagyon haragszik az én választóimra, a rumi kerület választóira, épen nem csodálkozom, mert ő ott egyszer igén nagy kudarczot vallott, Ugyanis 1878ban ő az én választóimat az ő elveinek meg akarván nyerni, apostolkodott kerületemben; választóim azonban az ő népboldogító eszméire nem hederítettek, hanem a mit az egyik fülükön beeresztettek, azt a másik fülükön kieresztették. Ezt nem tudja megbocsátani Hermán Ottó képviselő ur. Tudom, hogy a t. képviselő urnak a rumi kerület nem tehetett volna nagyobb örömet, mint azt, hogy megbuktasson engem, hanem hát ezen örömét elrontották az én választóim. (Helyeslés a baloldal különböző padjaiból.) Veress József: T. ház! (Eláll! Nagy zaj és felkiáltások : 5 pereznyi szünetet kérünk!) Elnök: Kérek csendet. A vitának 8-ik napján vagyunk, ideje volna már, hogy hefejeznők. (Élénk helyeslés) Veress József: Először van szerencsém a t. házban felszólalni. Ez okból teljes mértékben érzem feladatom nehézségét, felelősségem súlyát, állásom kényes voltát nemcsak azért, mert a vitának nyolezadik napján, tehát a figyelem kimerültekor kell felszólalnom, hanem azért is, mert az álláspont, melynek védelmére szavamat felemelem, oly álláspont, mely ellen a pártok részéről különbség nélkül egy szájjal hangzik a feszítsd meg. De vigaszomra szolgál az, hogy nem egy szívvel lélekkel is. Oly álláspont az enyém, melylyel szemben majdnem az egész sajtó latba vetette a maga befolyását; melyen szemközt állok a kormánynak, a liberálisnak mondott kormánynak fenyegetéseivel. És mindezek fölött ínég kényessé teszi állásomat főkép az, hogy pártunk programmjából annak alapját akarják megtámadni, midőn azt mondják, hogy e párton az obseurantismus, az erkölcstelenség, a jogegyenlőség megtagadása, a felebaráti gyűlölet honol. Kényesebbé teszi ezen állásomat személyemre nézve főkép az, hogy nemcsak mint hazafi, hanem mint protestáns pap, nem hagyhatom szó nélkül ezen súlyos vádakat. Különösen Búsbach Péter képviselő ur beszédére legyen szabad megjegyzésemet megtennem — adatokkal, melyek értékét ugyan Hermán Ottó képviselő ur kétségbe akarja vonni, de ha phrasisokkal dobálódznánk, ismét az esnék kifogás alá, hogy adatokat nem hozunk fel; jól tudom, t. ház, hogy adatokat felsorolni nem valami mulatságos, de azt is tudom, hogy nagyon tanulságos. Búsbach képviselő ur ellenünk azon súlyos vádakat emelte, hogy mi a sötétségnek korszakát akarjuk visszaidézni, hogy a mi pártunk néni áll az erkölcs, a jogegyenlőség és a felebaráti szeretet alapján. Szegy élném magamat, ha, mint a, XIX. század gyermeke, a sötétséget akarnám visszahozni; szegyeméin magamat, ha, mint protestáns pap a felebaráti szeretet ellen emelném fel szavamat; szégyelném magamat, ha mint népképviselő, a jogegyenlőséget akarnám megtagadni. Azért legyen szabad a phrasisok ellen adatokat felhozni magam igazolására, hogy mint pap, mint hazafi, mint müveit ember —mert annak tartom magamat — miért merek, miért tudok én antisemita lenni. (Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy pártunk az obseurantismus pártja és az igen tisztelt elnök ur nem találta szükségesnek e sértő szót visszautasítani. Hivatkozunk fényes nevekre, melyeknek tulajdonosai a világirodalom legszebb nevei közé vannak feljegyezve és mint bölcsek, mint államférfiak, mint hittudósok, mint tapasztalt emberek ismeretesek és ezekre a nevekre rá mondják, hogy unalmas ezek emlegetése. Egy Fichte, Kant, Hegel, Goethe, Shakespeare, egy Luther és sok pápának neve nem olyan, hogy ha velük egy táborban vagyunk, szégyelhetnők magunkat. (Helyeslés abalés szélsőbal különböző padjairól.) Én, t. ház, mint a ki a függetlenségi párt elveit osztom a politikai kérdésekben, én, mint a ki esküt tettem a felebaráti szeretet, az evangélium hirdetésére, legtávolabb vagyok attól, hogy felebaráti gyűlöletet hirdetnék. De midőn kimondom azt, hogy ember és ember közt nem születése szerint, nem rangja szerint, nem foglalkozása szerint, nem vallása szerint és nem vagyona szerint teszek különbséget, hozzá teszem azt is: hanem teszek különbséget tettei és jelleme szerint. Előttem zsidó és keresztény egyaránt tisztelt, ha mint ember megállja helyét, én vallásfelekezeti különbséget, faj különbséget nem ismerek, hanem ismerek jellemek és tettek szerint különbséget. (Helyeslés a bal- és szélsőbal különböző padjairól.) Szívesen nyújtom kezemet a kérges tenyerű földmívesnek, mert tudom, hogy becsületes munkával keresi kenyerét, becsülöm a rongyszedő zsidót is, ha munkájában becsülettel jár el: de midőn azt látom, hogy a zsidóságban általánosan elömlik egy bizonyos vonás, melynek megnevezését itt nem szívesen hallják, hogy az jellemző vonássá válik, ezt a jellemet akarom a maga nevén megnevezni. Azt szokták ellenünk vetni, hogy a zsidó-kérdést külön kérdés gyanánt tárgyalni nem lehet, nem politikus, nem tanácsos. De hiszen ők maguk teszik külön kérdéssé, ők maguk válnak külön tőlünk szokásaikban, társalgásukban, Írásban, irodalomban kivált a német nyelvet kedvelik; tartanak fenn központi irodát s annak rendeleteit foganatosítják ; szövetkeznek egymással izraelita szövetséggé és ha a pkcetum idejében nem volt szabad kihirdetni
