Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

19? IS. nrszág** ülés október 25 18M. ministratiót követelik, egyebet nem fognak létrehozni, mint azt, hogy az administratió a közélet nyilatkozásait nem fogja elintézni, hanem fogja rubrikákba kényszeríteni és hogy minden esetben minden körülmények közt a legkisebb rázkódtatás felbomláshoz vezet és meg fogja magát bőszülni épen az administratióban. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A tapasztalás, t ház, kétségtelen, az egyénnek vezetője, fel világosítója. Azt mondja a trónbeszéd és azt mondja a válaszfelirati javaslat, hogy Magyarország pénzügyi bajai mindenesetre rendezendők, hogy egyáltalában az egyensúly helyreállítás;'. a törekvésnek czélját képezi. Meghiszem én azt t. ház, hanem kétségtelen tény az, hogy ha a tapasztalás az embernek valóságos felvilágosító anyja, ezen tapasztalás már magában véve, eltekintve a dologban rejlő természeti törvénytől, megmutatja azt, hogy Magyarország állami háztartása a jelenlegi alapon nem rendezhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mit a velünk nem egy alapon álló ellenzék hirdet, az szerintem csak egy morális fellobbanás, íi mely csak akként értendő, hogy ha az ugyanazon alapon álló jobb férfiak kerülnek kormányra, akkor a mostani alapon is lehet valami jobbat létesíteni : de annyi kényszerítő körülménynyel szemben, a melyek nemcsak bekövetkeztek 1867 óta, hanem mint történelmi lánczolat azóta mutatkoznak, mióta a Habsburg-Lothringiai ház uralkodik Magyarország felett, megezáfolják ezen jóhiszeműséget ; az a méltányosság semmi egyéb, mint a régi politika: „vakulj magyar", Ígérünk neked méltányosságot, jogot, azután megszerettetjük a helyzetet és el fogod fogadni az új kiegyezést, a mely épen olyan rossz, mint a mostani. (Helyeslés szélső balfelöl.) Mert az, a ki a rohamosan fejlődő közélet egyes mozgalmai után indul, az magát elragadtatja és máskép látja a dolgot, inkább optimismusra hajlandó, mint az, a ki kritikai szemmel kíséri a közélet jelenségeit. És látunk bizonyos igen fontos jelenségeket, a melyekre én a t. ház figyelmét különösen felkérem. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország közeledik a kiegyezés megújításához. A múlt kiegyezés előzményeiből előttem áll az a mozgalom, a mely azt megelőzte. Magyarországnyájas képeket talált az olyan körökben, melyek nem igen szeretnek a magyarokkal szívesen foglalkozni. Néhány éven keresztül barbár, ázsiai nemzet vagyunk, azután lovagias, vendégszerető. Történnek látogatások embereknél és medvéknél, szóval az egész társadalom fel van villanyozva, azután felkeresik a palotákat, isznak a magyarság egészségére. Vájjon a múlt kiegyezést nem hasonló jelenségek előzték meg? Én ott voltam azon gyűlésen, Pestmegye megyeházában, melyen Sennyey Pál elnökölt és igen lelkesítő beszédet tartotta házi- [ ipar kérdéséről és terjesztéséről. Hol van az a mozgalom ? Igen, az iparosok hittek ezen fontos mozgalomban és bementei az új kiegyezésbe. És a midőn a kiegyezés perfeet volt, akkor annak az egyesületnek boldogtalan titkárja 4 éven keresztül iparkodott, hogy közgyűlést hozzon össze, de fájdalom, csak ő maga jelent meg a protokulummnl (Élénk derültség.) Hát most, t. képviselőház, nem hangzik-e fel mindenütt, hogy a magyar műipar emelése, kifejlődése milyen szerfelett fontos? És vájjon nem megy-e ez olyan czím alatt, hogy alapítsunk egy társulatot, mely álljon a nemzet előkelőségéből, ecelésiáhól, mindenből, a mely elmenjen propagandát csinálni és piaezot szerezni a magyar műipar czikkeinek. Hát nekem nincs kifogásom az ellen, hogy e czím felvétessék, noha meg vagyok győződve, hogy ennek vége megint csak az lesz, hogy a titkár megfog jelenni a protokulummal és a közgyűlés elmarad. (Derültség.) Hanem ha már erről van szó — én eltekintek az ipar többi érdekeitől ez időszerűit, lesz alkalmam erre majd a költségvetésnél nyilatkozni — ha már a műipar arra való, hogy ennek oly nagy fontosság tulajdonittassék, én azt kérdem, mi nyilatkozik a kormányzatban akkor, a miből egy egészséges irányra lehetne következtetni ? Talán az ő ministeri biztosainak az utazgatása, talán azon faragó mfíhelyek,szövészeti iskolák és egyebek; azon faragó intézetek, melyek azt mondják, hogy műipart tíznek és felveszik a versenyt Svájczczal és a fekete hegységgels egyáltalában oly vidékekkel, melyekben a műipar már örökösödés utján is ki van fejlődve sa melyet egy óriási ínternationális, az egész világra szóló kereskedelmi hálózaton kivül még egy nagy tőke is támogat. Tehát azt mondják, hogy ez a véréből kicsapott magyar műiparos vegye, fel a versenyt azon óriási eszközökkel, azon fejlett iparral szemben ! Hisz ez, t, ház, teljes lehetetlenség. Hanem én még nem hallottam soha azt a szót, melyet nálunk mindenkinek hangsúlyoznia kell, a ki a muiparra súlyt fektet és annak mint fontos factornak megadja azon helyet, mely azt megilleti: hogy a műipar tekintetében induljunk azon álláspontból, mely egyedül helyes, mely a műiparnak fontosságát s jövedelmezőségét egyedül képes megteremteni és mely a következő: Ne vegyük fel a versenyt másokkal ugyanazon téren, hanem keressük fel azt, a mi a magyar műipar múltjában igazán sajátságos nemzeti vonás van és fejtsük ki ezt, mert evvel bizonyára az európai piaezokon ugyanazt a hódítást tehetjük, a mit tesznek mások az ő typicus iparczikkeikkel. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, én már a t. földinivelési minister ur mosolygásából látom, (Derültség a szélső baloldalon) hogy ő azt fogja mondani erre, hiszen ez már mind meg van beszélve, sőt már egy gyár is létezik erre