Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

16 orsaasos itlés "október 23. 1S84. 185 meri tagadni azt, hogy az az egynehány vándorczigány századok óta, sem szoktatható arra, hogy rendes lakást tartson és rendesen foglalkozzék, nem szoktatható arra, mert tájának sajátsága. Nem századok, ezredévek bizonyítják azt, miként a sémi fajnak tulajdonsága, hogy az államalkotó, de különösen áiiamfentarió elemet képezni nem tud, hogy azon népek közt, melyek közé keveredett, folyton feloszlató elemet képez. Az az illető ntp vagy képes volt ellenállni ezen feloszlatás! kísérletnek és akkor elpusztult a zsidó, vagy nem voit képes ellenállni és akkor elpusztult az illető nép. De a t. háznak egyetlen egy tagja sem tudna felmutatni annyi ezredév történetében egyetlen egy esetet, a hol a zsidó a nemzet testébe beolvadt és ezen faj-sajátságát megtartja a közélet minden phasisában, azt a mindennapi tapasztalat igazolja. No hát, t. ház, e mellett egyáltalán niues szándékomban tagadásba venni azt, hogy ha a szerecsenek közt találkozhatott egy Toussaint l'Otiverture, a ki fehérbőrű elleneinek észjárását saját szellemi tehetségében nagyon túljárta, lehetnek, vagy talán vannak is a zsidók közt egyesek, kik önerejükből vagy a körülményeknél fogva levetkőzik fajuk sajátságait és abból kíemehtednek és ezért mondja a Szalay Imre által beadott felirati javaslat helyesen, hogy az emaneipatiónak feltétlen, azaz feltételhez nem kötött törvényét szerencsétlen lépésnek tartja. Hát, t. ház, a zsidó-kérdés a magyar nemzetiség kérdése is. Körülnézhetünk a hazában, szedhetjük az adatokat bármily szorgalmasan és nem fogjuk megtalálni azt az egy esetet, a melyben a zsidó a magyarság, a magyar állami eszméért bármit is tett volna; hacsak a t. háznak némely tagja nem akarja felhozni azt, hogy nevüket meg-magya rosították. Én azonban megvallom, hogy Horn Edének, ámbár német neve volt, még az emlékét is jobban tisztelem és szeretem, mint a most létező nem tudom, hány ezer új, 50 krajezáros Pécsi, Rákóczi,Bercsényi és nem tudom miféle új-magyart. L)e végre, t. ház, a zsidó kérdés a megélhetés kérdése. A mindennapi tapasztalás igazolja azt, hogy a zsidó oly tulajdonokkal bir, melyekkel a keresztény egyáltalán nem versenyezhet. Hiába mondják azt sokan, hogy a keresztény előtt ép ugy nyitva a pálya, mint a zsidó előtt. Az a pálya nem egyforma, mert a keresztény és zsidók közt mindig ott fog állani az az öt hat ^zál fonal, mely az Eynatten-Kiehter-féle perben szerepelt és az a borravaló, mely az Ofenheim-perben szerepelt. Á verseny nem egyforma: kinek helyzetét, haladását bizonyos erkölcsi nézetek kötik, avval sohasem futhat versenyt, kinél azok hiányzanak. Mit hallottunk eddig, t. ház, felhozni a zsidókérdés jogosultságáról? Egyetlenegy dolgot s ez a keresztény szeretet. Én elismerem, í. ház, hogy KÉPVfl. NAPLÓ. Í884—87.

1. KÖTET. a vallásban és egyes ember erkölcsi életében nincs magasztosabb eszme, mint a ki téged kővel dob, azt te dobd vissza kenyérrel; de a mint ezt elismerem, ugy bátor vagyok állítani azt, hogy a politikában ennél betegebb, haszontalanabb elv nem létezhetik. És miután koronkint a magyar kormány ezt az elvet alkalmazta, ám nézze meg a gyümölcsét Horvátországban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Én nekem az sem tűnt tel, hogy onnan a háznak másik oldaláról Jánosy t. képviselőtársam oly melegen felszólalt a zsidók mellett, mert hát ha emlékezetein egyébként nem csal, ugy gondolom, hogy András és László királyok szomorú idejében valami váradí püspök volt az, ki az izmaelitákkal a vámokat együtt bírta, No hát én nem tartom valami különös dolognak, hogy most, annyi száz év múlva a papság egyik tagja annyit változik, hogy az m betűt r-re változtatva, a zsidóságot pártolja; annál kevésbé csodálkozom pedig azon, mert hát az én t. képviselőtársam talárjának egyhangú feketeségét már nagyon megunhatta. Én szivem mélyéből kívánom, hogy isten mielőbb segítse nagy-s: ombati kanonokká. T. ház! A zsidó-kérdés megvan, ezt meg kell oldani, mert a szükség ugy kívánja. És ha a kormány még ma csak azon kérdés előtt áll, melyet az antisemitismus felvetett, hogy a zsidókkal nem lehet igy megélni, én azt mondom, t, ház, hogy azon politika, melyet a kormány követ, ezen kérdést oda mérgesíti el, hogy a zsidókkal többé egyáltalában nem lehet megélni. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldal némely padjain.) És miután ezen napok senkinek sem lehetnek kedvesek és miután az erre való figyelmeztetés benne van Szalay Károly t. képviselőtársam feliratában: én azt pártolom. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbal némely padjain.) Vámos Béla; T. ház! Elferdített szavaimnak helyreigazítása végett és egyszersmind személyes kérdésben is kérek szót. (Halljuk! Nagy zaj.) Szalay Károly képviselő ur beszédemnek, melyet a felirati vita alkalmával elmondani szerencsésvoltam, olyan értelmezést tulajdonít, mintha én itt a t. házban az örökjog eltörlésének szükségességót, mint kor- és időszerű szükségességet hangsúlyoztam volna. Szavait szórói-szóra visszaadni nem tudom; de tekintve azon magyarázatot, melyet állításához kapcsolt, azon személyes kérdést igazoló nyilatkozatot, melylyel állítását kisérte, kétségtelen, hogy szavainak csakis az általam jelzett értelmet lehet tulajdonítani. T. ház! Bátor vagyok felolvasni beszédemnek a szóban levő kérdésre vonatkozó részletét. Igenis, mondtam ezeket; „Én sem lelkesülök, t. ház, mert az emberiség egy barátja sem lelkesül, a tő kének igen jelentékeny túlsúlya iránt, de meggyőződésem a,z is, hogy a bajnak tökéletesen meg24