Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-16
182 '«*• * r M4«fo» »líW fttt^ei? 23. !8S4. maga, annak compillaíorának — mert e munka, nem más, mint compillatió — csak oly irtóztató, oly mindenkit megrázó, félország borúját kihívó lú'níctt következtében, liogy Magyarország nagybiráját, s -ját palotájaban^tt a főváros közepén gyilkolják meg vadul, mondom, ily esetre volt szüksége, hogy megtanulja, miként Magyarországon, de széles e világon is a gyilkosság épen nem más, mint a szándékos emberölés. (Ügy r.an! a szélső baloldalon.) Mondom, t. ház, alig van a sorrendbe felvéve tárgy, mely a főrendiház rendezésénél sürgősebb nem lenne. De hát e«y mégis van, t. ház és ez ez országgyűlés tartamának meghosszabbítás;!. Ez nem csak nem sürgős, sőt igénytelen nézetem szerint, veszélyes. Azonban, t. ház, e tekintetben nekem alapos kételyeim vannak arra vonatkozólag, hogy az érintett javaslat törvénynyé lesz. Hallottuk a t. ministerelnök urnak nyilatkozatából,-hogy ezen tÜPvcnyjavaslat nem is annyira az ő saját maga nézete, szándéka, mint inkább pártjáé. Ha ez igy van, nagyon közelfekvő a gyanítás, hogy épen az utolsó választás alkalmával történtek — melyek itt a ház szine előtt oly nyíltan, oly egyszerűen bevallattak — indították és indítják a t. többséget arra, hogy az a nagy költekezés minden három esztendőben forduljon elő. Én azt gondolom t. ház, hogy majd mikor e törvényt meg kellalkotni, a t. ház többsége tagjaínak eszébe jut, miképen nincs a közt valami nagy különbség, vájjon azt a költekezést minden három vagy minden öt esztendőben kell-e megtenni? mert azok, kik — hogy ugy mondjam nyíltan dicsekednek j odakünn azzal, hogy a választás mintegy kenyérkeresetük a két esztendei veszteséget nagyon busásan hozzá fogják számítani a három esztendőhöz, A trónbeszéd, t. ház, egy igen fontos kérdéssel is foglalkozik s ez az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Sőt e tekintetben bizonyos eredményt is constatál, Megvallom gyengeségemet, t. ház, hogy én, bárhogy kerestem is ezen eredményt, nem találtam meg sehol. Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, tették nálamnál avatottabbak s ugy hiszem, nekem is lesz alkalmam még a költségvetés tárgyalásakor, midőn talán ép e kérdés helyén lesz, tüzetesebben nyilatkozni. Most a trónbeszédnek csak azon passusa iránt akarok nyilatkozni, melyben az mondatik, hogy tartózkodni fog attól a kormány, hogy túlságos terhet rój jön a nemzet vállaira. Hát, t. ház, azt hiszem. hogy ez többé nem a t kormány jóakaratától függ, mert azon terhek, melyeket a nemzet vállaira eddig reá raktak, oly mérvet értek el, hogy azokat fokozni többé nem lehet. Szabad legyen nekem ezt egy egyszerű ténynyel bizonyítanom. Kezemben van kerületem egyik községéből a hivatalos kimutatás, mely szerint V* telek tulajdonosa 29 frt 8 kr. adót fizet. S ez történik oly vidéken, t. ház, a hol a talaj rosszasága miatt a földet minden bárom esztendőben egyszer pihentetni kell. A 29 frtot tehát 4 hold terméséből kell fizetni. Hogy itr nem nagy érdeme lesz a t. kormánynak, ha a terhet nem növeli tovább, arról meg vagyok győződve, minthogy annak növelése a dolog természete szerint lehetetlen. S az magyarázza meg nekem, t. ház, azon eljárást, melylyel a t kormány közegei ezen adónak, ezen irtózatos magas mérvű adónak behajtásával eljárnak. Megmutathatnám az igen t. minister urnak azon rendeletet, melyet egyik adófelügyelője adott ki, jó tanácscsal szolgálván az adó mikénti behajtására, melyben többek közt figyelmezteti az illető közegeket, hogy közeledik a hideg idő és a leghathatósabb eszköz az illetőket ió fizetésre kényszeríteni az, hogy ha az őket a hidegtől megvédő ruháikat és párnáikat elszedik. (Mozgás) Takarékoskodni kell, ez az általános jelszó, t. ház és kérdem én, micsoda lépések azok, melyeket a t. kormány arra nézve tesz, hogy elhigyjük neki, hogy egyáltalán takarékoskodni csak akar is-? Talán az, hogy itt-ott üresedésbe levő egy pár díjnoki állomást nem tölt be ? Hol van csak egy mentő gondolatakormánykörökben, melylyel minket ezen bajból kivezetni tudnának. Pedig igen közel fekvő volna, t. ház, és megtalálnék a takarékosság legbiztosabb .módját a hadsereg, -illetőleg a hadsereg gyalocr-katonái szolgálati idejének leszállításává!. Ez által, t. ház, nem alteráltatnék sem a monarchia védereje, nem alteráltatnék egyáltalában az, hogy elfogadja a monarchia., illetőleg Magyarország azon állást, mely őt megilleti. Természetes, hogy akkor nemzeti hadseregnek, kellene lenni, n melyért mi ezen az oldalon meggyőződésből, minden törvényes eszközzel teljes erőnkbői küzdünk. Több felirat fekszik a t. ház asztalán, melyek közül én a t. kormánypárt és a t. mérsékelt ellenzék feliratát el nem fogadhatom, már azon álláspontnál fogva sem, melyet a közjogi kérdésekben elfoglalok ; de ha tagja volnék a kormánypártnak, még akkor sem fogadhatnám el a t. kormánypárt felirati javaslatát. Nem fogadhatnám el mindenekelőtt azért, mert azt a boldog megnyugvás és a tántoríthatlan, sőt mint onnan hallottam, feltétlen bizalom szelleme lengi át. Hát a bizalom, f. ház, különös dolog és igen t. képviselőtársam, Török Zoltán nyilvánította ezt, azt természetesnek találom, mert hiszen, mint ő még különösen meg is jegyezte, katholikus ember. No én is az vagyok. Ennélfogva tudom azt, hogy vides quod non vide s , vagyis minél kevésbé látok én valamit, annál inkább vagyok utalva arra, hogy feltétlenül bizzarn. Természetes tehát a feltétlen bizalom akkor, midőn az eredménynek még csak látszatát sem találjuk. De ha, t. ház, természetesnek találom Török Zoltán mélyen t. képviselőtársam bizalmát, tökéletesen ellenkezőleg
