Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-15

16R 15. országos ülés oktfiber 22. 1884. gozza és külföldön eladja; az igy bejött pénzből él azután valamennyi osztály. Már most kérdem, t. ház, hogy az iparos-osztályra nézve mi történik? A liheralismus azt követelte, hogy az iparnál a szabad versenynek teljes szabadságot kell adni. Mi volt ennek következménye ? Az, hogy a Lajthántúli árúkat behozták iszonyú mértékben és így tönkre tették az iparos-osztályt. Azon kevesek, a kik fenntartották magukat, 10 évi folytonos kérelmezés után végre oda bírták vinni, hogy oly törvényjavaslat hozatott be, mely ugyancsak az iparosok unszolására tett sok módosítás után lett beterjesztve s a t. ház által elfogadva, de ebben, méltóztassék elhinni, nincs köszönet. Az iparos-osztály, annak daczára, hogy 1848, előtt igen gazdag, magát jól érző osztály volt, rövid idő alatt tönkre lett téve. Ha visszaemlékezünk azon időkre - és sokan vannak, kik talán visszaemlékeznek — mikor itt Magyarországon még a czéhreodszer uralkodott, mindenki tudja, hogy akkor igenis egy derék, magát igen jól érző és vagyonos iparos-osztály volt itt; mindenki tudja, mily derék, szorgalmas emberek voltak azok, ellátták az országot minden szükséglettel. Igaz, hogy ezen czéhrendszer idővel oly kinövé seket kapott, melyek a mostani szellemmel többé nem egyeznek meg s ennélfogva reformálni kellett volna e rendszert, le kellett volna vágni a kinövéseket. De mit csináltunk ? Mi az egész ép és egész séges fát gyökerestől kivágtuk, (Ugy van! a bal és szélső baloldal egyes padjain) kivettük azt a földből és helyébe egy mérges növényt ültettünk, a mely csak mérges virágokat és mérges gyümölcsöket teremhet. Ez annak a következése, t. ház, hogy mi a korlátlan iparszabadságot behoztuk és kinek a javáért történt ez? Igen jól emlékszem én azokra a borzasztó izgatásokra, melyeket akkor a zsidó sajtó az egész országban tett; emlékszem épen a „Pester Lloydsnak azon czikkeire, melyekben folwást követelte a szabad ipart. És mi lett a vége ? Az, hogy igenis ő köve telte és a t. ház csakugyan rászállt a zsidó lépre és kimondta a szabad ipart. Ilyen gyümölcsöket termett nálunk az a liberalismus, t. ház, a melyet itt követtek s követnek. Méltóztassék elhinni t ház, én egész életemben igen liberális szellemű és gondolkozású ember voltam, de liberális voltam azon értelemben, melyben egy Deák, Eötvös, Klauzál, Nagy Pál 48 előtt voita-k az országnak oszlopai, a kik előkészítették a mostani kort. De hogy ők azt hitték volna, hogy ily dolgok fognak beállni és hogy ezen liberalismus az országot ily állapotba fogja hozni, ezt ők nem hitték soha és ha tudták volna előre, bizonyosan óvatosabban jártak volna el. Én, t ház, befejezem most beszédemet (Halljuk balfelöl!) és kijelentem, miszerint én a ház elé terjesztett javaslatot antisemita elveimnél fogva el nem fogadom, hanem ajánlom a t. háznak azon javaslatot, melyet én és t. oollegáim aláirtunk, elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a bál- és szélsőbal különböző padjain.) Blísbach Péter: Személyes kérdésben kérek szót, t. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur személyemet bizonyos epithetonokkal illette ugyan, de hogy ezekre refleetálni nem fogok, azt a t. ház természetesnek fogja találni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mit azonban választó-kerületemre mondott, azt reetifikálni kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Azt mondta a képviselő ur, hogy a főváros VI. kerülete túlnyomó részben zsidó-kerület; kijelentem, hogy ez egyszerűen nem igaz, hogy a VI. kerület túlnyomó részben vagyonos és annyira felvilágosodott keresztényekből áll, (Felkiáltások a szélső baloldalon.- Ez nem személyes kérdés !) a kiken az antisemitismus és obseurantismus ezen tanra nem fognak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Búsbach képviselő urnak csakugyan joga volt személyes kérdésben való felszólalásra, minthogy nyilatkozata a felhozott körülményekbői folyólag imputáltatott neki. (Helyeslés.) Barla József: Mélyen t. ház! A felirati vita a parlamentáris élet egyik legnevezetesebb momentuma és ezen vita politikai jelentőségéhez illőnek nem tartom azt, hogy egyes képviselőnek egyes kerületből egyes előfordult ügyeivel és azok felett való reflectáláesal töltessék el a t. háznak a nemzetre nézve is drága ideje. Mégis bocsánatot kérek, ha én is a t. ház figyelmét nagyon kevés ideig saját egyéniségemmel, illetőleg kerületem választásával veszem igénybe. (Halljuk! a szélső haloldalon,) Akkor, mélyen t. ház, mikor még az én mandátumom a házszabályok 18. §. c) pontja alatt állt, mikor még verifikálva nem voltam, mikor tehát közvetlenül és azonnal szavamat felemelni itt n házban jogom nem volt, Magyarország ministerelnöke méltóztatott egy nyilatkozatot tenni, mely nyilatkozat kétségkívül közvetlenül a nagyatádi választókerületet, illetőleg annak 48-as függetlenségi pártját illeti, mert a nyilatkozat ekkép hangzik: „Hát arról nincs tudomásuk s az nem intimidátió, midőn a választási összejövetelek után az egyik párthoz tartozott részint bérlőknek, részint telkes gazdáknak félig érett gabonáját éjszaka levágták és ellopták és megírták, hogy ha mertek az ellenjelölttel tartani, mindnyájan igy fogtok járni és megírták, hogyha el mertek menni a választás najiján az ellenjelöltre szavazni, négy helyen fogjuk a falut felgyújtani? Hogy ne láthassam részrehajlónak: az egyik praegnans példa, a melyet felhoztam a névtelen levelekkel való fenyegetésről, a gabonakaszálásról,