Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

142 14, országos ülés október 21 1S84. tás s az elhatározott akarat nyilvánítása folytán keresztülvihető, mutatja a sokkal kisebb maroknyi államok példája. Ott van Belgium, Hollandia, Németalföld, ott van Szerbia, Románia, ezen új, a magyar államhoz képest csak államoeskák, melyek önállóvá, függetlenné lehettek. Az mondatott, hogy igen szép álom a magyar nemzetnek függetlenségét és önállóságát. kívánni és akarni; csakhogy az; a pyraniis csúcsán a fénypont, az az utolsó zárkő. Az én nézetem szerint, ha a magyar államot, mint önállót, ugy tekintjük, mint pyramist: akkor azt csak ugy állíthatjuk össze, hogy ha Össze vannak hordva mindazok a kövek, melyek a teljes pyramie felállításához szükségesek ; •— ezeket a köveket pedig, azt hiszem a magyarnemzet, már ezer év óta hordogatja. Ha ezen időt is csekélynek tartjuk arra. akkor bátran lemondhatunk a magyar nemzet önállóságáról és függetlenségéről. (IIelyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Annyival inkább követelheti ezt a magyar nemzet, mert hiszen bír egy önálló nemzet akaratnyilvánításához szükséges minden feltétellel, bir egy önálló nemzet alkotó elemeivel s igazolta ezeréves élete azt, hogy ezen ezer év alatt a földrajzi, politikai, államalkati, vallási átalakulások, tehát annyi sok akadály, viszályon, oly sok válságon keresztül törve magát, még ma is létezik és habár nem teljesen önálló, de a haza földrajzi területén belül élő nemzetiségek között okvetlenül ő birja a hegemóniát. Minthogy ez nézetem és ez elvem, t. ház, hogy Magyarország legyen a, magyar nemzeté és senki másé, midőn megköszönném azon szíves türelmet, melyet irányomban kegyesen tanúsítani méltóztattak s minthogy elveimet teljesen képviseli azon javaslat, mely pártunk részéről beadatott: meggyőződésem teljes erejével, lelkem egész hevével elfogadom az Irányi igen t. képviselőtársam által beterjesztett javaslatot. (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Horvát Boldizsár: T. ház! [Halljuk! Halljuk!) Keni tartom, legalább a jelen esetben nem tartom a válaszfelirati vitát alkalmas térnek a pártok mérkőzésére: ezért a trónbeszédet és a válaszfelirati bizottság javaslatát csak futólag fogom érinteni. Igaz, hogy a trónbeszéd a kormány programmja lévén, a válaszfelirati vita fontossággal, jelentőséggel bir annyiban, hogy hivatva van conetatálni az egyetértést vagy divergentiát, egyrészről a kormány, másrészről a parlament különböző pártárnyalatai között. De mivel azon trónbeszéd, melylyel a jelen országgyűlés megnyittatott, csak az általánosság terén mozog, úgyszólván csak jelzi a megoldandó kérdéseket, a nélkül, hogy egyszersmind kijelölné a megoldás módját és irányát és mivel a válaszfelirati bizottság javaslata szintén nem megy tovább és egyes tárgyakra nézve nem köti le a ház kezeit: én ennélfogva a kormány elleni kritikát legalább is idő előttinek tartom. Nem tagadom ugyan, hogy a tárgyak egyszerű felsorolása már néha egymagában elárulja a működés azon irányát, melyet a kormány követni szándékozik és akkor sorompóba léphet a kritika a kormányprogramra részleteinek ismerete nélkül h. De e tekintetben sem nyújt a trónbesséd támpontot a kritikára. Azon tárgyak között, melyeket az felemlít, egy sincs, melyet a szabadelvű haladás barátj ának feltétlenül vissza kellene utasítania; sőt vannak a tárgyak között olyanok, melyeket lelki örömmel üdvözölhetünk; ilyen a főrendiház reformja és a közigazgatási bíróság megalkotása. A mit a trónbeszéd és válaszfelirat anyagi regeneratiónk egyik legnagyobb kérdéséről, a vám- és kereskedelmi szerződésről mond: az oly általánosságban van tartva, hogy még esetleg a külön vámterület eszméjének lehetőségét sem zárja ki és ily alakban alaposan egyik oldalról sem támadható meg. A mi pedig a trónbeszédben az állami és társadalmi rend érdekében esetleg szükségessé válható rendkívüli rendszabályokról foglaltatik, az szintén nem nyújthat aggodalomra okot annak, a ki tisztában van magával azon alkotmányos alapelvre nézve, hogy minden kormány felelős az állami és társadalmi rendért és e szerint már állásánál fogva joga és kötelessége az állami és társadalmi rend fentartásáról gondoskodni s ha megzavartatnék, azt szükség esetén még rendkívüli eszközök segélyével is helyreállítani. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Sőt joga és kötelessége, ha imminens veszély forog fenn és a parlament együtt nincs, ezen rendkívüli rendszabályokat saját felelősségérc utólagos jóváhagyás feltételével alkalmazni. (Igás! Ugy van ! jobbfelől.) Az erkölcsi, különösen pedig a politikai életnek szintúgy meg vannak viharai, szélvészei, mint a physikai világnak, a mikor a vitorlákat be kell vonnunk, ha csak a hajót bizonyos sülyedés veszélyének nem akarjuk kitenni. Ez nem a liberalismus vagy conservativismus kérdése, de a salus rei publicae alaptörvénye. Minden attól függ, ha vájjon igazolja-e a kormány azon veszélyt, mely ellen ilyen rendkívüli rendszabályokat akar igénybe venni és ha vájjon helyesek-e azon eszközök, melyeket e czélra javaslatba hoz. De ezt a trónbeszéd szavaiból megítélni nem lehet. De magát az elvet, hogy a kormány — akár nevezze magát az liberálisnak, akár pedig conservativnak —• az állami és társadalmi rend megmentésére rendkívüli eszközökhöz is folyamodhassák, ha a rendes eszközök a sikert koezkáztatnák, ismétlem, azon elvet kétségbe nem vonhatom. (Tetszés jobbfelől) Szintúgy az országgyűlés tartamának meghosszabbítása nem áll feltétlenül ellentétben a liberalismus