Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

130 IS. omigos ftlés október 20. 1884. getni, csak egy j)ár perezre kérem a t. ház türelmét. Mindenekelőtt pedig épen Mocsáry Lajos t. képviselő urat szándékozom szives figyelemre felkérni, mert az ő beszédére óhajtok válaszolni. (Halljuk!) Mindenekelőtt kénytelen vagyok constatálni, t. ház, s ebben az igen t. ministerelnök ur beszédét sem veszem ki, hogy e théma mikor előkerült, e felirati vitában ezzel szemben bizonyos kicsinylés, kisszerű felfogás kapott lábra s valahányszor előkerült, mindig azzal akarták elodázni azt, hogy a megyei tisztviselők akkor az állami közigazgatásnál még jobban fognának a kormány mellett korteskedni. Mintha nem volna egyéb indoka, vagy ellenindoka e nagy reformkérdésnek, mint ez a kisszerű ellenvetés. Én azt hiszem, hogy egy szolgálati pragmaticának szigorú jogszabályai képesek lennének a ministeri omnipotentiáját ellensúlyozni. De hát Mocsáry t. képviselő ur azt hiszi talán, hogy a közigazgatási reform megsemmisítené az önkormányzatnak történelmileg kifejlődött formáit V Azt hiszi, hogy midőn a gyermek a bábut szorongatja, melynek már se feje, se keze, se lába, hogy a gyermek igazi ép bábut szorít ölelő karjaiba ? Az önkormányzatot a t. képviselő ur jobb ügyhöz méltó buzgalommal védi. Hát én azt értem, t. ház, hogy a régi Egyptoniban a megholtak testét bebalzsamozták, mert az a hit volt köztük, hogy a lélek vissza fog szállni azon élettelen testbe, hogy az új erőre, új' életre juthat. Hát azt hiszi a t. képviselő ur — és ez szól Török Zoltán t. képviselő urnak is — hogy az önök önkormányzati rendszere talán az a lélek, mely ezen testbe új erőt, új vért és életet tudna hozni? Ha igen, akkor én nem háborgatom őt a bebalzsamozásnak ezen nem irigylendő munkájában. (Derültség és tetszés balfelöl.) Mélyen t. ház! Én azt hiszem, e reformot követeli a nemzet erkölcsi erejének emelése; mert igaz marad mindig, a mit egy nagy államböles megirt, hogy a régi institufiókhoz való ragaszkodás, a mely institutiók ha egykor a hazát is fentartották, igenis üdvös, de a ragaszkodás ezekhez akkor, midőn ezen institutiók már rég lejárták idejüket, az állam erkölcsi tekintélyének elíékozlása. Én bízom a t.'ministerelnök úrban, hogy őt a körülményeknek, az eseményeknek kérlelhetetlen logikája elébb-utóbb még is oda fogja vinni, hogy Török Zoltán képviselő urnak nagy bánatára ki fogja tűzni az állami közigazgatás szép és nagy reformját. És most, t. ház, most még egy megjegyzést Török Zoltán t. képviselő urnak és ha szívesen hallgatják, még egyet Horváth Gyula t. képviselő urnak. (Haljuk!) Török Zoltán igen t. képviselő ur nagyban hangoztatta egyéni meggyőződésének nemes fügti getlenségét. Őszintén megvallom, hogy a kormánypártban az egyéni meggyőződésnek ilyen rövid beszédben való felhangzása^ nekem eszembe juttatja Aeljánt, a ki szerint van egy vidék, ugy hívják, hogy: „Faláéra", mely olyan boszorkányos* bűverővel bír. Körösi Sándor (a szélsb' baloldalról): Halljuk! Halljuk! Fenyvossy Ferencz: Azt hiszem, Körösi Sándor t. képviselő ur is ismeri e boszorkány bűverőt, hogy a ki abból eszik, lehull attól minden szőre, minden szarva. Van itt Budapesten, ott az akadémiával szemben, egy helyiség, a mely szintén olyan, hogy a ki egyszer abba belép, arról — és jól teszik, ha teszik, mert minden kormány tenné — leszoktak vagdosni az ^egyéni meggyőződésnek ágaskodó szarvacskáit! (Derültség.) . Végül Horváth Gyula képviselő urnak, ki szemére veti e pártnak azt, hogy azt a szabadelvííséget, melyet e pártban oly fennen hangoztattak a választásoknál, hiába bocsátotta e párt árúba, mert azt nem vette meg senki. Elismerem: nem vette meg. Miért ? Mert nálunk a liberalismus, ha már vételről van sző, szabott ár és nem vételár, a melyen alkudni lehet. Es most, t. ház, nincs más hátra, mint megköszönve a meg nem érdemelt szives türelmet s kijelenteni, hogy én azon felirati javaslatot, melyet gr. Apponyi Albert képviselő ur és elvtársai nyújtottak be, épen azért — és ezzel felelek Horváth Gyula képviselő urnak — épen azért, mert benne látom az egységes magyar állam megerősödését, mert benne látom nemzeti culturalis és anyagi fejlődésünk biztosítékát, benne látom a haladás folytonosságát, benne látom a közszabadság megőrzését, örömmel és büszkén teszem magamévá. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) Már azon, hogy ugy mondjam, gyanúsítás nélkül is, melyben a közvetlenül előttem szólt képviselő ur által az antisemitismust illetőleg részesittettem, el voltam határozva e dologban nyilatkozni. Készakarva mondom, hogy csak nyilatkozni, mert sem eddig nem voltam, sem ma nem vagyok elhatározva, vitatkozásba bocsátkozni. Ha azon urak, kik magukat antisemita képviselőknek nevezik, oly nagy fontosságot tulajdonítanak maguknak, engedjen meg a t. képviselő ur, talán ennek igazolását láthatják, ha valaki azon félelemnek ad kifejezést, hogy ama tintacsepp be birja mocskolni azon egész itatóspapirost — hogy az ő szellemes hasonlatával éljek •— melyet képviselőházunk képez. (Ugy van! a jobboldalon.) És hogy végezzek ezzel a thémával, csak egy megjegyzést teszek s azután elmondom háromnégy, szóval nézetemet az eredményről. (Halljuk!) Egy képviselő ur a napokban örömét fejezte