Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-12

12. omásvos illés dás behozatala által ok nélkül magunk fejezvén ki bizalmatlanságot arra nézve, hogy azokba, kiket az ország többsége ide küldött, bizalmat nem helyezünk, ez olyan szegénységi bizonyítvány volna, melyet részemről elfogadni nem tudnék. Mondhatná valaki, hogy hisz következhetnek más idők, midőn nemcsak önök, hanem mi is alá lehetünk vetve a pártok zsarnokoskodásának } a viszonyok változhatnak, ki tudja talán 3 esztendő múlva önök lesznek többségben és talán ránk nézve lenne ezélszerű, ha e javaslat elfogadtat­nék. De mondom, ilyen puszta ijesztés miatt én ezen szegénységi bizonyítványt a t. házról kiállí­tani nem akarnám. A másik, a mire nézve szintén álláspontot foglalt a felirati javaslat —- hajói vettem ki — a bűnvádi eljárásnak feltételezése attól, hogy az esküdtszéki eljárás hozassék be. Én, t. ház, azt hiszem, mindenki érzi e hazában, hogy a bűnvádi eljárásnak törvény útján való szabályozása tovább nem halasztható. Az azután, hogy esküdtszék fog e behozatni vagy sem, más kérdés, de miután e tekintetben is elvi állásponttal találkozunk, legyen szabad nekem is nézetemet kifejeznem. (Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, az esküdtszéki bíráskodás­nak van tere akkor, hogy ha nem annyira azt kell kitudnunk, hogy az elkövetett cselekmény általá­ban bűntett-e, hanem azt, hogy az elkövetett cse­lekmény az adott viszonyok közt büntetendő-e ? Igen helyeslem a sajtóbiróságnál az esküdtszéket, helyeslem a politikai bűntetteknél is, de közönsé­ges bűntetteknél nem: nem pedig azért, mert az én meggyőződésem szerint a bűn, bűn mindig, ellenben a politikai vétség büntetendő akkor, ha a közönség annak ismeri el. Még egy megjegyzést óhajtanék tenni épen Apponyi mélyen t. képviselő úr beszédének azon részére, mely a közigazgatás államosítására vonat­kozik. Én, t. ház, nem akarok hozzá szólni, vájjon az indok, mely alatt az autonóm jog ezen megsér­tése, hogy ugy fejezzem ki magamat, becsempész­tetni óhaj tátott, helyes-e vagy nem, hanem a dolog érdemére vagyok bátor megjegyzést tenni. Köztudomású dolog, hogy ma azon sok teher viselésénél, mely vállainkra nehezedik, édes öntu datot nyújt nekünk, hogy magunk ügyeit magunk rendezzük, magunk tisztviselőit magunk választ­juk és pedig a magunk fiaiból; és engedelmet kérek, ezen autonóm jogot én feladni nem akarom. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Ez tudom, utolsó döfés volna a megyék auto­nómiájára és én azon megyei rendszert, mely annyi századon át megvédelmezte az országot ne­héz viszonyok közt, azt a megyei rendszert, a mely magyarnak tartotta meg a magyart, egy centralistieus kisérletért feladni nem akarom. (Helyeslés a szélső halon.) október 18. 1884. Még egy megjegyzést akarok tenni An­dreánszky t. képviselőtársam beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok polémiába bocsátkozni azon elvekre nézve, melyeket méltóztatott hangoztatni, nem akarok különösen azért, mert azon múltkori enunciatiók után, melyeket Komlóssy képviselő úrtól hallottunk, azon helyzetben vagyunk, hogy valóságosan nem ismerjük elveiket. Csak egyet akarok említeni. (Halljuh!) Ha jól emlékezem, épen Andreánszky t. barátom és képviselőtársam mondotta, hogy az ország beteg és e betegség a zsidóság. (Ugy van! abal- és szélső baloldal különböző padjain.) És továbbá azt mondta, hogy az orvosság az antisemitismus. Nekem csak az a megjegyzésem van, hogy jobban félek az orvosságtól, mint a betegségtől. (Nagy derültség.) Rácz Géza: Felfogás dolga. Török Zoltán: És még egyet akarok meg­jegyezni Komlóssy t. képviselő ur szavaira. Tudom, hogy meg fog haragudni rám; hogy ne haragud­nék, mikor még az uralkodóra is haragszik, ha az tanácsot ad a katholikus papságnak. Komlóssy Ferencz: Leczkéztet! Török Zoltán : Hogy ne haragudnék egy katholikus emberre, a ki kimondja, hogyan óhaj­taná látni a katholikus papot. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én azon isteni tan hirdetőjét, a mely tan­ban annyi szeretet, annyi bűnbocsánat, az egyet­értés szükségének hirdetése oly szépen van letéve, azt a papot én ugy szeretném látni, hogy az a híveit tanítsa inkább arra, hogy szenvedjen, mint hogy izgassa azokat és ha mint jó katholikus embertől, tőlem valamelyik hive tanácsot fogna kérni. . . . Komlóssy Ferencz: Nincs plébániám! (Derü'tség.) Török Zoltán: .... hogy hallgasson-e a tisztelendő úrra vagy nem: azt a tanácsot adnám neki, hogy ne hallgasson és megmondom miért? Azért, mert azon tanácsok a hirdetők részére biz­tosíthatnak ugyan egy helyet a képviselőházban, de a követőknek, ha nem birnak elég értelemmel, rendszerint csak egy helyet a börtönben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, nem akarván a t. házat továbbra untatni, kijelentem, hogy a yálaszfeliratot egész terjedelmében elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Zimándy Ignácz: T. képviselőház! (Hall­juk!) Mielőtt előadásom és érvelésem érdemleges terére lépnék, a t. ház kegyes engedelmével min­denekelőtt csak röviden, néhány szóval reflectálok azokra, a miket nem rég Berzeviczy Albert és Búsbach Péter képviselőtársaim elmondottak. Az elsőre azt jegyzem meg, hogy Berzeviczy Albert fiatal úriember és ugy látszik sokat tanult, (Derültség.) De van valami, a mit még nem tanult meg és ez az, hogy előadásában egy országosan 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom