Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-12

12. omágos ül*» október 18. 18*4. jj.g ezen visszaélések más természetűek, mert inig azok talán egyszerű excessusok kifolyásai, melyeket minden törvényes eszközzel medrökbe vissza kell szorítani; addig ezek arról tesznek tanúságot, hogy a kormány az, a ki nem teszi meg azon kötelességeket, melyeket tőle minden honpolgár méltán megvár, sőt ő ellenkezőleg maga corrumpál. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Hogy beszédemet befej ezzew,( Halljuk! balfelől) csak azon egy körülményt említem fel, hogy ha Magyarországban komolyan nem foglalkozunk oly választási reformokkal, melyek lehetővé teszik azt, hogy egy minden irányban független parlament alakuljon ; ha a választásokra a hatalom nyomást gyakorol s ennek folytán oly parlamentek jönnek össze, melyek talán szemben a mutatkozó országos bajokkal, nem tudnak, vagy nem akarnak megküzdeni feladatukkal: akkor legkevesebb, a mi megtörténhetik az, hogy a törvényhozás elveszti tekintélyét, elveszti hatalmát. (Igaz! Ugy van! balfelől) Elveszti tekintélyét azért, mert annak működésében a nemzet nem lát egyebet, mint erőinek és a szabadságnak folytonos apadását; elveszti tekintélyét, mert a nem-független parlament, nem képes teljesíteni azon kötelességeket, melyek rá várnak és félő, hogy a törvényhozás hatalmi factorai közt az egyensúly mérlege megbomlik és a képviselőház jogos érdekei a törvényhozási hatalom másik faetorának hatalmával szemben súlytalanokká válnak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) És most végezetül, t. ház, legyen szabad két szerény megjegyzést tennem Mocsáry Lajos t. képviselő urnak tegnapelőtt tartott beszédére, illetőleg beszédjének végső passusára. (Halljuk!) Egyik megjegyzésem az, hogy én részemről egyáltalán nem vagyok barátja semmiféle határvillongásnak ott, hol ránk sokszor együttesen, sokszor elkülönítve oly kötelességek teljesítései várnak, melyeket első sorban a túlsók irányában kell teljesíteni. (Helyeslés balfelől.) Nem vagyok barátja annak, hogy a tisztelt túloldal gyönyörködjék azon, hogy mint vitázunk mi egymással akkor, midőn arra szükség egyáltalán nincs. [Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De nekem, a ki t. képviselőtársam nézeteire és nyilatkozataira súlyt helyezek: engedje meg tiszteletteljesen megjegyeznem, hogy az, a mit ő gr. Apponyi Albertnek mondott, hogy t. i. ha ő, gr. Apponyi, azt hiszi, hogy a közös-ügyes alapon lehet a bajokon segíteni, ez az igazi idealismus — engedje meg, ismétlem, megjegyeznem, hogy ha talán a közösügyes alapon azon mérvben és oly fokon, mint a képviselő ur óhajtja, segíteni a bajokon nem is lehet; de hogy egyáltalában nem lehetne segíteni, és ne volna jogosultsága oly pártnak és oly törekvésnek, mely talán a létező alapon igyekeznék jobban kormányozni, (Ellenmondások jobbfelöl) vagy jobbat az SÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. ország érdekében alkotni: akkor nem értem, hogy a képviselő urak a létező alapon hogyan akarnak a közgazdasági bajokon segíteni — pedig elismerik — lehet rajtuk ez alapon is segíteni; nem értem, hogy miként akarják az önálló bankot, pedig ez is ez alapon elérhető és egyáltalában mindazt elérni, a mit körülbelül 17 év óta részint velünk, részint önállóan a belkérdésekben ők is elérni törekednek ? Én, t. ház, ugy látom, hogy a létező alapokon is lehet ezen országban sok jót és hasznosat létesíteni; s ebben fekszik a mi létjogosultságunk s ezen jogosultság megóvásának érdekében óhajtottam ezen megjegyzésemet megtenni. (Élénk helyeslés balfelől.) És most, midőn kijelentem, hogy a többi fölirati javaslatok tekintetében ragaszkodom azokhoz, a miket t. képviselőtársam, gr. Apponyi rövid indokolásában kifejtett, kinyilatkoztatom, hogy azon válaszfelirati javaslatot fogadom el, a melyet t. barátom, gr. Apponyi Albert nyújtott be, (Élénk helyeslés balfelől) Török Zoltán: T. ház! Bocsánatot kell kérnem, ha t. képviselőtársaim figyelmét rövid időre igénybe veszem. Előre biztosíthatom a t. házat, hogy előadásom, ha egyébként nem is, legalább rövidsége által számíthat arra, hogy nem válik unalmassá. Ma a t. ház asztalán a válaszfelirati javaslatok egész özönét találjuk, természetesnek fogják találni, hogy én külön felirati javaslatot nem akarok benyújtani; hanem pusztán arra szorítkozom, hogy ezen javaslatok közül azt támogassam, a mely nézetem szerint az adott viszonyok közt a leghelyesebb, legmegfelelőbb. Én kijelentem, hogy azon javaslatot pártolom és fogadom el, melyet a t. bizottság nyújtott be; elfogadom pedig azon indokolással, melyet az előadó ur, Berzeviczy t. képviselőtársam előterjesztett, a mely indokolást egész terjedelmében magamévá teszek. Ezzel tulaj donképen előadásomat be is fejezhetném, ha nem hallottam volna néhány oly állítást, melyekre reflectálni kötelességemnek ismerem és másrészről, ha nem tartanám kötelességemnek álláspontom igazolását. Hallottam tegnapelőtt és ma ismételve Horánszky t. képviselő ur által említeni, hogy a többség felett a ministerelnök ur feltétlenül rendelkezik. Ez oly kifejezés, melyet megjegyzés nélkül hagyni nem tudok. Ha a képviselő urak azt ugy értik, hogy azon párt, a melynek kebelében van szerencsénk a kormány összes tagjait látni, a kormánynyal egy nézeten van, mert meggyőződésük találkozik, akkor elfogadom; ha ugy értik, hogy a ministerelnök ur tanácsára hallgatni szoktunk, ugy is elfogadom : de ha ugy értik a t. képviselő urak, a kik bennünket azzal vádolnak, hogy nálunk az egyéni meggyőződés hiányzik , akkor visszautasítom (Helyeslés jobbfelöl) és kijelentem egész, határozottsággal, hogy a bizottság által beterjesztett U