Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-12

1% orsiságfts ülés oitéber IS. 1S84. kintetében is bekövetkezhetik az, hogy oda fog kerülni, a hova került a közjogi alap, a hova került a kiegyezés, a bank, a 80 milliós adósság, a horvát czímer és nem tudom, mi mindenféle nagy kérdés. (Tetsiés a bal- és a szélső baloldalon) Azért egész őszinteséggel kijelentem, t. ház, hogy én a hirdetett liberalismust, az önök liberalismusát, uraim, nem tartom másnak, mint azok részéről, a, kik azt hirdetik, egy nagy köpönyegnek, mely mindent eltakar; azok részéről pedig, kik elég naivak a lépre rámenni s engedik figyelmüket az ország bajaitól az által elterelni, alig lehet egyéb, mint politikai hypochondria. (Tetszés a bal- és széhő baloldalon.) De, t. hkz, nem nyugtathat meg engem a bizottság válaszfelirati javaslata azért sem, mert szemben a lefolyt tapasztalatokkal, nemcsak hogy szükségét nem látja annak, hogy a választási törvény reformjáról gondolkozzunk, de sőt az a körülmény, hogy a válaszfölirat ezekről hallgat é* mintegy sanetionálni akarja a történteket, ez, t. ház, felfogásom szerint oly lényeges hiánya a javaslatnak, mely ha kellően nem pótoltatik a törvényhozás részéről: egy nagy kötelesség elmulasztását képezi. T. képviselőház! Ha valaki nálunk tudni akarja azt, hogy mint prosperál azon kormánypolitika, mely mint mondám, ép oly elvtelen, mint rendszertelen; ha valaki tudni akarja, hogy miként alkottatnak azon törvények, melyek a nemzet vállaira annyi terhet raknak, megfelelő eredmények nélkül; ha tudni akarja, hogy mint alkottatnak azon törvények, melyekhez annyi zaklatás és oly kevés jó tapad: akkor ehhez nem szükséges mélyen kutatni. Nézze meg a t. ház a választásokat és tiszta lesz előtte minden. Mert, t. ház, mi nálunk a választás ? Kettő. Kielégíteni mindenkit és minden áron, ez az egyik; és a ki így nem informálható, vagy nem paríroz, azt a hatalom minden eszközével leverni. A lefolyt választásokj t. ház, oly tüneteket hoztak felszinre, a mely tünetek felett komolyan kell gondolkoznunk. És fájd dómmal kell kijelentenem, hogy ezen visszaéléseknek egy jó részét — ezer tisztelet azok számára, a kik azt nem tették — megyei és köztörvényhatósági tisztviselők idézték elő. És miben rejlik ennek oka ? Rejlik abban, hogy azon reformok, melyeket eddig a közigazgatás érdekében a kormány létesített, olyanok, a melyek következtében a megyei és törvényhatósági tisztviselők a legfelsőbb foktól le a legutolsóig feltétlenül a kormány hatalmától és az ő existentiájuk a kormány önkényétől függ. Hiszen t. ház, az, hogy némely megyékben nem történtek oly visszaélések, mint más megyékben történtek, annak oka csak abban rejlik, hogy azok t. főispánjai talán nem voltak oly szolgálatkészek, mint némely megyékéi voltak, vagy talán azon megyében a politikai élet hullámai és az ellentétes pártok alakulásai nem öltöttek oly mérveket, a mely mérvek ellenében a közigazgatásnak szükséges lett volna oly mértékben beavatkozni, mint ez némely megyékben megtörtént. De itt, t. ház, a tárgyi összefüggésnél fogva méltóztassanak nekem megengedni, hogy a t. ministerelnök urnak tegnapelőtti beszédére, illetőleg azon beszéd egy részére kitérjek. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur a tegnapelőtti napon tartott beszédében a többi közt a következőket monda: „De ugy látom, t. képviselőház, hogy gr. Apponyi Albert ezzel szemben a kinevezett tisztviselőkben keresi a választás szabadságának garantiáját." Ugyanezt ismételte a tegnapi napon Búsbach Péter t. képviselőtársam is, a kinek beszédére vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem azt, hogy midőn e helyről tiltakozás történt az ellen, hogy gr. Apponyi t. képviselőtársam által az mondatott volna, a mi az ő szájába adatott, azt válaszolta, hogy azért nyugtalankodnak ezen az oldalon a i. képviselő urak, mert találva érzik magukat. No hát, t. ház, ahhoz, hogy valami találjon, egy szükséges ; az, hogy a mi mondatik, annak magva is legyen. A mit pedig a t. képviselő ur mondott, az csak halvány visszaadása és ismétlése annak, a mit a t. ministerelnök úrtól is hallottunk ; azzal a különbséggel, hogy a t. képviselő ur vagy nem figyelte meg azt, a mit gr. Apponyi t. képviselőtársam mondott, vagy talán nem értette meg — megengedem, hogy t. képviselőtájsam előadása volt homályos — mig a t. ministerelnök ur éles szemei előtt egész más színben tűnik elő, azon színben, hogy évek óta meg vagyunk szokva, hogy komoly és nagy kérdések véle beható tanácskozás alá nem kerülhetnek. A t. ministerelnök ur rendszerint egyik-másik mondatnak egyik-másik részét kiszakítja, azokat egymással szembeállítja, ezen azután nyargal — megengedem, sokszor tetszés közt teszi —-- de komolyan és behatóan nagy kérdésekkel foglalkozni nem szokott. (Ugy van! balfelöl.) De visszatérve arra, mit mondott gr. Apponyi Albert ? mondotta a következőket: „De az eddigi tapasztalatok azt is kimutatták, hogy a választott tisztviselő nem garantia a polgári szabadság fentartására nézve." És mondotta azután mintegy kiegészítésül azt, a min a súly fekszik: „Én tehát azon meggyőződésemnek akarok az általam benyújtandó válaszfelirati javaslatban kifejezést adni, hogy ezen állapot gyökeres javítását ugy a helyes közigazgatás, mint a közszabadság érdekei parancsolják és hogy ez tovább nem halasztható." T. képviselőház! A mint méltóztattak hallani, itt a súlypont a gyökeres javításon nyugszik. Ha már most valaki azt hiszi, hogy az administratio gyökeres javítása csakis az által eszközöltethetik, hogy a tisztviselők kineveztetnek és megbizatá-