Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

•­150, országot ülés április 2& 1884. csakugyan jelentősége nem igen van, hanem ki­hagyta azért, mert attól tartott, hogy ha a távo­labbi ntczákra is megadatik az adókedvezmény, az esetben az építkezés a város belterületén nem fog kedvezően haladni. Minthogy azonban Fiume városa ragaszkodik ahhoz, hogy ez utczarésznek is megadassák az adókedvezmény és minthogy a kormánynak és a pénzügyi bizottságnak abbeli aggályát, hogy a város belterületén az építkezések nem fognak kellő gyorsasággal folyni, a fiumeiek nem tartják ala­posnak és minthogy pénzügyi tekintetben nem nagy jelentőségű ez adókedvezmény megadása : szívesen hozzájárulok Csernatony t. képviselő ur­nak azon indítványához, hogy az építési adóked­vezmény a nevetett utezarészre is kiterjesztessék. (Helyeslés.) Országh Sándor előadó: T. ház! A pénz­ügyi bizottság részéről annál szívesebben járulok Csernatony t. képviselő ur indítványához, inert ez még kiterjeszti a pénzügyi bizottság javaslatát és én, a ki a helyi viszonyokat ismerem, szintén jól tudom, hog) T épen ezen vonal képezi a város azon részét, a hol sem a tengerrel, sem más akadálylyal küzdeni nem kellend és hogy épen ezen az utczán vannak a municipiumnak is telkei és igy azon elő­nyük, a melyek ez adókedvezményből az utczára hárulnak, jelentékenyen megkönnyítik azon terhek viselését, a melyek a városra nehezednek, mondom, én részemről is igen szívesen járulok az indítvány elfoga dásához. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A 2. §-hoz a pénzügyi bizott­ságnak van egy módosítványa. a melyet Cserna­tony képviselő ur egy pótmódosítványnyal kibő­vittetnt kivan. (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelent­hetem, hogy a t. ház a 2. §-t a pénzügyi bizottságnak és Csernatony képviselő ur módosítványával fo­gadta el. Következik a 3. szakasz. Tibád Antal jegyző: (olvassa a 3—5. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: E szerint a törvényjavaslat rész­leteiben is elfogadtatik, végmegszavazása a leg­közelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság 549. számú jelentése „a budapesti nagy kör-út létesítésére 1.716,793 frt 14 kr. folyóvá tételéről, az 1871: XLII. t.-cz. némely intézkedésének módosításáról és a Budapest főváros dunajobbparti területének egyes részein emelendő építmények adómentes­ségéről" szóló 543. számú törvényjavaslat tár­gyában. Azt hiszem, méltóztatik a ház a bizottság jelen­tését felolvasottnak venni és igy az általános vitát megnyitom. Első szó az előadó urat illeti meg. Országh Sándor előadó: T. ház! Mint a törvényjavaslatnak már czíméből is méltóztatnak látni, az két főrészre is oszlik s mindkettőnek czélj i az, hogy a főváros örömmel tapasztalt haladását még inkább előmozdítja. Egyik a nagykörút, mely útnak eszméje már a főváros általános megálla­pításával vétetett tervbe és az 1871: XLII. t.-ez. által a törvényhozás részéről is elvben elfogad­tatott, sőt a törvényhozás még tovább is ment, megszavazván a szükséges összegeket arra nézve, hogy ezen út vonala épen tartassák. A mi e körút fontosságát illeti, röviden csak azt jegyiem meg, hogy T általános azon szükséges­ség érzete, hogy egyrészt a külvárosok egymás közt kapcsolatban legyenek, másrészről hogy ig-y a kereskedési emporiumok, melyek körébe esik ez út, a Dunapart lerakodási helyei, második sorban pedig a vasúti indóházak egymással kényelmes és biztos összeköttetésbe hozassanak ; miután pedig ezen körút kiindul a Margithidnál és félkörben átszeli a várost a Duna alsó részéig, mindezen igényeknek a legnagyobb mértékben elég van téve. A közlekedés ezen fő indokain kivül létezik egy nagy fontosságú indok, t. i. a közegészségi tekintet. A fővárosi hatóságnak minden törekvése, hogy Budapest a kívánatos egészségi állapotba hozassék, illusio marad mindaddig, inig nem sikerül az általános csatornázást keresztül vinni. Ennek alapfeltétele pedig úgy a hazai, mint a külföldi szakértők szerint az, hogy annak egy általános főgyűjtővel kell rendelkeznie, e főgyűjtőt pedig a főváros balparti részének természeti fekvésénél és talajviszonyainál fogva másképen nem lehet ezél­szerűen építeni, mint épen a nagy körút vonalán. Tehát úgy a közlekedési, mint az egészségügyi szempontok egyenlően sürgetik a nagy-körút ki­építését. Daczára annak, hogy már 10 évvel ezelőtt kimondatott és bizonyos összeg akkor már bocsát­tatott is rendelkezésére a fővárosi közmunka­tanácsnak, az 1873-ban bekövetkezett pénzválság s ennek nyomán az építési kedv hanyatlása nem tették lehetővé, hogy az út megnyittassék és a kívánatos gyorsasággal kiépíttessék. Most azon­ban az utóbbi években szaporodván a forgalom, a közlekedés érdekei is mind élesebben nyilvánul­ván, hozzájárultak ahhoz, hogy a ÍO év előtt ki­mondott ezen eszme valósittassék; de a köz­munkatanács nem bírván elég anyagi eszközzel a szükséges kisajátításokra, az illető tulajdonosok birtokai feleit valóságos Damokles-kard függ és az állam tekintélye nem engedi, hogy ezen bizony­talanság állapota még tovább is fentartassék. Ezen okból a kormány szükségesnek tar­totta, hogy felhagyván az út épen tartásának esz­méjével, a kinydtás terére lépjen; mindenekelőtt pedig kívánatosnak tartotta, nehogy az összes kiadás az államkincstárra káromoljon, magát érintkezésbe tenni a fővárosi hatósággal. A fővá­rosi hatóság át levén hatva az út nagyfontossá­gától, a maga részéről készségesen nagy áldozato­kat hozott. Különösen felajánlotta az őt tulajdoni-

Next

/
Oldalképek
Tartalom