Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

34!). országos ülés április 28. 1881.. 41 pasztalás szerint a mostaniak a czélnak megfelelnek azután majd többet lehet felállítani és fel is fognak állíttatni. Segélyeztetni fogjuk a foglyokat ezentúl még nagyobb mértékben is, de a nélkül, hogy ez által szükség volna az alapot egészben, ugy a mint van, fentartani. Mert az eddigi tapasztalás szerint 280,000 frt évenként az az összeg, mely pénzbüntetések ezímén befoly, ha tehát ki is vétetik a most szüksége^ összeg ebből az alapból — mely 852,000 frtból állt akkor, mikor az indokolás készíttetett, de azóta is szaporodott — még mindig oly tetemes összeg marad, mely, ha kamatait is tekintetbe vesszük, a czélnak meg fog felelni. A képviselő ur elismerte, hogy helyesek az indokok, a melyeknél fogva a törvényjavaslat megszavazza, de azt a módosítást tette, hogy ne vétessék ki ezen összeg mindenkorra, hanem csak kölcsönkép. T. ház, ha szüksége lenne annak, hogy csak kölcsönkép vétessék, szívesen ráállanék. De nem látom át szükségét. Másodszor tekintetbe kell venni az állam pénzügyi állapotát, tekintetbe kell venni, hogy ezen költséget végre mégis csak az ország lakossága és adózó polgárai tartoznának fizetni, ha kölcsönkép vétetnék is. (Ugy van! jobb felől.) Én pedig sokkal ezélszerübbnek tartom, hogy azok pénzbüntetése, akik bűnhődtek, fordíttassák a megfékezésre, a megtorlásra, mintha adó emeléssel azok sújtatnának, a kik ártatlanok és a kik nem vétkeztek a társadalom ellen. (Élénk helyeslés jobb oldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni (Helyeslés). Kőrössy Sándor: T. ház! (Eláll!) Az igen igen t. minister ur kimerítő felvilágosításai után én csak rövid észrevételt óhajtok tenni az Irányi Dániel t. képviselő társam által elmondottakra. Bátor vagyok pedig ezt a jogot magamnak e kérdésben azért is vindicálni, mert ma, mikor a gyermekágyas nőkrők volt szó, • legtöbbnyire nőtlen képviselők ésdoktorok szóltak ahhoz, tehát ugy látszik, szakértőket illeti meg az általuk ismert tárgyhoz szólani. Már pedig én e tárgyban tagadhatlanul szakértő vagyok. A t. képviselő ur nem ismeri azon lelki változásokat, melyeken keresztül megy egy szabadságától megfosztott ember. Én tudja isten, nem tudom, ugy mondjam-e hála istennek, ezeket is ismerem, inert az osztrák hadi törvényszék kegyelméből öt esztendeig ültem vár-börtönben, tehát ismerem azon lélek változásokat, melyeken keresztül kell mennie egy a szabadságtól megfosztott embernek, igaz, hogy nem részesültünk valami jó elbánásban, noha nem zsiványok voltunk, hanem politikai foglyok, még sem részesültünk azon elbánásban, melyben Irányi képviselő ur más közönséges bűntetteseket részesíteni óhaj- j tana. Irányi képviselő ur a közönséges bűntettese- i ket az árnyas fák lombjai alatt akarná sétáltatni és kifogást tesz a czélba vett átalakítás ellen, a ! KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. tervbe vett fegyház épüleí elleu, mert annak udvarán nincsenek lombos fák. — Engedelmet kérek, mi nem sétáltunk a Józsefstadti várban lombos fák árnya alatt, sőt esőben ki sem eresztettek benünket, mivel azt mondták, hogy a császár köpenye drágább, mint a magyar foglyok élete, tehát meg kell kímélni a császár köpenyegét. (Derültség.') A kényelem tehát nem jöhet tekintetbe. Igen helyesen jegyezte meg az igazságügyminister ur, hogy a büntetésnek nemcsak az a czélja, hogy az elitéltnek kényelmet szerezzen, hogy kanári madár éneklésében gyönyörködjék, illatos fürdőben fürösztessék, hanem a büntetésnek az a czélja, hogy az elkövetett jogsértést megtorolja az illetőn, mellékczélja pedig az, hogy az egyén megjavulva térjen vissza a társadalomb >. Engedelmet kérek, ha t. képviselőtársam a jelenleg érvényben levő büntető törvénykönyvünket figyelmesebben olvasta volna, elhiszem olvasta is, meggyőződhetett volna, hogy büntető törvénykönyvünk börtönrendszerének alapja a progressiv rendszer. Ezen rendszer abban áll, hogy egyfelől érezteti az elitélttel az állam büntető hatalmát, másfelől pedig szenvedések által oda vezeti őt, hogy akaratereje felébresztessék és öncselekvés utján a javulás útjára tereitessék. De ezen czélt t. ház nem lehet oly börtönökkel elérni, a milyenek hazánkban voltak, a melyekre Szemere méltán mondhatta, hogy börtöneink kapuira rá lehetne irni, hogy ezen hely az, hová az eltévedt emberek bevitetnek és a honnan a megrögzött emberek térnek vissza. Mostani börtöneink — nem láttam ugyan őket mostanában, (Élénk derültség) de tudom, hogy sok börtönünk nincs azon állapotban, hogy azon czélnak, melyet büntető törvénykönyvünk kitűzött, megfelelhetne. Az 1878-ki törvényhozásunk sem volt azon nézetben, hogy most alkotott egy törvénykönyvet, mely a börtönöket illetőleg mindjárt megváltozott állapotot fog teremteni, hanem beiktatta az 52. §-ba, hogy a míg lehet, a mostani gyakorlat marad, de a mint lehetséges lesz, a törvényhozás, illetőleg a kormány arra törekedjék, hogy átalakíttassanak börtöneink akként, hogy ezen törvénykönyvünk üdvös rendelkezései végrehajthatók legyenek. Mellékesen megjegyzem, hogy törvénykönyvünk megelőzte korunkat, mert talán 50 esztendő is el fog folyni, a míg az abban foglalt progressiv börtönrendszer teljesen életbe léptethető lesz. A napirenden levő törvényjavaslatban részemről egy lépést látok ezen törvénykönyvünkbe fektetett börtönrendszer kivitele felé, azért ezt helyeslem is. Megjegyezte az igazságügyminister ur, hogy a fegyházra Ítéltek közül több mint 900 van, a kiket nem lehet fegyházba elhelyezni. Már pedig nem ér a büntetés semmit, ha az ugy nem haj tátik 6