Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-349
33 349. országos ttl közvetítő-intézet, melyről a büntető törvénykönyv szintén intézkedik. A közvetítő-intézetnek az lévén feladata, az lévén rendeltetése, hogy a foglyok bizonyos évek múlva, illetőleg ha a büntetégöknek háromnegyedrészét kiállották, abban helyeztessenek el, a melyből, ha jól viselik magukat, feltételes szabadságra bocsáttatnak. Ezen intézetnek javító hatása tagadhatatlan és az európai tapasztalás által teljesen igazolva van. Ez az, a mit ir-rendszernek neveznek. Ezt még mindenütt, a hol életbeléptették, ezélsierünek találták. Nálunk azonban mindamellett, hogy a büntető törvénykönyv már 1878-ban elkészült és 1880 ban életbeléptettetett, eddigelé ily átmeneti intézet még sehol sem létezik, sehol sem működik. Mindössze egyetlen egy van czélba véve Kishartán. Kisharta Budapest és Baja közt körülbelül középúton fekszik a Duna mentén. Ez tehát a fegyintézetektől, a melyek az ország szélein vannak, meglehetősen távol esik. A legközelebbi letartóztatási hely, illetőleg kerületi börtön a váczi. Az ország széléről kell tehát Kishartára szállítani a foglyokat, a mi, eltekintve a szökés lehetőségétől, tetemes költségbe kerül. Hibáztatom annálfogva azt, hogy a rainister ur az átmeneti intézetet nem a meglevő fegyházak és börtönök valamelyikének közelében állítja fel,annálinkább mert ha távol van attól, akkor annak nemcsak külön épület, hanem külön igazgatás is szükséges. Ott van a leploglavai horvátországi fegyház, melynek az átmeneti intézet szomszédságában van, ugy hogy ugyanazon igazgató és ugyanazon tisztek, a kik a főintézetet kezelik, kezelik az átmeneti intézetet is, a mi a költségeket tetemesen és nagy mértékben csökkenti. Ezen utóbb említett átmeneti intézetben mindössze két fegyőr van és tartja fenn a rendet, s ezek elégségesek e czélra, miután oly emberek felett őrködnek, a kik tudják, hogy ha jól viselik magukat, ma-holnap egészen szabadon, illetőleg feltételes szabadságra bocsáttatnak. A t. minister ur mindeddig ily átmeneti intézetet nem állított fel, és most is csak egyről és szerintem nem igen czélszerű helyen van szó, természetesen azért ott, mert azt a területet egy jótékony adakozó adta, különben meglehet, hogy még most is csak gondolkodnánk arról, vájjon szükséges-e átmeneti intézet vagy nem. Jól tudom, hogy az az alap, a melyről itt szó van, vagyis a büntetési pénzekből alakított alap az átmeneti intézetek felállítására nincs rendelve. De ahhoz a rendeltetéshez, a melyet a törvényhozó czélba vett, mégis közelebb áll az, miután a viszszaeséseknek megakadályozása a főczél úgy a javitó intézeteknél, mint a szegény foglyok segélyezésénél. De bármint legyen ez t. ház, azt gondolom, hogy minekünk azt az alapot, a melynek a büntető törvénykönyv külön rendeltetést adott, ettől április 28. 1SS4 állandóan elvonni nem szabad. Azt mondom állandóan. A t. minister ur helyeslőleg int, de az ő felfogása azért az enyimmel aligha egyezik meg. Én t. i. megengedem, hogy ebből az alapból is lehessen időnkint bizonyos összegeket más rokonczélokra fordítani, de csak kölcsönképen. A t. minister ur pedig nem kölcsönképen, hanem kivételesen — tehát úgy akarja a segélyezési alapnak egy részét arra a másik czélra fordítani, hogy az többé annak vissza ne pótoltassék. Én ellenben, tekintve azt, hogy a költségvetés erre az évre meg van állapítva, tekintve azt, hogy nem akarom részemről annak mérlegét ezúttal megzavarni, hajlandó vagyok ugyan beleegyezni, hogy az az 500,000 frt kölcsönképen vétessék ebből az alapból, de azon feltétel alatt, hogy a jövő évi költségvetésbe felvétetvén, annak az alapnak visszafizettessék. Mert ne méltóztassék a t. minister ur azt mondani, hogy erre az alapra ily nagy összegben nincs szükség. Először is tessék — a mint már volt szerencsém kérni — felszólítani a törvényszéki elnököket, királyi ügyészeket és a t. belügy minister ur azt gondolom, szívesen fel fogja szólítani a maga részéről a főispánokat, hogy minden megyében rabsegélyező egyleteknek alakítását előmozdítani igyekezzenek és ennek következtében méltóztassék azoknak rendelkezésére — természetesen a minister felügyelete alatt-nagyobb összeget bocsátani; a másik pedig, a mire kérem az, hogy az aszódi javitó intézeten kívül országszerte több hasonló intézetet felállítani, illetőleg azok felállítása iránt terveket készittetni méltóztassék. Hogy pedig mindez megvalósulhasson, arra, ha azon alapból 500,000 frt véglegesen szakittatik el — a fenmaradó összeg korántsem elég. — Ennélfogva kérem a t. minister urat, kérem a t. házat: méltóztassék beleegyezni abba, hogy ezen 500,000 frt csak kölesönképen vétessék az alapból, utasítván a pénzügyminister urat, hogy ezen összegnek 67u kamatával leendő visszafizetése iránt a jövő költség vetésben intézkedjék. Ezt fogom indítványozni t. ház, az 1. §-nál; de nem tartottam feleslegesnek, hogy most az általános vitánál mondjam el, ez által felmentve lévén, hogy az 1. §-nál teendő módosítvány alkalmával hosszasan vegyem igénybe at. ház becses türelmét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur áthatva a humanismus azon szellemétől, mely őt minden indítványában vezérli, figyelmét kiterjesztette azon intézetekre is, melyek mind az általa elmondott szempont, mind pedig a közbátorság szempontjából a legnagyobb fontosságúak. Ezen törvényjavaslatban, a mint megérintette, két fő kérdés foglaltatik. Az első: az épületek,
