Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

36 349. orsííigos ülés április 28. 1S84. szűkölködött, ugy hogy a foglyok, midőn sétálni kívántak, a nyár melege ellen nem találtak árnyékot. De azóta talán segítve lett e bajon, a mint hogy kötelessége lett volna az illető fogházi igazgatónak e tekintetben segíteni. A magánzárka-épüietet feltétlenül helyeslem, azt szükségesnek találom, valamint pártolom a különböző fegyintézetekben tervezett műhelyeket. Csak arra vagyok bátor e pontnál a t. minister urat figyelmeztetni, hogy a mennyiben ezen műhelyek a főépületeken kivül fognak felállíttatni, méltóztassék arra is gondot fordíttatni, hogy különösen tél idején, midőn a műhelyekből a főépületekbe visszakisértetnek a fegyenczek, s midőn tehát már sötét van, a megszökés ellen a kellő óvó rendszabályok megtartassanak, mert fájdalom, igen gyakran olvassuk, hogy egyik másik fegyintézetből a foglyok megszöknek. Ez ellen az idei költségvetésben is kivánt intézkedni a minister ur, a mennyiben a fegyőrök számát, ha jól emlékszem 60-nal szaporítani kívánta, a mit gondolom azóta meg is tett. A legfontosabb építkezés a Sopronnál tervbe vett fegyház felállítása. Hogy egy újabb fegyházra elkerülhetlen szükség van, azt legtávolabbról sem vonom kétségbe, és nem vonhatja kétségbe senki, habár a minister ur előterjesztését olvasta is csak el. De vájjon azon megbukott czukorgyár átalakítása egy a tudomány követelményeinek megfelelő fegyházzá ezélszerűen átalakítható^e : arra nézve, megvallom, vannak kételyeim. Általában mindenütt, a hol más czélra rendelt épületek börtönökké, fegyházakká alakíttattak át, azt kellett tapasztalni, hogy azok a tudomány és gyakorlat szempontjainak nem feleltek s nem is felelhettek meg. Igaz, hogy a t. minister ur igen olcsó áron vette meg azt a czukorgyárt és ez nálunk, a hol a pénzügyi helyzettel minden tekintetben számot kell vetni, mindenesetre fontos tekintet; de óhajtanám a t. minister ur felvilágosítását az iránt, vájjon az a kifogás, melyet egy szakértelméről ismeretes férfiú egyik politikai napilapban tett, hogy t. i. ott elegendő egészséges ivóvíz nem található, áll-e vagy sem. Ugy tudom a t. minister ur egy szakközege által megvizsgáltatta az épületet és annak környékét, vájjon azon közeg a maga jelentésébeu kiterjeszkedett-e ezen pontra is, mert azon czikkben, a melyre az imént hivatkoztam, a többi közt az van mondva, hogy a czukorgyári munkások és tisztviselők is egészséges viz hiánya miatt igen gyakran lázban szenvedtek, a mi pedig oly intézetben, mely 700 fegyencz befogadására van számítva, mindeu esetre fontos körülmény, mert különben ugy a fegyenczek, mint a tisztviselők egészsége a jó viz hiánya miatt szenvedhet. Egyébiránt, ha a t. minister ur az iránt megnyugtatni méltóztatik, hogy egészségügyi szempontból nem lehet alapos kifogást tenni a választott hely ellen, valamint, hogy az átalakítás, a mennyire csak lehetséges ezélszerűen fog megejtetni, hajlandó vagyok ezen épületnek megvételébe, illetőleg fegyházzá leendő átalakításába beleegyezni. De nem vagyok hajlandó a fedezetnek azon módját elfogadni, melyet a t. minister ur javasol. Mit indítványoz ugyanis a t. minister ur ? Azt, hogy mindezen építkezések költsége azon alapból fedeztessék, melynek rendeltetése az elbocsátott szegény foglyok segélyezése és javító házak felállítása. Én azt gondolom t. ház, hogy mindkét czél oly fontos, hogy azt más czélnak alárendelni nem szabad. Igaz, a t. minister ur azzal igyekszik megnyugtatni a házat és ugyanazt tette az imént a t. előadó ur is, hogy az az összeg, mely a pénzbüntetésekből már jelenleg is összegyűlt, nemcsak hogy elégséges azon czélokra, a melyekre rendelve van, hanem hogy ez idő szerint fölül is múlja a szükséget. Minden attól függ, hogyan fogjuk fel a minister urnak, illetőleg a kormánynak abbeli kötelességét, hogy azon pénzalapnak czéljait valósítsa. Ha, miként a múlt években történt, az egész országban mindössze egy pár száz forint osztatott ki a szegény foglyok között; ha, miként tavaly is történt, nem többet 4000 írtnál szánt e czélra a t. minister ur; ha, minta jövő esztendőre tervezi, csak 8000 frtot határozott a végre, akkor igenis, megengedem, hogy felesleges pénz van abban az alapban. Ha továbbá a t. minister ur beéri azzal, hogy a fiatal bűntettesek számára az egész országra nézve csak egyetlen egy javító ház emeltessék, ez is talán csak 50—60 fiatal suhaneznak a befogadására, akkor igaza van a t. minister urnak, felesleges pénz van abban az alapban. De hát így kell-e felfogoni hivatását a t. ministerurnak? Hát az az egy pár ezer írt, mondjuk 8000 írt, a mit az első czélra szánt, vagyis a szabadon bocsátott szegény foglyok segélyezésére, elegeudő-é erre a czélra? Én nem ismerem a legközelebbi statistikai adatokat, bogy hány fogoly, hány rab bocsáttatik évenként szabadon. 1877. óta a 1 minister ur az én tudtommal nem tett részletes jelentést a maga tárczáját illetőleg; nem csak én nem kaptam ilyet, hanem utána járván a képviselőház könyvtárában is, tudakozódván másutt is, azt a választ kaptam, hogy 1877. óta ily részletes jelentés nem jelent meg. Tehát mondom, nem tudom, hogy hány ezerre rúghat azon fegyenczek és foglyok száma, a kik évenként szabadon bocsáttatnak és a szegények osztályába sorozhatok ; de nagy kell hogy legyen azoknak száma, ezt abból következtetem, hogy a bűnesetek évről évre szaporodnak. No már t. ház, hogy, ne mondjam sok ezer, de bár csak ezer ilyen elbocsátott szegény fogolynak a felsegélésére 8000 frt nem elég.