Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

26 349. országos ülés április 28. 1884. Kállay János: Az előttem elmondottakat ismételni nem akarnám, tekintettel arra, hogy minden állam saját iparospolgárait kedvezménybe részesíti: az e) ponthoz azon módosítványtvagyok bátor betejfjeszteni, hogy ezután felveendő: „mely csak magyar iparos honpolgárnak engedélyezhető." Fenyvessy Ferencz: Nem ezélom módosítványt beadni, nem akarván at. ház becses türelmét igényl;e venni, hanem csak egy kérdést vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni, a melyre adandó válasz esetleg a törvény interpretatiójánál támpontul fog szolgálni. A t. ház bizonyára kegyes lesz emlékezni arra, hogy Falk Miksa orsz. képviselő ur által a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata, valamint a budapesti pinczéregylet egy kérvényt adott be, mely a mint a közgazdasági bizottság jelentésében olvasom, tartalma miatt a közgazdasági bizottsághoz lett utasítva. Az említett ipartársulat és pinczéregylet több ízben

; 1879-ben, 1880-ban és az idén is folyamodott a kormányhoz az iránt, mondaná ki, hogy az ezen iparhoz szükséges segédszemélyzet nem cselédnek, hanem segédnek tekintendő. Okot adott ezen kérvényre az, hogy Budapesten a fővárosi hatóság, az iparhatóság, a rendőrség ezen segédszemélyzetet cselédeknek tekinti. Pedig én azt hiszem t. ház, a nélkül, hogy ezen ügyben vitát akarnék provocálni, hogy épen ezen segédszemélyzet foglalkozása ép oly rendszeres gyakorlati tanulást igényel, mint bármely iparág elsajátítása. És talán azt sem lehet tagadni, hogy az ezen iparhoz tartozó segédszemélyzetnek sokkal több nyelvismeretre, ügyességre van szüksége, mint pl. az egyes gazdáknak házi helyiségei körül forgó cselédeknek. En tehát ezen szakasznál részletes kérdést teszek a magas kormányhoz az iránt, mi az elvi véleménye e tárgyban a t. minister urnak? Hajlandó-e ezen ipartársulatok segédszemélyzetet segédekül tekinteni, igen vagy nem? Mert ez utóbbi esetben ezen szakasz rendelkezése alá esnének, mely kimondja, hogy melyek azon iparágak, melyek ezen törvény alá tartoznak. Kérem a minister urat, legyen kegyes, ha jónak találja, kérdésemre válaszolni. Elnök: Szólásra nem lévén senki sem felj egyezve, ha nincs, a ki szólni kivan, a vitát bezárom. Gr. Apponyi Albert: Én szerettem volna, ha a t. minister ur szives lett volna különösen azon elvi fontosságú módosításra nézve, melyet G-aal benyújtott, a vitának bezárása előtt nyilatkozni. Gr. Széchenyi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Csak azért vártam felszólalásommal, hogy a több mindenféle módosítással szemben ne kelljen többször igénybe vennem a t. ház figyelmét. De ha kívánják, előbb is megteszem észrevételeimet, fentartván magamnak, ha még további módosítások jönnének, hogy azokhoz is hozzászóljak. . ' Mindenekelőtt Ernuszt t. képviselő ur a házalásra vonatkozólag szólalt fel és figyelmemet felhívta a némely vidéken történtekre; egyúttal azt a kifejezést használta, hogy a házalás nem is törvény által szabáiyoztatik, hanem egyszerű pátens által, mely még 1852-ből ered. Ez tökéletesen áll. Csakhogy figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ezen pátens a vám- és kereskedelmi szerződésben hatályában fen van tartva, e szerint tehát törvény erejével bir s így nem lehet mondani, hogy a házalás szabályozása iránt törvényenkivüli állapot állana fenn. Mondatott az is, hogy a házalásra nézve alkotott szabályrendeletek különböző módon lettek volna alkotva. A házalás szabályozására nézve Ausztriával együtt az a megállapodás jött létre, hogy az közös elvből kiindulva szabályoztassék. A törvényhatóságok megalkotják a szabályrendeletet, az ő viszonyaihoz alkalmazva, felterjesztik a ministeriumhoz helybenhagyás végett és a kereskedelmi ministerium ezen szabályrendeleteket megerősíti, természetesen tekintettel a helyi viszonyokra, de mindig azon közös megállapodásnak szemmel tartásával, mely Ausztriával szemben a pátensben foglaltatik. Azonban fen van tartva mind két részről, hogy a házalás új törvény által rendeztessék és erre vonatkozólag a tárgyalások Ausztriával folynak már és valószínű, hogy mielőbb törvényes rendelkezés ez iránt meg fog tétetni. A mi G-aal képviselő ur módosítását illeti, annak egyik részét, a d) pontra vonatkozót, elfogadom; a g) pontra vonatkozót nem fogadom el, mert azt tökéletesen fölöslegesnek tartom, miután a g) pont egyedül a vasúti, gőzhajózási, csatornavállalatokról szól és nem ezen vállalatok által netán felállított gyárakról is. Nagyon természetes, ha egy ilyen vállalat gyárat állít fel, ezen gyár, valamint annak személyzete a gyáriparról szóló intézkedések alá esnek. Fölösleges tehát ezt külön pontba tenni. A g) pont alatt tisztán ki van mondva, hogy a vasúti, gőzhajó- és csatornavállalatok nem esnek ezen törvény alá, a mely vállalat pedig gyárat fog felállítani, az természetesen ezen törvény alá fog esni. A d) pontra vonatkozó módosítványt, mint mondám, elfogadom, mert az, ha én nem tartom is épen szükségesnek, legalább oly kívánság, melyet megtagadni nem lehet, hogy ott, a hol a magánosok és a gyárak ezen törvény alá esnek, ugyan azon föltételeknek feleljenek meg. Ezen részét tehát módosítványänak elfogadom. Lázár képviselő ur azon kérdést intézte hozzám, hogy a jövedékek miért hagyattak ki ezen javaslatból, miután az eredetibe be voltak véve? Azon egyszerű oknál fogva, mert a közgazdasági bizottságban azon igen helyes észrevétel tétetett,