Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-348

<gn 348 országos 5J jogával gyakrabban él mint eddig; ha esak azt tudják a bírói hatóságok, hogy a minister ur érdeklődik iránta és tudomást vesz arról, hogy mi történik náluk : már ez magában véve serkentőleg hatna rájuk. De ha azután még időnként alkalmat venne magának a minister ur arra, hogy figyelmeztesse a birói közegeket, mily magasztos érdekek azok, melyek kezükbe le vannak téve, mily nagy hatalom van nekik adva és mily magas szempontok azok, a melyekből kiindulniok kell: bizonyára az egyes esetekben nem egyes czédulákon, hanem a birói közegek tudatos meggyőződésén fog megfordulni a közszabadság ügye. (ügy van! Tetszés halfelŐl.} Egyébiránt ismétlem, kérésem az, hogy a minister ur válaszát tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügy minister: Arra, a mit a t. képviselő ur mondott, röviden azt válaszolhatom, hogy teljesen meg vagyok győződve, hogy bíróságaink feladatuk magasztosa ágától át vannak hatva és ha ily hibák történnek — a minők történtek — azok eínézén és emberi gyarlóság következményei, a miért az illetők felelősségre fognak vonatni. A mi pedig a vizsgálatokat illeti, időről időre a bíróságoknál való vizsgálatot elrendeltem és foganatosítom is és a nagyobb észrevehető hiányok mindenesetre pótoltatnak. De oly hiányt, a mint itt a bárczák felcserélésével történt — a mi ugyan nagyon sajnos — semminemű vizsgálat meg nem akadály oztathatj a. Elnök: Kérdeni a t. házat, méltóztatik-e az az igazságligyminister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen !) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a válasz tudomásul vétetik. r Következik az igazságügyminister ur válasza Ónody Géza képviselő ur interpellatiójára. Pauler Tivadar igazságügyministér: T. képviselőház! Onody Géza képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám: „Van-e tudomása a t. igazságügyminister urnak arról, hogy Heuman Ignácz ügyvéd a tiszaeszlári bűnügy végtárgyalásánál mondott védbeszédében Szabolcs megye tiszti karát hamis tanúságok szerzésével vádolván, e miatt nevezett Heumann Ignácz ellen a megye tiszti főügyésze által múlt évi Julius hó 30-án a nyíregyházi kir. törvényszéknél rágálmazási czímen vádjelentés tétetett ? Ha van tudomása erről a t. igazságügyminister urnak, mi az oka, hogy mindez ideig ezen vádfeljelentés tárgyában még csak a vizsgálat sem indíttatott meg ? Melyik közeg oka e késedelmezésnek, szándékozik-e és minő intézkedéseket tenni e tárgyban az igazságügyi jogszolgáltatás folyaáprilig 26. 1X84. matba tétele és az eddigi késedelmeskedés által elkövetett hivatali mulasztás-orvoslás a iránt." Szabolcsmegyének f. évi február 26-diki ülésében hozzám intézett felterjesztéséből értesültem arról, hogy a megye múlt évi Julius 28-án azért a vádért, hogy a megyének tisztikara hamis tanúkat szerez, ügyészét, megbízta, hogy a nyíregyházi törvényszéknél tegyen feljelentést. A feljelentés meg is történt és ez ideig, a mint a megye maga felterjesztésében mondja, a vizsgálat meg nem indíttatott. Mindenekelőtt tehát a nyíregyházi törvényszék elnökét felszólítottam, hogy az ügynek mibenlétéről és a késedelemnek okairól tegyen jelentést. A nyíregyházi törvényszék elnöke jelentette, hogy a vádfeljelentés a törvényszélami csakugyan megtörtént, a törvényszék még múlt évi augusztus havában áttette a kir. ügyészséghez. A kir. ügyészség azon vádfeljelentést, minthogy az összefüggésben van a tisza-eszlári ügygyel, a kir. főügyészséghez küldötte fel, a honnan azóta ínég válasz nem érkezett. (Mozgás a szélső baloldalon.) En tehát a kir. főügyészt felszólítottam, hogy a késedelem okait adja elő és egyúttal utasítottam,hogy a vádfeljclentést a szükséges ügyiratokkal együtt a törvényszéknek küldje meg. A kir. főügyész jelentette, hogy a késedelem oka abban rejlik, hogy ezen ügy összefüggésben lévén a tisza-eszlári ügygyei, annak az ügyiratai pedig a felső bíróságoknak elbírálása alatt lévén, minthogy csak azokból lehet meggyőződóst szerezni, vájjon rágalmazás, becsületsértés esete forog-e fenn: mondom, miután ezen iratok a felső bíróságoknál voltak, nem intézkedhetett. Most azonban, miután onnan már viszszakerültek az iratok, a vádfeljclentést visszaküldötte és az előnyomozás megindítása iránt a szükséges intézkedéseket megtette. Ezt a jelentést tette ápril 17-én. Én tudomásul vettem és egyúttal utasítottam, hogy azügy további fejleményeiről annak idején nekem jelentést tegyen. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Ónody Géza: T. ház! Valóban azon nehéz helyzetben vagyok, hogy ha nem nyújtana a t. igazságügyminister ur ismert igazságszeretete e tárgyban biztosítékot arra nézve, hogy jövőre hasonló eset elő nem fogja magát adni az igazságügyszolgáltätás terén: kénytelen volnék a választ tudomásul nem venni. A mondott indokból azonban tudomásul veszem a t. igazságügyminister ur válaszát azon megjegyzéssel, hogy a kir. főügyész előadott mentsége igen jellemzően szól. Először ü a kir. főügyészség menti magát azzal, hogy az ügyiratok a felső bíróságokhoz lettek felterjesztve, tehát ezen indokból ő nem intézkedhetett, nem terjeszthette be a vádindítványt a bírósághoz. Ezen mentséget én el nem fogadhatom, minthogy tudvalevőleg a tisza-eszlári per ügyiratai nem voltak