Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-362

244 362. erjtágos ülés mijiu 15. 1SS4. a pénzügyi bizottság más határozatot hozott és a közgazdasági bizottságban tett azon módosításhoz, hogy ezen, a vieinalis vasutaknak adott segélyek csak előlegkép nyújtassanak és ne vétessenek el az ezen alap által fedezendő ezéloktól, azt válaszolom, hogy ez igaz, az indokolásban azt mondottam, hogy ezen összegek előlegkép adandók. A közgazdasági bizottságban hozzájárultam ahhoz, hogy a törvénybe előlegkép vétessék fel, de, bevallom, nem zárkózhattam el azon nehézség elől, hogy ezen kérdés nemcsak közgazdasági, hanem pénzügyi természetű is és hogy a kérdésnek épen ezen oldala nagyon fontos és mindenesetre nagyon tekintetbe veendő. Beállhat az eshetőség, hogy a vicinális vasutak fejlődése folytán és mindinkább szaporodó építése által ép az erdőkincstár kénytelen lenne a költségvetésbe oly nagy összegeket felvenni, a melyek aztán a mi pénzügyi viszonyaink közt nem felelnének meg azon czélnak, hogy az egyensúly minél elébb helyreállittassék költségvetésünkben. Beláttam tehát a pénzügyi bizottság indokának helyességét, hogy t. i. ily esetben csakugyan jobb, ha ezen alap vétetik igénybe a vieiualis vasutak segélyezésére és nem mondatik ki, hogy ez csak előleg. Mert a vicinális vasutak kiépítése igen sok esetben, kiváltképen az erdőkincstárra nézve jár nagy előnyökkel és ez esetben azon részvények, melyeket az erdőkincstár birna ezen alapból, mindenesetre a tőke gyarapítására szolgálnának és mint tőkék volnának kezelhetők, annál inkább, minthogy a jövedelmeket meg fogják hozni. Ha egyébiránt az erdőalap vásárlásokra fordíttatnék és a részvények által talán nagy része a tőkének le volna kötve a vicinális vasutak részvényeiben, az államkincstárnak mindig módjában van a részvényeket átvenni és készpénzzel helyettesíteni, akár van kimondva az előlegezés, akár nincs. Erre nézve a pénzügyi bizottság azon módosítvanyát, hogy esetleg arra is fordítható és hogy tehát facultative mondassák ki, elfogadtam és kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság javaslatához hozzájárulni. (Helyeslés.) Gaal Jenő t. képviselő ur azon észrevételére, hogy ellenőrzés szempontjából szükséges a ház elé jelentést terjeszteni, bátor voltam felelni azon válaszomban, melyet Helfy képviselő ur felszólalására előadtam s ismételve csak annyit jegyzek meg, hogy az ellenőrzés utólagosan mindenesetre megvan, az előleges pedig csak kárára lehet az ügynek, minthogy — a mint jeleztem — igen nagy nyilvánosság mellett a vásárlások nagyon meg volnának nehezítve. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a t. házat, méltóztassék a szöveget elfogadni. Madarász József: Én ezen törvényjavaslattal szemben azon álláspontot foglalom el, a melyet Helfy t. képviselőtársam kifejtett és pedig elfoglalom daczára azoknak, a miket a t. szakminister ur előadott. Önmaga a törvényjavaslat szövege meggyőzheti a t. házat arról, hogy az az álláspont a helyes, a melyet Helfy t. képviselőtársam elfoglalt, miként a törvényjavaslat első szakasza kimondja, hogy mindazon erdők, a melyek az úrbéri rendezés következtében, vagy annak czéljából adatnak el, a törvényhozás útján adassanak el. Ez világos alkotmányos követelmény, melyet alkotmányossági szempontból nem támadhatunk meg. Egy kormánynak nem szabad sem eladni, sem vásárolni valamit a törvényhozás tudta és beleegyezése* nélkül. A mit a t. szakminister ur mondott, hogy „ dobbal »em lehet verej bet fogni", ez ide nem alkalmazható. A kormänyj nak birnia kell a képviselőház többségét, tehát, ha helyeset és jót óhajt, bizonyára keresztül is fogja vinni és ha vételi szándéka van, nem üti dobra, mielőtt az illetőkkel nem kötött előleges szerződést, miként az sok esetben megtörténik a vasutakra nézve, (Ugy van! balfelöl) a hol fenn van tartva a törvényhozás jóváhagyása. Én tehát azt állítom, hogy e törvényjavaslat szellemével nincs ellentétben az, a mit Helfy t. képviselőtársam mondott, mert ő azt fejté ki, hogy a törvényjavaslatban kimondassák, hogy mindazon bevételek, melyek az erdőtelepek eladásából, vagy az úrbéri rendezés útján folynak be, azok mind egy ezélra fordíttassanak, erdők vételére vagy befásítására, ezen elv kimondása igen is törvénybe való és valamint az alkotmányos elv azt követeli, hogy bármit elad a kormány, azt nem teszi a ház tudta és beleegyezése nélkül, ebből következik, hogy venni sem szabad mást, mint a mihez a törvényhozás megadja jóváhagyását. A t. minister ur még azon igen csekély alkotmányos biztosítékot is ellenzi, a melyet Gaal Jenő t. képviselőtársam javasolt, hanem utalt a még kevesebb értékű biztosítékra. Mert a zárszámadás is alkotmányos biztosíték ugyan, de a zárszámadások alapján a kérdés csak másfél vagy két év múlva jő csak elő! Igaz, hogy az sem elegendő, ha a költségvetésbe bevétetik, mert akkor is már körülbelől félév eltelik, de ha a zárszámadásra utaeittatik, ez már azon csekély lehetőséget is megszünteti, mint hogy ha a költségvetésbe vétetik fel, mert meglehet, hogy ha elébb lett volna a képviselőháznak bejelentve, talán meg sem engedi a ház és sok rossznak is elejét veheti. De ha csak a zárszámadásnál lesz beadva a jelentés, legyen meggyőződve a t. ház, — mindnyájan emberek vagyunk — ha már megtörtént a hiba, másfél vagy két esztendő múlva azt mondjuk rá: már megvan a hiba, ezen jóravaló kormányt, mely bizalmunkat birja, ily csekélységért, 1—2 százezer frt kárért nem buktatjuk meg. Ez az alkotmányos elv, a miért hajlandó vagyok a törvényjavaslatot azon biztosítékkal elfogadni, melyet Gaal Jenő képviselőtársam be-