Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-360
560. országos fllé s május II UM. 217 állani. (Megtörténik.) A ház többsége a szakaszt a bizottság szövegezése szerint elfogadta. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 2 —4. §§-okát, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: A törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok jelentése a magyar királyi közmunkaés közlekedésügyi minister urnak „az 1881 : LII t.-ez. alapján tett intézkedésekről, a már végrehajtott és még végrehajtandó munkálatokról" szóló 539. számú jelentése tárgyában. Azt hiszem, hogy a mennyiben e jelentés nem vonatkozik törvényjavaslatra, az felolvasandó lenne és az abban foglalt határozati javaslat felett a háznak dönteni kellene. E jelentés különben szoros összefüggésben van az utána tárgyalás alá kerülő törvényjavaslattal s unnak mintegy indokolásául szolgál. Hoítsy Pál: T ház! Azt hiszem, együtt kellene a kettőt tárgyalni, mert a jelentés voltakép indokolását képezi annak a törvényjavaslatnak, a mely utána következni fog. (Helyeslés.) Elnök: Ha méltóztatik a t. ház elfogadni, legcélszerűbb lesz a kettőt együttesen tárgyalni. Most méltóztassanak meghallgatni a közmunka- és közlekedési minister ur jelentését. Duka Ferencz jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: T. ház! Azt hiszem, a törvényjavaslatra beadott két jelentést a t. ház felolvasottnak veszi. (Igen!) így tehát az általános vitát megnyitom, melyben az első szó az előadót illeti. Rakovszky István előadó: T. ház! Méltóztattak a felolvasott jelentésből értesülni arról, hogy az 1881-iki és az azt megelőzött árvizek szükségessé tették azt, hogy a Kőrös, Tisza és Maros közti területen több nagy összefüggő védő munkálat létesíttessék s ezt kívánta biztosítani az 188 í: LII. t ez. Mindezek oly munkálatok voltak, melyek rövid idő alatt voltak teljesítendők s még nem állott a kormánynak rendelkezésére semmi előkészített terv. Ugyancsak a most felolvasott jelentésből méltóztattak értesülni arról is, hogy eddig a kormány e törvényezikk alapján 6.890,5 í 8 frtnyi előleget utalványozott a védmunkálatok létesítésére. A folyó évben még teljesítendő munkálatok költségeire 1.39,6626 frtot számít, ugy hogy kerekszámba 8.300,000 frt tekinthető azon összegnek, a melylyel az érdekeltség a folyó év végével az államnak az ettől nyert előlegek fejében tartozni fog. Ezen előlegek pedig az 1881: LII. t-cz. 5. és 6. §§-ai értelmében utalványoztatok, mert e szakaszok rendelkeztek akként, hogy ezen munkálatok végrehajtására szükséges költségek az állam által előlegezendők. A törvény ez intézkedéseinek teljesítése által lehetővé tétetett, hogy a munkálatok nagy része véghez vitetett és így elérkezett ideje annak, KÉPVH. MAPLG. 1881 — 84. XVII. KÖTET. hogy egyrészről az 1881: LII. t.-cz. rendkívüli intézkedései helyett ismét az érdekeltség szervezése és önkormányzati működése léptettessék életbe, másrészről pedig, hogy az állam által kiutalványozott nagymérvű előlegeknek legalább egy része visszatéríttessék, a mit a közlekedési minister ur jelentésében kilátásba is helyezett és ezen törvényjavaslat tényleg valósítani hivatva van. Ez-en törvényjavaslat szerint ugyanis, a már előbb említett árterületen levő érdekeltség 10 millió frtnyi kölcsön felvételére jogosíttatnék fel. Ezen kölcsön feltételei azonban a törvényben korlátozva vannak, nevezetesen ki van kötve, hogy e kölcsön legalább 95% árfolyammal és legfelebb 6% évi járadékfizetéssel, beleszámittatván a kamatok és a törlesztési járadék, valamint legfelebb 50 évi törlesztési határidő mellett vehető fel Ezen javaslat és a ezélba vett kölcsön által lehetővé tétetik az, hogy az egész érdekeltségnek ártérfejlesztési további munkálatai befejeztessenek, az érdekeltség pénzügyi viszonyai rendeztessenek és hogy az érdekeltségnek önkormányzati működése ismét életbeléptethető legyen, valamint lehetővé tétetik, hogy az állam is visszakapja az általa előlegezett összegek egy részét. És én, mint a pénzügyi bizottság előadója különösen erre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, mert ez igen lényeges előnye a törvényjavaslatnak. Méltóztatnak tudni, hogy az annak idejében a vizszabályozó társulatok érdekében felvett kölcsön már ki van merítve, pedig számos társulat van még, a mely arra méltányos és jogos igényt tarthat. Azonban az alap már kifogyott és igy más utón kellene gondoskodnunk arról, hogy ezen igényeknek eleget tegyünk. Ha tehát az államnak pénze ezen az utón visszatérül, és ha — a mint van remény reá — a Tisza, Kőrös és Maros közötti érdekeltség példáját más társulatok is fogják követni és a nyert előlegeket megtérítik, akkor az állam az igy visszanyert összegeket ismét azon jogos és méltányos további igények kielégítésére fordíthatja, melyeket kielégíteni már nem volt képes. S meg fogja tehetni ezt a nélkül, hogy újabb tiszai kölcsön felvételére kényszerülnénk. A mi továbbá magát a kölcsönt illeti, a bizottság kötelességének tartotta ezt a kölcsönvevő érdekeltség szempontjából is megbírálni s azon meggyőződésre jutott, hogy a kölcsön ugy, a mint a javaslatban korlátozva van, nem tekinthető drágának. Másrészről pedig elegendő lesz e kölcsön arra, hogy az érdekeltség pénzügyi viszonyai rendeztessenek, hogy visszatérittethessenek az állam által nyújtott előlegek, képes lesz teljesíteni a folyó évre előirányzott munkálatokat, valamint teljesítheti az 1883-ik év ártérfejlesztési munkálatokat. Ezeken kiviil az azon területen régebben működött társulatoknak a törvényjavaslat első szakaszában említett 866,500 frtnyi tartozását is visszatérít28
