Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-360

210 S6G. tmágofi filé* májns IS- IS84. pénzügyminister ur felhatalmazást kér arra, hogy • ezen összeget a közös pénzügynűnisternek rendel­kezésére bocsássa, kiutalványozhassa és elszámol­hassa. Kérem * t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Alig mnlt el néhány hete annak, hogy a képviselőház kormánypárti közösügyes többsége a közösügyes költségek fedezésére néhány 100,000 frtot szava­zott meg. Megszavazta daczára annak, hogy a nemzet egy része Ínséggel, nyomorral küzd, meg­szavazta daczára annak, hogy a nagybirtokos osz­tály kivételével a nemzet a jelenlegi adóját sem képes fizetni. Megszavazta, t. ház, nemzetellenes czélokra. Daczára — mondom — mindezeknek, a kormány a jelenleg tárgyalás alatt levő törvény­javaslat által ugyancsak közösügyes költségek fedezésére, pótlására 155,520 írtnak megszavazá­sát kéri. Azt mondtam, t. ház, miszerint a többség az általam említett összeget nemzetellenes czélokra szavazta meg. Igen is, ezt állítom mai nap is, mert én az 1867. és 1878-iki közösügyes kiegyezése­ket a hazára, a nemzetre nézve valóságos átok­csapásnak tartom, mely megfosztotta hazánkat ön­állóságától, függetlenségétől, megfosztotta e nem­zetet ügyei vezetésébe való befolyásától is és e nemzetet az anyagi megsemmisülés örvényébe me­rítette De nemcsak én magam állítottam a közös­ügyeket a hazára, a nemzetre nézve károsoknak, hanem maga a jelenlegi ministerelnök Tisza Kál­mán ur is egész 1875-ig azon képviselő urakkal együtt, a kik jelenleg a közösügyes alapon áll­nak, de a ministerelnök ur vezérlete alatt velünk, a 48-as párt tagjaival kezet fogva, működtek ha­zánk, nemzetünk jogtalanul elrabolt önállóságáért és függetlenségeért. Én, t. ház, miután ugy vagyok meggyőződve, miszerint a közösügyek valóságos átokcsapást képeznek a nemzetre, valamint soha ez életben egyetlenegy garast nem szavaztam meg a közös­ügyes költségek fedezésére, a közösügyes alapon álló kormányok rendelkezése alá, ugy a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általános­ságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs fel­jegyezve. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) A ház többsége a törvényjavaslatot álta­lánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. EsiliüBzky Mihály jegyző (olvassa smto­szonkint a törvényjavaslatot, mely észrevétel nélkül el­fogadtatik.) Elnök: Ekkép a törvényjavaslat részleteiben is letárgyalva lévén, végmegszavazása a legköze­lebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közlekedésügyi bizottság 569. sz. jelentése az 1840 : X. t. czikkben szabályozott hatósági illetőség némely határozmányainak mó­dosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekin­teni. Az általános vitát megnyitom, melyben az első szó a bizottság előadóját illeti. Darányi Ignácz előadó: T. ház! Az 1840: X. t.-cz. által megállapított hatósági illeté­kesség a gyakorlatban oly magyarázatot nyert, hogy az ezen törvény keretébe eső vizi ügyekben a megyei közgyűlés volt az elsőfokú hatóság. Ez az eljárást és az ilyen vizi ügyek elintézését ugy a magánvizi perekben és a vizivillongásokban, mint különösen a malomügyekben igen nehézkessé tette; nehézkessé tette már az 1870: XLI1. t.-czikk­nél fogva, melynek értelmében a megyei közgyű­lések ritkábban ülnek össze, de változtatott a hely­zeten az 1874: XI. t.-czikk, t. i. a belvizszabályo­zási törvény is. Számtalan esetben ugyanis, ha kérdés merül fel az iránt, hogy valamely viziügy az 1840 : X. vagy pedig az 1874: XI. t.-cz. keretébe tartozik-e, kérdés merült fel az iránt is, hogy első fokban határozni melyik hatóság illetékes: a megyei köz­gyülés-e, az 1840. X. t.-cz. alapján, vagy pedig a megyei alispán az 1874: XI. t.-cz. 7. §-a értelmé­ben, a mely szakasz világosan kimondja, hogy mindenütt, a hol az 1871. t.-czikkben törvényha­tóságról van szó, ne a megyei közgyűlés, hanem az alispán legyen értendő. Ezen kivánt segíteni a közmunka- és közle­kedési minister ur akkor, mikor az e részben min­den oldalról hangoztatott panaszokra hallgatva, ezen törvényjavaslatot beterjesztette, melyben megállapítani kívánja azt, hogy azon hatáskört, melyet az 1840: X. t,-cz. alapján eddig a megyei közgyűlések gyakoroltak, ezen ügyek elintézésé­nek-gyorsasága érdekében ezentúl az alispánok gyakorolják, De egyszersmind némi garantiát al­kotott a minister ur e törvényjavaslatban azzal, hogy ellentétben az 1876: VI. t.-czikk 59. §-ának rendelkezésével, mely szerint ily ügyekben két egyenlő határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs, a törvényjavaslatba oly rendelkezést vett fel, mely szerint ezen ügyek első fokban ugyan az alispán által intéztessenek el, azonban akár legyen a má­sodik fórumnak, t. i. a közigazgatási bizottságnak határozata megegyező az első határozattal, akár nem, a határozat a közmunka- és a közlekedési mi­nisterig felebbezhető legyen. Ugyancsak a törvényjavaslatban intézkedés történt az iránt is, hogy az illetékesség miként

Next

/
Oldalképek
Tartalom