Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-358

3SS. országos ülés május 9. 18S4 191 Hogy pedig ez az orosz birodalomra szólt, ezen \ hivatalkeresés, azt mutatja Dobrzanszky Adolf­nak Dobrzsánszky Olgához ezímzett levele. A kiej­tés egyébiránt csak abban különbözik, hogy ma­gyarul Dobránszkynak, lengyelül pedig Dobr­zsánszkynak mondják. A t. képviselő urnak ezen levele 1879. évi deczember 24-én kelt; itt van szintén 1879-ből DobrzsánszkyAdolfnak egy levele, melyet húgához irt s melyben azt mondja, hogy nemsokára Péter, ki engem mindig meg szokott keresni a szünidők alatt, eljő s az ő kérését az Oroszországban elnyerendő hivatal iránt akkor azon orosz államtanácsossal Antal, má­sik nevét nem tudom elolvasni, mert oroszul van irva — meg lehet beszélni s magának felvilágo­BÍtá^t szerezhet, vájjon az oroszországi viszonyok mennyiben felelnek meg az ö kivánatának. T. ház! Méltóztassék a mappára tekinteni s ha látja Gyergyóvidéket, tudni fogja, hogy az az országnak legexponáltabb része. Ha az orosz kozák éjfélkor lovára ül, a virradat már Gyergyóban ér­heti. Én, mint székely ember, mint hazafi, köteles­ségemnek érzem azt követelni, hogy eltávolíttassák azon vidékről azon férfin, a ki Oroszországban keres magának hivatalt. (Zajos helyeslés a szélsö­laloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk!) Én csak annyit akarok ez alkalommal az interpellátióra kinyilatkoztatni, melynek mentül előbbi megküldését bátorkodom kérni, hogy én az eseményekről magamat infor­málni és a tapasztaltakhoz képest törvényszerű kötelességemet bizonyosan teljesíteni fogom. Egyet már most megjegyzek, mert erre nem kellenek aeták. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondta: el­tűrném-e, hogy valamely tisztviselő elnöke legyen egy ellenzéki kerületnek ? Ugron Gábor: Szolgabíró. Tisza Kálmán ministerelnök: Engedel­met kérek, hiszen a szolgabíró vagy más törvény­hatósági tisztviselő ebből a szempontból egyforma. (Ugy van jobbfelől) Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy magában Budapest fővárosában egy a 48-as párthoz tartozó képviselőjelöltnek pártelnöke: egy tisztviselő. Dobránszky Péter: Személyes kérdésben kérek szót. [Ralijuk!) Bocsánatot kérek, hogy azon egyenes és határozott, személyem és hazafiságom ellen intézett támadásokra bátorkodom a t. ház becses türelmét kikérni; de azt hiszem, hogy az, a ki becsületére és hazafiságára, nevezetesen ma­gyar hazafiságára valamit tart, joggal kérhet türel­met és figyelmet a t. háztól, midőn becsületes hazafisága ellen ilyen — bocsánat a kifejezésért — határozottan mondom, rágalmak és koholmányok emeltetnek. (Halljuk!) Ugron Gábor: Ohó! (Halljuk!) Dobránszky Péter: Legelőször is, t. kép- I viselőház, nem jó kedvemből mondom ezeket, mert ezek családi dolgok, de bátor vagyok egyszer s mindenkorra azon szándékos és czélzatos össze­keverések ellen tiltakozni, melyekkel engem, az én családomat minduntalan azzal a pánszláv agi­tatiójáról ismeretes Dobrzsánszkyval hoznak össze­köttetésbe, holott az én családom, mint okmányok­kal és ezer más bizonyítékkal ki tudom mutatni, azzal semmiféle vérrokonságban, értelmi és poli­tikai rokonságban nem áll, mert az én családom a beregmegyei, miszticei Dobra családnak Szabolcs­megyébe átezármazott ága. Ezt én okmányokkal: ármálissal, záloglevéllel és ezer más módon képes vagyok bebizonyítani. {Felkiáltások a szélső hal­oldalon: Cselekedeteivel! Zaj. Halljuk!) Cselekede­teimmel pedig még jobban; mert körülbelül 15 esztendeje, hogy a magyar állam, a haza szolgála­tában állok. És felhívok mindenkit: méltóztassék meghallgatni mindazt a sok ezer fiatal embert, kik az én kezemen és szellemi vezetésemen 14 év óta keresztül mentek, méltóztassék azokat meg­kérdezni, hogy nem a legforróbb hazaszeretet érzelme és szelleme vezetett-e folyton tanári mű­ködésem esrész folvamán át?! De azokat az embereket, tanítványaimat összegyűjteni bajos. Hát méltóztassanak megnézni irodalmi működésemet, nézzék meg többek között azon munkámat, melynek czíme „Társadalmi bajaink", a hol egyenesen szenvedélyes harczra kelek oly támadók és oly támadások ellen, melyek a magyar nemzet és a magyar haza ellen intéztet­tek. Ez tény. Ez irva van. Kern is ma, hanem ezelőtt 13—14 évvel történt. De t. ház, a mi azo­kat a Csertészen kelt leveleket illeti, melyek kohol­mányok és rágalmak, azokra bátor vagyok a követ­kezőket megjegyezni. {Halljuk!) Van tudomásom az évek óta személyem és hazafiságom ellen folytatott üzelmekről. Tudom, hogy e támadások ép azon oldalról származnak első sorban, a hova folytonosan hívogattak és édes­gettek és ép azért vagyok az ostromnak tárgya, mert visszautasítottam és megtagadtam minden közösséget iogatókkal. Hivatkozom 20 esz­tendővel ezelőtt Magyarország valamennyi lapjai­ban közzétett tiltakozásomra, hogy Dobrzsánszky Adolffal és családjával semmiféle összeköttetésem nincs, sem vérbeli, sem érzelmi, sem politikai. (Fdkiáltások a szélsőbalon. Írta-e leveleket?) Hivat­kozom összes működésemre. Ezek tények. (Fel­kiáltások a szélsőbalon: Irta-e a leveleket?) Épen azért, hogy ezen közösséget mindig megtagadtam és összeköttetésbe menni nem akartam, épen azért támadtattam folyvást. [Egy hang a szélső balon: Nem­ez a kérdés! Ki irta a leveleket? Zaj.) Nevezetes azon levél és jellemző Ugron Gábor képviselő ur eljárása, hogy ő titkokat haj­hász, levélpecséteket feltör (Ohó! a szélső balon. Nagy nyugtalanság. Halljuk!) és kémkedik. (Tilta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom