Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-348

348. országos ülés április 26. 1SS4. 13 hiszem, ki jelenhetem, hogy a bizottsági szövegezés nem tartatik fenn és hogy Lükő Géza képviselő ur módosítványa elfogadtatott. Következik most az eredeti szöveg, illetőleg Szilágyi Dezső és Teleszky képviselő urak módosításai felett a szavazás. Kérdem a t. házat, mélíóztatik-e a 8 napi elzárást szemben Szilágyi Dezső és Teleszky képviselő ur módosításával elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, kik a 8 napi elzárást elfogadják felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a 8 napi elzárást nem kívánja fentartani. Duka Ferencz jegyző (olvassa a Szilágyi Dezső által beadott módosítást). Elnök: Méltóztatik Szilágyi Dezső képviselő urnak módosítását elfogadni, igen vagy nem ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta Szilágyi Dezső ur módosítását és igy Teleszky képviselő ur módosítása elesett. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a 160., 161., 162., 163., 164.. 165. §§-at, továbbá a VII. fejeset czímst, mélyek változtatás nélkül elfogadtatnak. Olvassa 166. §-i). Grünwald Béla: T. ház! A 166. §. második pontjához eléír fontos módosítványt szándékozom benyújtani. (Halljuk!) E módosítást, tekintve azon körülményt, hogy már a 166. §.-nál vagyunk, a mi rendesen nagyon befolyásolja az igen t. ház hangulatát, én lehetőleg röviden, a legszárazabban és a legszükségesebb érvekre szorítkozva fogom indokolni. (Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy az 1872-iki ipartörvény az iparhatóságokra vonatkozólag más intézkedéseket tartalmaz, mint ezen törvényjavaslat ; t. i. másodfokú iparhatóságokként megyékben az alispán és törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács van megjelölve. Ezen törvényjavaslat egészen új intézményt állított fel, t. i. a törvényhatósági ipartanácsot. Ez volna felruházva azon joggal, hogy minden ügyben és vitás kérdésben, mely az ipartörvény által szabályozott viszonyokból keletkezik, gyakorolja a jurisdictiót. Ez részben annyit jelent, hogy a közgazdasági bizottság szükségesnek tartotta az iparosok óhajtásának eleget tenni. Ám de az iparosok tovább mentek és követelték azt is, hogy az elsőfokú iparhatóságnál a jurisdictio egy testület által gyakoroltassák, melynek elnöke a szolgabíró. A közgazdasági bizottság azonban ezt mellőzte és az iparosoknak és illetőleg a laicusok közreműködését tisztán a második fórumra szorította. Van némi ellenmondás abban, hogy ez csakis a másodfokú iparhatóságokra nézve történt és az elsőfokuakra uem; mert hiszen tulaj donképen az iparosra nézve sokkal fontosabb az, hogy mi történik az elsőfokú iparhatóságnál és ő leginkább az elsőfokú hatósággal érintkezik; az elsőfokú hatóság döntése rá nézve legfontosabb és az ügyek legcsekélyebb része kerül a második fórum elé, ugy hogy azt lehet mondani, hogy talán ezer ügy között egy lesz olyan, a melyben az elsőfokú iparhatóság határozata ellen föllebbezés adatik be. így tehát látszik, hogy az iparosra nézve legfontosabb az, hogy mi történik az első fórumnál. Már most, t. ház, tegyük fel, hogy csakugyan az iparosok érdekében állna az, hogy ők maguk közreműködjenek a jurisd? ctiónál; akkor is világos az ellenmondás, mely ezen felfogásban rejlik. De én azt állítom, t. ház, hogy ez nem áll az iparosok érdekében; az iparosok érdekében az áll, hogy ugy az elsőfokú, mint a másodfokú hatóság gyorsan intézze el a felek ügyeit és hogy ezen hatóság a törvénynek egyes ebetekre való alkalmazásában bizonyos jártassággal bírjon és a törvénynek helyes alkalmazására nézve a lehető legnagyobb biztosítékot nyújtsa. Ha ebből a szempontból tekintjük ezen tervezett testületeket, nevezetesen az ipartanácsot: világos, hogy az ezeket a garantiákat nem nyújtja. Először is, mint minden collegium, nehézkes, nem képes alkalmazkodni a napi viszony okhoz, érdekekhez és különösen az iparosra nézve, a kinél igen nagyfontosságú momentum az, hogy ő pl. iparát minél előbb megkezdhesse, szükséges, hogy oly hatóság intézze el az ő ügyeit, a mely mindig rendelkezésére áll. Mig egy collegium csak bizonyos időszakban, egy vagy két héten egyszer ülésez és ez által szükség nélkül elhalasztatik az ügy elintézése, a melynek sürgős elintézése gyakran nagy fontossággal bír az illetőre nézve. A mi a második momentumot illeti, t. i. a törvénynek egyes esetekre való alkalmazásának jártasságát, azt hiszem, hogy ennek biztositéka sokkal inkább megtalálható egy képzett tisztviselőnél, a kinek élethivatása, hogy a törvényeket az egyes esetekre alkalmazza. Tehát igen világos levén az, hogy az iparos érdeke nem kívánja azt, hogy egy ilyen collegiumra bizassék ügyeinek elintézése, a második kérdés az, vájjon megfelel-e az intézmény az administratió érdekeinek? Tudjuk, hogy az alispán nagyon el van halmozva tömérdek teendővel, a melyeket nem érdemleges ügyek tárgyalása okoz, hanem formaságok. Ő különböző bizottságokban elnököl, a hol sok időt veszteget el és ez által működése teljesen meg van bénítva. Már most, ha ilyen bizottságot állítunk, megint szaporítjuk egy gyei azon akadályokat, hogy az alispán a valóban érdemleges dolgokkal foglalkozzék. De ezenkívül a társadalmi felfogás, mely az osztályérdeket mindenüvé beleviszi, itt is érvényesül és olyan elemeket fog oda bele vinni, a melyek nem oda valók és zavarólag hatnának.