Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-357
357. országos ülés május 8. 1884. 163 ézti és habár meg van győződve, hogy ha a mentelmi jog valóban veszélyeztetve lenne, a háznak minden egyes tagja pártkülömbség nélkül emelné fel erélyes tiltakozó szózatát annak megvédésére : a kifejtett indokokból azon meggyőződésben van a bizottság, hogy ez úttal különös törvényhozási intézkedés szüksége fenn nem forog és a határozati javaslatnak mellőzését indítványozza, a mit a bizottság nevében bátor vagyok ajánlani. (Helyeslés jóbbfelől.) Mocsáry Lajos: T. ház! Teljes elismeréssel adózom a t. igazságügyi bizottság előadójának azért, hogy behatóan és azon komolysággal tárgyalta a fenforgó ügyet, a melyet annak fontossága megérdemel. Azon jeles munka, melyet a bizottság jelentésében a ház elé terjesztett, kétségtelen nagybecsű adalékot fog képezni mentelmi jogunk fejlődésére. De midőn ezt egész készséggel elismerem, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy szemben azokkal, a miket a jelentés tartalmaz, én azon nézeteket, melyeket az 1723 : VII. t.-cz. életbe léte és alkalmazhatóságára nézve két alkallommal nyilvánítani bátorkodtam, a maga teljes terjedelmében fentartom. Nem járulhatok a t. bizottságnak azon nézetéhez, mely szerint teljesen kielégítőnek tartja mentelmi jogunk biztosítására a jelenlegi tényleges állapotot és újabb intézkedés tételének szükségét fenforogni nem látja. A mi nevezetesen az elsőt illeti, a t. bizottság azt mondja, hogy az 1723. évi VII. t.-cz. nem a mentelmi jogról szól, hanem egyedül az országgyűlés biztonságáról gondoskodik ; tehát bizonyos tekintetben inkább csak policiális természetű. Ez folyik azon felfogásból, mely mint alapnézet a bizottság jelentésében kifejezve van. Én az immunitásnak a salvus conduetustól való ilyen szoros megkülönböztetését tarthatlannak tartom; tarthatlannak tartom pedig azért, mert a képviselőt személyes biztonsága, az arról való gondoskodás, annak büntető sanctióval való ellátása a mentelmi jognak egyenesen lényegét képezi. Annak lényegéhez tartozik az is, hogy a képviselő, azaz országgyűlési tag, biztosítva legyen a szólásszabadság tekintetében, hogy a törvényhozás kebelében mondott szavaiért feleletre egyáltalában ne vomitkassék; biztosítva legyen az önkényes letartóztatás, biztosítva a zaklatás ellen. De én a törvényhozás tagjának személyes biztonságát nemcsak szemben a hatósággal, nemcsak fölfelé látom mulhatlannl megvédendőnek, hanem minden irányban, lefelé, lázadó népcsoportok vagy akár egyes bántalmazók irányában is, azon egyszerű oknál fogva, mivel az ilyen bántalmazásnak épen az lehet a következése, mint a felülről jövőnek, t. i. a törvényhozás függetlenségének csonkítása, a törvényhozás tagjának | akadályozása abban, hogy törvényhozási functiói ját teljesíthesse. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogy lefelé — mint mondám — a képviselő személyes biztonságának szüksége, nemcsak forradalmi időben, hanem úgynevezett rendes körülmények közt is fennáll, ezt bizonyítja épen a fenforgó eset, midőn látszik, hogy menynyire megy máris a vakmerőség e tekintetben, hogy egyes képviselőkben ne becsüljék meg a népfenség hordozóját és ne riadjanak vissza attól, hogy őt törvényhozási functiojában akadályozzák. Tehát nézetem szerint az 1723. VII. t.-cz. egyenesen a mentelmi jogról szól és e tekintetben egyedüli positiv törvény, oly törvény, melynek ellenében más positiv törvény nem áll. És az, mit az előadó ur épen most méltóztatott emliteni, az 1791. törvény, mely a szólásszabadságot biztosítja, vagy az 1867. XII. t.-cz., mely a delegatio tagjainak immunitását biztosítja — mely egyébiránt csak per analógiám alkalmazható az országgyűlés tagjaira — az 1723. törvénynyel, mely szintén biztosítja az immunitást, teljességgel nem áll ellentétben, ellenkezőleg azzal teljes összhangban van és az immunitásnak csak más részével foglalkozik. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De azt mondja a bizottság s a t. előadó ur, hogy nem áll fenn többé az 1723. törvény, mert a mi új büntető törvénykönyvünk oly intézkedéseket tartalmaz, a melyek megszüntetik az 1723. torvényezikk intézkedéseit. Jól tudom, t. ház, hogy új büntető törvénykönyvünk foglalkozik azzal, hogy ha egy népcsoport vagy egyesek akadályozzák a képviselőt abban, hogy functióját teljesíthesse, foglalkozik azokkal, kik a képviselőket rágalmazzák, calumniatores; a mennyiben tehát újabb intézkedés van e tekintetben, elismerem, hogy az 1723. t.-cz. erre vonatkozó része nem alkalmazható, hanem alkalmazandó új büntetőtörvénykönyvünk rendelkezése. Azonban arról, hogy mi történjék azokkal, miként büntettessenek azok, kik a képviselőt, az országgyűlés tagját bántalmazzák, kik könnyebb vagy súlyosabb testi sértéssel illetik vagy megölik, tehát a verberatores, vulneratores, occisores: ezekről az újabb törvénykönyvünk egyáltalában nem intézkedik, erre vonatkozó rendeletei az 1727. VII. t.-czikknek nézetem szerint kétségtelenül fennállanak. Midőn tehát az új büntető törvénykönyv 19. szakasza azt mondja, hogy a jelen törvény által az országgyűlési tagok mentelmi joga 1 érintetlenül hagyatik, én azt hiszem, ez annyit jelent, hogy érintetlenül hagyatik mindaz, a mi a törvényben a mentelmi joggal szoros kapcsolatban áll, tehát érintetlenül hagyatnak az 1723. törvénynek azon intézkedései, melyek a büntető törvénykönyv újabb intézkedései által megszüntetve nincsenek. Fennáll tehát nézetem szerint még mindig az 1723. törvény és egyáltalában 21*
