Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-354

354. ersságos ülés májas 3. 1884. Igo, hogy ez a dologhoz és a személyes kérdéshez tartozik. Ditróban szintén azon kezdték, hogy kihirdettek egy szolgabírói rendeletet, melynek lényege. ismét az volt, hogy a népgyűlés tartását és azt, hogy a néphez beszéljünk, határozottan megtiltja. Jelen volt a szolgabíró, személyesen figyelmeztetve lett, hogy: szolgabíró ur, ez a rendelet törvényellenes. Én nem találok jellemző kifejezést, -\ nem is keresek, hogy mikép nevezzem el azon felllépését a szolgabírónak, hogy kijelenté: tudom, fhogy törvényellenes és mégis rendelem és foganatosítom. (Mozgás a szélső halon.) A nép elé állott a ; község bírája és mielőtt a rendelet felolvastatott volna, a következő beszédet intézte hozzá: a székely nép vendégszerető, lovagias nép; a ki hozzá jön. azt szívesen látja, megbecsüli; még ellenségét is megbecsüli; de csak addig, a mig életére nem tör; ha életére tör, akkor a székely is fegyveréhez nyúl, mert hős nép. Eljöttek ezen urak, hogy magukhoz beszéljenek. Ha gondolják, hallgassák meg; ha nem, nem és mondják, hogy éijen a kormány jelöltje. Ekkor t. ház Ugron Gábor képviselőtársam szólni kezdett. Pár szóval reprodukálom ezt is a t. ház kegyes engedelméből. Á nagy zajban ő azzal kezdte, hogy a népet valahogyan megszelídítse: Kedves atyámfiai, az utolsó drótostót, ha az utczán keresztül megyén és azt kiáltja, hogy „fazekat drótoztassanak", meghallgatják. Hát nekünk, akik nem gseheft-ért jövünk, hanem a haza ügyében fáradozunk, nem szabad eljönnünk s minket nem hallgatnak meg? Erre a szolgabíró, a ki jelen volt, a ragadozó állatokra emlékeztető ugrással előtte termett, ketté szakította beszédét és azt mondta: Elhallgattam, hogy engemet mindenütt szamárnak nevezett, hogy a törvény nem tudásával vádolt. Elismerem, hogy a rendelet törvényellenes, de foganatosítani akarom. Tetszik látni, hogy a nép mily indulatos, hogy ki vagyunk téve a veszélynek, nem engedhetem, hogy ily jelenetek b ekövetkezzenek. Ez volt a szolgabíró előadásának lényege és én egészen elfogulatlanul ezen nyilatkozatot megfontolva, azt találtam, hogy épen ez volt maga a legszorosabb értelemben vett izgatás. Vajj'on akkor, a mikor azt mondta a szolgabíró, hogy a nép fenyeget és nincs erőnk s mikor azt emlegette, hogy miért nem hoztunk mi magunk karhatalmat, mert neki nincs elég karhatalma, a mivel megakadályozza a veszélyt — vájjon akkor nem határozottan felhivta-e a népszenvedélyt ellenünk? elárulva, hogy nincs, ki elébe állhatna a nép támadásának. Én, t. ház ezt az igazság érdekében szükségesnek tartom kijelenteni és hogy csakugyan volt | | izgatás és az tettekben is nyilvánult, annak egy nagyon szomorú bizonyítéka az, hogy egy zászló volt velünk, melyre e három szó volt felírva: szabadság, egyenlőség és testvériség! és azon zászlót a fellázított népség összetépte. Ha t. ház, ezzel hazafias működést végzett az a tömeg, akkor roszul cselekedtünk, egyébként pedig kénytelen vagyok azon vádat ismételve visszautasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, t. ház, de azt, ha a képviselő ur el akarta mondani, a mi mintinterpellatió volt kijelentve, mért nem mondta el interpellatió alakjában, midőn ebből személyes kérdést, szemben a ma történtekkel csinálni alig lehet — nem értem. Egyébiránt, ha ezt az alakot tetszett választani, talán helyes lesz, hogy egy pár szót szóljak a dologhoz. (Halljuk! Halljuk!) Én még ezelőtt két nappal kaptam a főispán táviratát, melyben az állt, hogy az ott járt képviselő uraknak — nem tudom a szót, nem akarnék sérteni — el kelleti onnan távozniuk; exeessus történt, a vizsgálatot elrendelte és az alispán jelentése postán jönni fog. Megkaptam a jelentéseket is, melyekből csak azt látom és ezt kénytelen vagyok constatálns, hogy igenis a szolgabíró figyelmeztetett a lehető veszélyre, sőt talán azt is mondhatta figyelmeztetésül, hogy: uraim én nem felelhetek róla, ha itt baj lesz, mert nincs rendelkezésemre erő; és még azt is megpróbálta megtudni, hogy még más községekbe mennek-e, hogy a rendet fentartsa és ismét figyelmeztetett, hogy nincs katonaság rendelkezésére, máskép pedig, ha provocatió történnék, ő nem felelhet, ha talán törvénytelen dolgok fordulnának elő. Ez mit a tényállásról tudok. De mindenesetre fődolog az, hogy a vizsgálat el van rendelve, hogy a kik az excessust okozták, megbüntessenek. Tehát az, a mi a hatóság részéről történhetik, megtörtént; de engedelmet kérek, azt nem lehet tagadni, hogy ha egy meglehetősen erőteljes természetű nép közt ily dolgok, pártsurlódások előfordulnak, akkor a szolgabíró csak kötelességét teljesíti, midőn azt mondja: uraim excessus lehet, nincs ma rendelkezésemre erő, hogy meggátolhassam, kérem az urakat ne provocálják a népet. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök I A napirend meg lévén állapítva . . . Incze József: A ház kegyes engedelmével .... (Felkiáltások a jobboldalról: Nincs joga ! A szélső baloldalon: Be van!) Elnök: Az ülést bezárom. (Ás ülés végződik d. u. 1 óra 45 perczkor.) 18*