Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-354

jg^, 854. országos ülés május 3. 1884. férfiak kötelességének ismerem, kik a nemzet | ügyeinek vezetésére vállalkoznak, hogy azon tu­lajdonokat igyekezzenek előmozdítani, azon tekin­tetekre iparkodjanak a nemzetet mindenkor figyel­meztetni, melyeknek figyelembe vételére a nem­zetben kevesebb a hajlandóság és ezek épen a szá­mításnak és a fontoló észnek tekintetei. (Helyeslés balfelöl.) Azért én, miután az érzületi tekinteteket csak az ész parancsolta korlátok közt ismerhetem el jogosultaknak, miután most is ugy vagyok meg­győződve, hogy pénzügyeink az okvetlen szüksé­ges határon túlmenő egy fillérnyi megterheltetést sem birnak el és hogy azon pillanatban, melyben megbírnák, még számos czél van, mely a nemzeti fejlődés lényegének megerősítésére ennél előbbre való : én a lényeget a látszatnak fölébe helyezve, a javaslatot el nem fogadom. (II sszas élénk helyes­lés és éljenzés bálfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Magam is csak igen röviden és tárgyilagosan kí­vánok még egy pár szót szólani, mielőtt a törvény­javaslat felett a t. ház bölcsesége határozni fog. Épen azért, mert rövid és tárgyilagos akarok ma­radni, alig fogok valamire refleetálni, a mi rám vonatkozólag vagy egyáltalában a párttekintetekre vonatkozólag mondatott. Reflexióimban főleg csak is olyanokra terjeszkedem ki, miknél a tényállás helyreállítása szükséges, ezeknél is szorítkozva azokra, mik a tárgygyal kapcsolatban vannak. (Halljuk!) Egyik, a mi felhozatott vádul ma is, az, hogy későn terjesztetett be a javaslat. Azon képviselő ur, ki ezt felhozta, azt mondta: így szokott tenni a ministerelnök ur mindig, 1880-ban is akkor ter­jesztette be a törvényjavaslatot, mikor már az országgyűlés vége felé jár és a képviselők egy része otthon van, másikának legalább gondolata otthon van. Kern akarok arra bővebben kiter­jeszkedni , hogy roig a képviselő mandátuma tart, nem szükséges-e, hogy legalább a ki jelen lehet, annak gondolatai is itt legyenek, ez min­denki megítélésének a dolga. De hogy 18S0-ban az országház építésére vonatkozó első törvényjavaslat nem a mostanihoz hasonló momentumban terjesztetett be, annak i^a­zolására csak annyit hozok fel, hogy 1880-ban választás nem volt, hanem csak 188Í. június vé­gén, tehát igen szerencsétlenül választotta a t. képviselő ur a felhozott példát. (Ugy van! jobb'elöl.) Orbán Balázs: Az ülésszak vége volt! Tisza Kálmán ministerelnök: Az ülés­szak vége sem volt. Ha épen méltóztatik tudni akarni, már a törvény publicatiója történt deezem­ber lo-én, nem a tárgyalása. Pedig igen jól tud­juk, hogy ezt megelőzte a főrendiház tárgyalása, a szentesítés és a házban való publicatió, a mi igen sokszor meglehetősen huzamos idővel növeli j azt, a mi szükséges volt, hogy a törvény valóság­gal érvénybe lépjen. Igaz, azt is mondják, hogy karácsony előtt volt. Valóban nem tudom, hogy mikor terjessze be a kormány törvényjavaslatait, mikor tárgyaljon a ház, ha nem lehet tárgyalni az országgyűlés kezde­tén, mert sok ember még nem jöhetett el; ha nem lehet tárgyalni ünnep közeledtével, mert sok ember esze otthon jár; ha nem lehet tárgyalni az ülésszak vége felé, mert az emberek gon­dolata már otthon van. (Tetszés jobbfelöl.) Az ily felfogások indokolják Jókai Mór t. kép­viselőtársam és barátom azon felszólalását, hogy addig, mig a ház együtt van, fordítson több gondot teendőire, mert így megtakaríthatja azon százezereket, a melyekkel többe kerül az egyik terv, mint a másik. {Igaz! Ugy van! jobifelöl.) A másik, amit helyre kell igazitanom, az, hogy ugyanazon képviselő ur jónak látta azt mon­dani, hogy akkor, a mikor a sugárút építéséről volt szó, valakit gyanúsítottam, megróttam és meg­támadtam azért, mert a sugárút vidékén — mikor ez az útvonal már el volt határozva — telkeket vásárolt és felhozza a képviselő ur egy ministeri tanácsosnak, esetét, a kit szintén megtámadtam, mert tudva, hogy állami épület fog valahol emel­tetni — nem a sugárúton, jól emlékszem reá — ott telket vett, hogy azután azt —• mint a képviselő ur monda —-jó áron az államra sózza. Először is roppant különbség lenne abban, ha valaki akkor venne egy telket, a mikor csak ő tudhatja, hogy ott valami czéloztatik építtetni, de a nagyközönség még nem tudja és egész.en más, ha egy régi, évekkel meg évekkel azelőtt birt telek beleesik valamely ily építési vonalba. A másik meg az, hogy én merek hivatkozni arra, hogy ilyféle gyanúsítással én nem illet­tem senkit. És én azon tanácsos urnak esetére már azért is emlékszem, mert egy oly hírlap, mely­nek szerkesztője hozzám baráti viszonyban állott, helyt adatott ily tartalmú czikknek, hanem emlék­szem arra is, a mi azóta kiment a szokásból, hogy az illető felvilágosíttatván, hogy a hozzá beküldött czikk tévedésen alapúi, teljes készséggel és loya­litással az abban foglalt támadást visszavonta. Méltóztassék erre is visszaemlékezni és én a mos­tani szokásokkal szemben ezen régi szokás fel­elevenítését ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondta ugyanaz a képviselő ur továbbá, hogy én a jó termésre hivatkozva, ajánlottam a most szóban levő költség elfogadását. Az én emlékező tehetségem, t. ház, nem any­nyira rósz, hogy ha én ezt mondtam volna, erre már ne emlékezném; hiszen csak egy pár napja beszéltem, de nem tudom, hallotta-e valaki azt, hogy a jó terméssel biztattam volna a házat arra, hogy a javaslatot szavazzuk meg. Engedelmet ké­rek, én ilyet nem tettem és nem is szoktam tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom