Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-354

132 354 országos ilés májas 3. 1884. világos, a ki egy létező, elismerem, igen szép tervbe bele nem szeretett, hanem a ki elfogulatlanul vizsgálja a dolgot — ha mondom, ez lehetséges, akkor a körül forog a kérdés, hogy vájjon érdemes-e ezen építkezésnél azon sok milliónyi megtakarítást eszközölni, melyet a mi álláspontunk elfogadásaaz önök álláspontjával szemben eredményezne. Hogy hány millióból állna ez a megtakarítás, a felett én, miután praecis számot ugy sem lehet mondani, vitatkozásba nem bocsátkozhatom. Nekem tökéletesen elég elfogadni kiindulási pontul azt, a mit Móricz Pál igen t. képviselő ur és Ivánka t. képviselő ur maguk állítottak fel, hogy hiszen 7 millióban áll az egész különbség az ellenzék és a kormány terve közt. Én ugyan azt állítom, t. ház, hogy sokkal több lenne, de nekem elégséges ez a 7 millió, a melyből maguk a t. képviselő urak — igen helyesen okoskodva — deducálják azt, hogy ez az államra nézve, ha az épület elkészül, 400,000 frt évi teherkülönbözetet tesz ki. Hát oly csekélység ez a 7 millió forint, t. ház? oly csekélység ez az évi majdnem V» milliónyi új teher, melyet az ország lakosaira rovunk és más szükségesebb czé1 októl megvonunk'? mert ismétlem, ez a hét millió, a miről itt szó van, nem az országház felépítésének, hanem csak azon luxuriosusabb, fényesebb kiállításnak kérdése és így tisztán a fényűzési kiadásokhoz tartozik. Hát oly gazdaguk vagyunk, annyira megoldottunk minden égető kérdést, hogy évi fél milliónyi költségtöbbletet kicsinyelhessünk'? Ez azután t. ház, már nem az elvi felfog-ásnak, hanem a vérmérsékletnek különbsége. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, a magam részéről azt tartom, hogy nekünk minden okvetlenül nem szükséges kiadással takarékoskodnunk kell, hogy azon számos feladattal szemben, mely még megoldásra vár, egy évi 400,000 frtnyi teher elvállalásáért, midőn azt sem a szükség, sem a nemzeti dísz nem kívánja, hanem tisztán csak a fényűzés iránti kedvtelés indokolja, a felelősséget magamra nem vállalhatom. (Helyeslés balfelöl.) Széniünkre lobbantatott, t. ház, hogy mi ezt az álláspontot, a mint a képviselő urak egynémelyike magát kifejezte, merőben korteskedési szempontból állítottuk fel, sőt hogy mi ezzel máividéken is agitálunk és ezt a vidéki választóknak is a kormány elleni fegyverül ajánlottuk volna. Igen is t. ház, tettük ; igen is, szólottam én magam is már a vidéken nem egy helyen és a kormánypolitika egyéb hibái közül — a mik t. i. az én meggyőződésem szerint hibák — felhoztam ezt az indokolatlan túlköltekezést is. De kérdem, t. ház, lehet-e ebből akár egyes embernek, akár egy pártnak szemrehányást tenni? Van-e jogosabb, alkotmányosabb, szabad intézményekhez méltóbb fegyvere bármely országos pártnak, mint az, hogy a választókat higgadtan, tárgyilagos előadással, az igazságtól soha el nem térve azon pontokra figyelmeztesse, melyeket az ellenpárt politikájában téveseknek, helyteleneknek tart? (Élénk helyeslés balfelől.) A kik ezt kifogásolják, t. ház, azok szemrehányásának értelmét én vagy nem vagyok képes felfogni, vagy általában kárhoztatják, elitélik, megengedhetőnek nem tartják az alkotmányos hareznak legloyalisabb, legigazabb fegyverét, tehát magát az alkotmányos szabadságot. (Zajos helyeslés balfelől) Ismétlem tehát, t. ház, hogy igenis fölhoztuk, fölhoztam magam is és fel fogom hozni ezentúl is a t. kormány politikájának hibáztatására és megtámadására ezt a túlköltekezést és azt hiszem, hogy midőn én ezt teszem, nem teszek egyebet, mint az alkotmányos harez egyik legjogosabb fegyverét használom. (Ugy van! balfelől.) De azután, t. ház, azt meg soha sem én nem tettem, sem nem tette tudtommal elvbarátaim egyike sem és sem nem fogom, sem nem fogjuk tenni, hogy ezt a javaslatot abból a szempontból tárgyaljuk, hogy a vidéknek féltékenykedését és irigykedését provocáljuk a főváros ellen, hogy oly értelemben szóljunk a vidéki városokban, a mint azt gr. Tisza Lajos képviselőtársam szíves volt a szájunkba tenni, hogy mi a vidéki választókat azzal izgassuk, hogy az ő rovásukra csak a fővárosban akarnak kedvezni díszes sugárutak és paloták emelése által. Nem, t. ház, ezt sem nem tettük, nem is tudom, a t. képviselő ur honnan vette, hogy történt volna, sem tenni nem fogjuk. Mert mi is mélyen át vagyunk hatva attól, hogy a főváros emelkedése, díszítése országos érdek; de ezen országos érdeknek, ugy mint minden más országos érdeknek előmozdításánál, a fővárosban történjék az, vagy vidéki város, vagy sík föld érdekében mindig szem előtt tartandó az ország anyagi helyzete és szem előtt tartandók a pénzügyi követelmények azon határai, a melyekig az ország ereje a költekezést megbírja. (Élénk helyeslés balfelől Ugy van '.) Ebből áll a mi korteskedésünk; de méltóztassék evvel szembe állítani egyes hangokat, a miket a vita folyamán a túloldalról hallottunk; méltóztassék szembe állítani ezzel különösen Magyar János t. képviselőtársamnak azon igen csudálatos argumentumát, hogy ezt az építkezést már csak azért is meg kell szavazni, mert ennek létesítése az ország iparosainak munkát ad és méltóztassanak arra visszaemlékezni, hogy nevezett képviselőtársam ezt talán akaratlanul, de mindenesetre kissé gyanúsító éllel mondta a háznak ezen oldala felé és különösen ellenem fordulva, engem meg is nevezve, hogy talán mint agrár politikus, mint a földmivelési érdekek főképen előharczosa, ezen iparos érdekek engem kevéssé érdekelnek. Ha valamit a korteskedésnek és agititiónak ! kevésbé megengedett fegyverei közé lehet sorolni,