Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-354
130 354 országos ülés májas 3. 18S4. saját, hanem kölcsön pénzből tudjuk csak felépíteni, midőn 30—40 millió deficittel küzdünk, midőn a nyomor iszonytató képe mered mindenünnen reánk. Midőn a nép a legnagyobb erőfeszítéssel sem tud megélni s tömegesen vándorol ki nemcsak észak és kelet terméketlen, hanem az alföld gazdag vidékeiről is. Ezen nem segít az, hogy czifra országházból akarja a kormány nyomorgatni a nemzetet, sőt azt t.z ellentétek hatása által még terhelőbbé teszi. Ministerelnök ur legerősebb s nagyon kortésszagú mesterfogása az volt, a midőn az ellenzéket-a fővárossal állítá ellentétbe, s ugy akart minket feltüntetni, mintha mi nem hordanók lelkűnkön fővárosunk fejlődését. Hát ennek nem ülnek fel a főváros felvilágosodott választói, mert tudják, hogy az adók emelése, a vámszerződés, az ipartörvény által több kárt okozott e kormány a fővárosnak, mint a mennyi hasznot ezer palota építésével előidézhetne. Móricz Pál képviselő ur nagy financiális combinatiókon alapuló beszédére csak azon megjogyzésem van, hogyha emlékezetem nem csal, esetleg ő irta volt alá a pénzügyi bizottság azon jelentését és indokolását, mely szerint költségkímélés tekintetéből kelletik az országházat a tömő-térre építeni. El kell ismernünk, hogy most is csupa következetességből szépen buzgólkodik a költségkímélés mellett. Azt, hogy Dobránszky porták szerint kirótta,, mint a régi török világban a székelyekre a 2 és 4 frtot, igazítsa el választóival, a kik majd megmondják, hogy helyeslik-e a sarezot? Jókai Mór azt monda, hogy az országház építéséből eredő egy millió kamat terhet annyit emlegetjük, mintha az mindjárt ránk nehezednék, holott az majd csak 10 év múlva fordul elő. De hát az nem mentség, hanem vád, mert a kormány nemcsak a jelen nemzedéket sanyargatja, hanem a jövő nemzedéket is beadósítja. Felemlíté, mint mondja, nem panaszként, hogy íróasztaláról egy nagyobb jószágnak megfelelő adót fizet. Ezt már ilyefalvi beszédében is applieálta s így az elveszte az újdonság vonzerejét; de bármily nagy legyen is adója, az nem egyensúlyozza azon terheket, a mit a polgárokra és az országra szavazatának segélyével ráróvnak. {Tets;~s a sgélsö baloldalon.) Igen helyes lenne, ha az ily adósságcsinálást, adóemelést és 15 milliós országházat megszavazó képviselőket közreműködésük arányának megfelelő progressiv adó alá vetné a pénzügy mini ster ur s arra a kis asztalkára még nagyobb terhet rakhatna. A képviselő ur szeretné olyan clotüre félével az országgyűlést rövidíteni s így meggazdálkodást eszközölni. Én hiszem, hogy szeretnének vitázás nélkül csak szavazni. Magyar János úrban oly védőre talált a kormány, a kiről azt szokták mondani, hogy ments meg uram barátaimtól, én hiszem, hogy a tegnapi tapasztalat után cultusministerünk ha lehetne visszamondaná azt a kanonokságot. (Derültség a szélső baloldalon.) Hanem iparosaink is megköszönhetik fogadatlan prókátorságát, a midőn ő is azon költséges csúcsíves tervet fogadja el, melynek kőfaragó munkáit idegen kőfaragókkal kellend majd végeztetni. Hát ajánlok én egyet a képviselő urnak, fogadja el az én 4 milliós indítványomat s egyezzék belé, hogy a fennmaradó 11 millióból állítsunk Poroszország példájára menhelyeket azon tönkre ment magyar iparosok részére, kiket a közösűgyes politika és közös vámterület pártolása ált ü nyomorba taszítani segített. A t. előadó ur Bartha Miklós t. képviselőtársam beszédében kifogásolta, hogy ő szédelgésnek nevezte az országház építését. Az előadó ur rosszul alkalmazta ezt, mert ő nem az országház építését, hanem az egy ily roppant összegnek a mi viszonyaink közt kölosönpénzből való elpocsékolást nevezte szédelgésnek. Azt mondta az előadó ur, hogy ábrándokat festünk a magyar nép elé, midőn kivihetetlen dolgokat ígérünk neki, nem mondta meg, hogy miért kivihetetlenek, már pedig oraculumi tekintélynek én őt el nem ismerem. Mindaz, a mi a mi programmunkban van, benne van a 67-iki kiegyezésben, tehát nem látom be, miért volnának csak ábrándképek, midőn mind az alaptörvényekben gyökeredzik. Különben t. ház, a tegnapi gyűlést nagy lelki örömmel hagytam el, mert arról kellé meggyőződnöm, hogy' a ministerelnök ur megfogadni készül Csanády Sándor baráton azon jó tanácsát, hogy a 9 év előtt szegre akasztott elveket vegye le onnan, mert különben nem tapsolt volna oly élénken egy ellenzéki szónoknak fátyolos prófétát említő jeles beszédére. A kormány ez alkalommal minden rendelkezésére álló erőt sorompóba léptetett; de én a határozati javaslatomban felhozott ellenvetéseket megezáfolva nem, sőt inkább megerősítve látom s azért újból is kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Elnök: Mielőtt gr. Apponyi képviselő urat illetné a zárszó, Halász Géza képviselő ur kivan személyes megtámadtatásra válaszolni. Halász Géza: Csak pár szóval kötelességemnek tartom felelni a t. előadó urnak. 0 azt mondta, hogy csodálkozik azon, hogy én a városházán történteket előhoztam, hiszen az ott történtek babérokat nekem nem termettek. Erre az az