Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

|1§ SÓS drszAgoh Illés május 1. 1884. is e képviselőház, hogy javításokra volna szükség, még akkor sem fogadnám el e törvényjavaslatot. Nem fogadnám el, mert e törvényjavaslat a képviselőház tagjaitól 9.500,000 frt megszavazását követeli. Oly magas összeg ez t. ház, melyet e nemzet, még ha kölcsön utj'án lenne is beszerzendő, elviselni nem képes, nem képes jelenlegi nyomorúságos helyzetében, most midőn az egymást fel váltó közösügyes kormányok, különösen pedig Tisza Kálmán (Nagy derültség a jobboldalon) nemzetellenes, hogy ne mondjam nemzetgyilkos politikája által (Hosszan tartó derültség a jobboldalon) az anyagi megsemmisülés, a tönkrejutás szélére taszíttatott, koldusbotra juttatott. Nem fogadom el e törvényjavaslatot, már magáért a helyiségért sem, hiszen az a helyiség a város szélére van tervezve, távol a központtól, a mely központbóli kijárás utódainknak, leendő képviselőinknek a legnagyobb szerű áldozatokba fog kerülni a szállások kevés száma miatt, ha csak t. ház, az ideig a képviselők számát le nem szállítjuk. Szalay Imre: Helyes! Helyes! Csanády Sándor t Mert hiszen a képviselők számának felére leszállítása is körülbelül jobb eredményt fogna előidézni a nemzetre, mint a jelenlegi. Nem fogadom el t. ház, e törvényjavaslatot már csak azért sem, mert nem viseltetem bizodalommal Tisza Kálmán ministerelnök ur iránt, (Nagy derültség a jobboldalon) pedig uraim arra nézve, hogy egy képviselő egy ministerelnököt megbízzon a haza, a nemzet sorsa, jövője, a nemzet vére és vagyona feletti intézkedésre, nélkülözhetetlenül szükséges, hogy bizalommal viseltessék azon egyéniség iránt. Azt mondtam, hogy nem viseltetem bizalommal Tisza Kálmán irányában. Ne hogy a rosszakarat azzal vádoljon engemet, hogy elegendőkép nem indokoltam nyilatkozatomat, igenis uraim nem viseltetem bizalommal irányában, mert ő nem váltotta be a nemzet szine előtt tett igéretét, mert ő politikai hitehagyott lett. (Zajos derültség.) Elnök: (Szólni kivan. Felkiáltások a szélső baloldalról: Ezt már sokszor mondta.) Csanády Sándor: Hadd vegye el tőlem a szót. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Én nem akarom a képviselő úrtól a szót elvenni. A képviselő ur az igaz, hogy már sokszor elmondta ezt, nem nagy hatással ngyan, (Élénk derültség a jobboldalon) de midőn a képviselő ur azon kitételt, hogy a nép ellensége, oly zokon vette, ne tessék ily kitételeket maga használni, (1élkiáltások a jobboldalról: Neki szabad!) Csanády Sándor: Én egyes emberről beszélek, a ministerelnökről, nem egy egész pártról, (Za/j.) Magyar János ur az egész pártot rágalmazta. Igenis t. képviselőház, a t. elnök ur rossz néven vette tőlem azt, hogy én a ministerelnök úrra azt mondtam, hogy hitehagyott. Hát nem hitehagyott-e azon ember, (Derültség), a ki a határozat magaslatáról a közösügyek fertőjébe stílyedt? (Nagy derültség.) Nem hitehagyott-e azon ember, a ki az 1867-ki közósügyes kiegyezést átkosnak nevezte, és . . . Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondtam. Csanády Sándor: Ezen „átkos" elnevezést épen a ministerelnök úrtól volt szerencsém tanulni. (Zajos derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Soha! Csanády Sándor: A ki, t. ház, a midőn politikai hit elveinek árán bejutott a ministerelnöki székbe. (Nagy derültség.) Boross Bálint: Csempészte' Csanády Sándor: Hát csempészte! (Nagy derültség.) Azzal mentegette magát, hogy ő csakis azért fogadta el a ministerelnökséget az általa is elkárhoztatott közösügyes alapon, hogy az állam bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt helyreállítsa. Ezt csak nem tagadja meg? Ha megtagadná; ott vannak az országgyűlési naplók, elolvastatom vele. (Nagy derültség.) Oda nyilatkozott, hogy ő nem adta fel a múltban vallott politikai hitelveit, hanem egy időre szegre akasztotta. A történelem bebizonyította, hogy a helyett, hogy az állam bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt helyreállította volna, még szaporította a deficiteket. Uraim, ma 30 milliónyi deficittel küzd e nemzet, melyet nincs honnan fizetni. Csodálkozom rajta, hogy találkozik még bankár, ki kölcsönt ad a nemzetnek. (Derültség.) Szalay Imre: Zsidó ám az! (Nagy derültség.) Csanády Sándor: Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy csak szegre akasztotta elveit. Valóban t. ház, elérkezett volna már ideje annak, hogy magába térve segítni akarván a nemzeten, ha csakugyan van benne hazafias érzés, akaszsza le a szegről elveit és törekedjék arra, hogy velünk együtt kezet fogva nemzetünk önállóságát, függetlenségét visszaszerezze. Nem fogadoni el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés balfelöl. Derültség jobbfelöl.) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk.') Mikor a pozsonyi országgyűlésen törvényjavaslat terjesztetett elő az első lánczhidnak megalkotása végett, azt mondják, hogy akkor egy öreg követ igy szólott: „De ugyan már minek az erre a rövid időre?" (Derültség.) O t. i. e rövid időt arra értette, hogy mire a lánczhid elkészül, neki már nagyon kevés idő marad azon keresztüljárni (Derültség.) A jelen törvényjavaslat — legalább én most érkezve ide, azt hiszem, hogy az új országház építéséről van szó — (Hosszas derültség) mondom, ha e törvényjavaslat van szőnyegen, akkor bátor vagyok ez eszméhez hozzácsatolni azt, hogy a mi az akkori