Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

114 353 orsiáfro* filé* májn, 2. 1884. tonosan javítási állványokkal vannak körülvéve; hanem a nagyobb hiányok, melyek az épületen feltűnnek, mert az egész épület sötét lesz, mert az udvarai, olyan kicsinyek, csaknem mint egy közönséges házéi, legnagyobb udvara körülbelül akkora, mint a régi városházáé a fővárosban. (Közbeszólás jobbfelől: Sokkal nagyobb!) Alig valamivel nagyobb; tehát sötét lesz. Aztán kiemelendő az, amit senkitől sem hallottam, hogy hogyan lehet azt kivánni, hogy a tanácskozó testület j 00 lépcsőre fölmenjen; én ezt kivihetetlennek tartom, hacsak nem lesz ott gőzsikló vagy fogaskerekű vasút, (Derültség.) vagy pedig sülyesztő szék, mert 100 lépcsőre felmenni nagyon nehéz. Ezek a feltűnő hibák, hanem még sokkal fontosabb az —és ezt méltóztassanak meghallgatni — mert egyenesen a ministerelnök urnak akarom mondani, arra akarok hivatkozni, a mit ő tegnap egy pár viczczel akart elütni. Itt felhozatott t. i. közbeszólás utján, hogy legnagyobb hátránya az épületnek az, hogy megzavarja a Dunapart folytonosságát, mert egész a Dunáig fog kiépíttetni és csak a Dunapart alsó része, a melyet gyakran viz borít, lesz szabad és a corso megszűnik, a főváros megfosztatik a corsótól. Erre ő azt felelte, hogy nem fosztatik meg corsótól a főváros, mert hiszen ott még ma nincs corso. Hiszen nem is máról van szó, mert méltóztatik tudni, hogy az építés 10 évre van tervezve, vagy talán azt tetszik hinni, hogy 10 év múlva sem lenne ott corso? Azt is mondta a ministerelnök ur, hogy corso lehet Dunapart nélkül és Dunapart is lehet corso nélkül. Ennek örült a t. túloldal és a kormánypárti lapok hirdették, hogy Halászt totaliter nevetségessé tette. (Derültség minden oldalról.) T. ház! Ezen kérdéssel legyünk tisztában, ez szól az előadó urnak is. Ez az a kérdés, t. i. a dunapartnak a Dunáig beépítése, a mi a városnak nyugtalanságot okoz, ez az a kérdés, a miért én és több társam indítványt tettünk a közgyűlésen. Ezen indítványra azonban a t. előadó ur azt mondta, hogy itt csak a nagyobb méretekről lesz szó s a pénzösszeg megszavazásáról, a kivitel még nincs megállapítva és abba a város beleszólhat és jogait érvényesítheti. Miután tudom, hogy őismeri az eljárást és a szabályokat, tehát ebben megnyugodtam és indítványomat ezen reményben visszavontam. De megvallom, hogy Országh Sándor t. képviselő ur már akkori a városi közgyűlésben tett nyilatkozata aggodalmat keltett, mert mikor kifejeztem, hogy remélem, a mit ő mondott, teljesedésbe fog menni, ő mindjárt azt mondta, hogy nem szabad semmit remélni. (Derültség.) Én mindamellett azt mondtam, hogy remélek és igen különösnek tartom, hogy arról volt szó, hogy föltétellel vagy föltétel nélkül vonom-e vissza indítványomat. Hiszen ha valaki valamit visszavon, az már megtörtént dolog, ahhoz nem kell sem föltétel, sem föltétel nélküliség. És ezen kérdést a főpolgármester is ventilálta, hogy föltétellel vagy föltétel nélkül vonom- e vissza indítványomat. (Derültség.) így több oldalról ki volt emelve, hogy mennyire elő van ezen ügy készítve. Az indokolásban és mindenütt hivatkozás van arra, hogy országos bizottság működött ebben közre. Én elismerem, hogy egy bizottság, melyet a t. kormányelnök tetszése szerint összehívott, működött benne. Azt is elismerem, hogy a város részéről is meghivatott két egyén, két polgármester, a kik a fővárost képviselték, én legalább ugy tudom, hogy más szakértők a főváros, t. i. a hatóság által nem voltak a bizottságban. No már megvallom, hogy ez nekem nem elég. De hát a főváros olyanok által volt a bizottságban képviselve, a kiket nem a közgyűlés küldött ki és a kik a közgyűlésnek nem is referáltak soha. így volt összealkotva ez a bizottság és épen a főváros részéről kötelességem volt ezt megmondani, hogy tudja az ország is, mennyire volt a város képviselve. Én tehát nem vagyok egészen azon nézetben, hogy az a véleményezés tökéletesen kimerítő és olyan lett volna, a milyennek nézetem szerint lennie kellene. Mert, bocsánatot kérek, nem sokkal nagyobb megnyugvás volna-e abban, ha a fővárosi építészeti bizottság, a fővárosi közmunkatanács és a mérnöki testület is, egyesület is mint testületek tanácskoztak volna szakértőleg ez ügyben. Lehet-e egy fővárosban, a hol annyi közeg van, ezeket mellőzni akkor, mikor egy mesterségesen összealkotott bizottság jön létre, melynek elnöke a ministerelnök volt. Pedig tudjuk, hogy a hol ő elnök, vagy csak vezérli is a tanácskozást, ott bizony másoknak kevés szabad nyilatkozat vagy szó jut. (Nagy tetszés és derültségabalés szélső baloldalon.) Már most nagyon keveset fogok mondani, csak még egyet. A helyiségről kívánok néhány szót szólni. Én azt hiszem, hogy a fejlemények után mindenki feltűnőnek találja azt, hogy midőn a telkek kérdése tegnap felmerült, egyszerre többen és különösen gr. Tisza Lajos ugy felindult ezen. Pedig azután maga a ministerelnök ur elmondotta, hogy igenis vannak ott közel a rokonoknak telkeik és hozzátette igen őszintén és helyesen, hogy ezek a telkek az építés által értékben nagyon természetesen emelkedni fognak, de hát 18^0-ban és tegnap is, meg ma is csak erről volt szó, tisztán csak erről, mert mást senki se mondott. Hát ezért én azt gondolom, hogy a felindulás nem volt indokolva. (Derültség a szélső' balon.) Én, t. ház, figyelemmel kisértem a ministerelnök ur működését még akkor is, mikor én még nem voltam képviselő és megvallom, teljes bizalommalvoltam iránta még a fusiónál is. Mert nagy dolog az, a mit ő kitűzött ezélul, t. i. hogy a súlyegyent a pénzügyekben helyreállítsa, de hogy ő