Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-331
33 1. országos ülés március 21. 1884. 79 bilance-al, azon előre elhatározott szándékkal, hogy majd az év folyamán elő fognak állani a póthitelekkel. Mert pl. a tengerészeinél zsoldok és ruházati átalányokra 130,000 frt, szolgálat a tengeren 200,000 frt, a hajóhad anyagszereinek karbantartása 317,000 frt, azt hiszem, mind olyan dolgok, melyeket a hadügyministerium bölcsessége előre is igen jól tudott, {ügy an! a szélső baloldalon.) Ez az egyik. Hanem a t. kormány és a pénzügyi bizottság sem tartotta meg ezúttal a kellő formát. Mint a törvényjavaslat szövegéből kiderül, ez összeg már a múlt év november 14-én ő Felsége által szentesittetett, a pénzügyi bizottság esak deczemberben foglalkozott a költségvetéssel s a képviselőház csak a folyó év január vége felé állapította meg azt. De kérdem a t. pénzügyminister úrtól s általában a t. kormánytól, minthogy ez már meg volt állapítva a delegatió által, miért kellett várni márcziusig, hogy ezzel most minket meglepjenek? Erre sem látok más okot, mint azt, hogy a t. pénzügyminister ur elkövet mindent, hogy az első beterjesztéskor a költségvetés a lehető legkedvezőbb alakban tűnjék fel. Ezek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy a törvényjavaslatot el ne fogadjam, bár annak el nem fogadására bőségesen &lég azon legfontosabb melyet először hangoztattam. Még csak egy megjegyzést kívánok tenni a pénzügyi bizottság t. előadójának. Megvallom kötelességem lett volna, de nem voltam jelen a jelentés hitelesítésénél és igy csak utólag vettem észre azon- igazán classicus kifejezést, melyben ráutal, honnan fedezzük ezen póthitelt. A t. pénzügyminister ur beéri azzal, hogy azt mondja: a költségvetés tárgyalásánál megszavazott hitelmüvelet utján. A pénzügyi bizottság előadója ezt egész nyíltsággal ugy stylizálta: a szokásos hitelmüveietek utján. Ez igazán naiv bevallása annak, hogy nálunk a hitelműveletek annyira szokásosak, hogy sohasem kell törnünk fejünket azon, honnan vegyük a pénzt. De mi mint törvényhozók, kik népünk vállára rakjuk az újabb és újabb terheket, nem vehetjük oly könnyedén a dolgot, nekünk fontolóra kell vennünk, hogy minden egyes garast honnan fedezzünk. Mikor napokon át elvitatkozunk a felett, hogy egy iskolára néhány ezer irtot megszavazzunk, hogy e mellett csak ugy egyszerűen oda dobjuk, a nélkül hogy tudnók, hogy honnan vennők a 280,000 irtot, ehhez a magam részéről nem járulhatok. (Helyeslés szélső balfelöl.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Ismételve egy hazánk, nemzetünk érdekeivel tökéletesen ellentétes, a nemzetet önállóságától, függetlenségétől megfosztó, az 1867. és az 1878. évi közösügyi kiegyezkedést istápoló törvényjavaslattal állunk szemben. Egy törvényjavaslattal, a mely egyszersmind a napfénynél világosabban tanúskodik a mellett, miszerint Tisza Kálmán ministerelnök ur . . . . (Élénk nevetés jobbfelöl.) Igenis, őtet ütöm, mert megérdemli. Egy hang : De csak szóval! {Élénk derültség.) Csanády Sándor: Igenis, csak szóval. (Nagy nevetés.) Mondom, amellett tanúskodik, miszerint Tisza Kálmán ministerehiök ur az egész életén keresztül vallott politikai hitelveket megtagadta, eladta, elárusította ; (Nagy nevetés jobbfelöl) elárusította azért, hogy azok alapján eljuthasson a ministerelnöki székbe. {Élénk derültség.) Azt mondják a túloldali közösügyes lovagok, (Nagy derültség) miszerint Tisza Kálmán ministerelnök ur beváltotta a nemzet szine előtt tett Ígéretét. Igenis, nem váltotta be; ismételve állítom, mert a ininisterelnök ur határozottan megígérte a nemzet szine előtt, a képviselőházban és igy az egész világ előtt, miszerint ő, mint nrinisterclnök könnyíteni fog a nemzet sorsán. Megígérte, miként lejebb fogja szállítani az adók minden nemeit; (Élénk felkiáltások jobbfelöl : Ezt sohasem ígértei) megígérte, miként az állam bevételei és kiadásai között az egyensúlyt helyreállítani fogja. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Éz igaz!) Még többet is igért. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta vigasztalóul azoknak, a kik őt a múltban támogatták, miszerint az által, hogy az általa is átkosnak nevezett közösügyes alapon elfogadta a ministerelnokséget, nem adta fel a múltban vallott politikai hitelveit, hanem esak egyelőre szegre akasztotta. Hát ezt se mondta? (Élénk derültség.) És t. ház, daczára mindezeknek az Ígéreteknek, mégis a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban körülbelül 300,000 frt megszavazását követeli, még pedig a múlt évi közösügyes kiadások hiányának fedezésére. Ha valódi okát keressük t. ház, az adó folytonos emelkedésének, az újabb adók behozatala szükségének, a nép elszegényedésének , tönkrejutásának, lehetetlen, hogy minden elfogulatlan hazafias érzelmű valódi magyar ember reá ne jőjön, hogy a nemzet elszegényedésének alapokai az 1867. és 1878-ikikÖzösügyes kiegyezésekben rejlenek, mely kiegyezések igenis, mint már másszor is említettem, megfosztották hazánkat ezredéves — még ezt is hozzáteszem — őseink vérével szerzett önállóságától, függetlenségétől, melyek hazánkat osztrák tartomänynyá stíiyesztették, e nemzetet Ausztria, Bécs adófizetőjévé tették. Ez történt t. ház azért, mert az egymást követő közösügyes kormányok, támogatva a közösügyes alapon működő képviselők által, kiszivattyúzták a magyar nemzet erejét, pénzét, Ausztria, Bécs érdekében. Pedig uraim, t. jobboldali képviselő ur.tk, önöket sem azért küldöttek választóik a képviselőházba, hogy az adókat folytonosan magasabbra emeljék, hogy újabb adónemek által a nemzetet az anyagi megsemmisülés örvényébe merittessék,
