Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-330

330 wsrúvm ülés märezius 18. 1884. 43 Ugron kezét néhány polgárnak, vállára téve figyelmeztette, őket utat adni. Kezeivel is csinált utat, mint a hogy nagy tömegben nem is lehet másként előre menni, de ennek mindenki szívesen engedett, a nélkül hogy az a legkisebb visszatetszést szülte volna, mert nem is volt ugy téve, hogy visszatetszést szíílhetettf volna. Közvetlenül az emelvény elé értünk, csak egy sor ember választott el onnan a nélkül, hogy eszébe jutott volna bárkinek ellentállam. Két lépésre állottunk az emelvénytől. Az emelvény egyik sarkán egy ottani illetőségű ember állott, a másik sarkán pedig Széll György képviselő ur. Mikor ott voltunk közvetlenül mellette, Széll György képviselő ur a zászlótartó kezéből kivette a zászlót s valóságos toporzékoló méreggel kezdte a zászlót felénk fenyegetőleg rázni, igy tett az a fiatal ember is, a ki az emelvény másik sarkán állott. A nép még akkor nem is ismert s csak mikor ők ketten kezdték kiabálni, hogy „azt, a ki ott jön, azt a nagy feketét", akkor kezdett a nép zúgni, lármázni, dobálni s kezdték az emberek botjaikat fenyegetőleg felénk emelni. Addig a pillanatig azonban, mig ők erre a jelt meg nem adták, egyetlen egy zavargó hang sem hangzott felénk. Mi gondolkoztunk az emelvénynél, hogy vájjon próbáljunk-e előbbre menni, de már ekkor a nép nagy áradattal jött ellenünk s tolt bennünket visszafelé. Mikor a tömegek zavarban és tolongásban megindulnak, természetesen viszik, sodorják magukkal a ki utjokba akad. Minket is igy toltak, a nélkül azonban, hogy bár kinek is eszébe jutott volna bennünket személyünkben megtámadni. Igy jutottunk ki egészen a tömeg széléig. Mikor ott voltunk, akkor jött három csendőr elénk, a kik szuronytszegezve próbálták a népet visszatartani. Mialatt a nép a szuronytszegezve álló csendőröket megtámadta és őket visszanyomta egészen a városháza faláig, az alatt mikijutottunk a tömeg szélére s ott békességesen meg állottunk. Az előadás tehát, a mit Széll György képviselő ur itt tegnap tartott, egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Akkor még zavargás nem volt, az nem is ágy keletkezett a mint ő mondotta, következőleg az sem áll, a mit azután mondott, hogy: „Ugron a városházában megmosakodva, visszajött és újra el akarta foglalni helyét az emelvény mellett." Nem áll az sem, hogy: „a felállított huszárság sorain tört volna keresztül", mert akkor még a huszárság ki sem vonult, hanem csak később vagy egy negyed órával azután, hogy Ugron bántalmazva lett. De legkevésbé áll az, hogy Ugron visszamenve „bottal kezében midőn Verhovay beszélt, Verhovayt fenyegette s azt kiáltotta: „mit keres ez a bitang, békerontó itt!" Annyira nem igaz ez t. ház, hogy Ugron Gábornál bot sem volt, nem hogy fenyegette volna vele Verhovayt. Az történt, hogy mikor a Inép köréből kiszabadulva, annak a szélén megállottunk, ő még egyszer VÍSÍ- j szanient. Eidior kevesen voltak az emelvény körül, mert a nép a zsandárok után vetette magát s Ugron egészen békésen elérkezett az emelvény aljáig s ott hallgatta a beszédeket. Miután azonban úgy találta, hogy őt piszkolják, visszafelé fordult. Akkor kezdték őt insultálni s akkor történtek azon sajnos események, mikről a t. háznak már tudomása van. Csak ezeket akartam rectificálni, mert ezek azok, a mik Széll György képviselő ur előadásában a valóságnak meg nem felelnek. A többiekről, a mennyiben azokról nekem tudomásom nincs, nyilatkozni nem is kívánok. Meg fog jönni annak a kellő ideje és kellő formája, a mikor és a melyben az egész ügy el lesz intézve. Ennyit is csak azért akartam megjegyezni, hogy addig is Ugron t. barátom eljárása ne úgy tűnhessék fel, mint a mely bárminő tekintetben incorrectlett volna. (Általános helyeslés.) B.Prónay Gábor: T. ház! Azok után miket Hoitsy t. barátom a f. hó 15-én végbement czeglédi eseményekről előadott, nekem nagyon kevés mondani valóm van. Mint szem- és fültanúja azon eseményeknek, én is bizonyíthatom, hogy a dolgok tökéletesen úgy történtek, a mint Hoitsy t. barátom előadta és igy Széll György képviselő ur nyilatkozata a valóságnak egyáltalában meg nem felel; épen úgy nem felel meg a valóságnak, mint nem felel meg a valóságnak az, mit valami „Függetlenség" czimfí botrányhajhászó lap a czeglédi eseményekről előadott. (Általános helyeslés.) Herman Ottó í T. ház! Kész voltam egyáltalában elállni a dolog előhozatalától, de mintán társaim másképen voltak meggyőződve, én ebből kifolyólag csak kettőre szorítkozom. Széll György képviselő ur az ő tegnapi felszólalásában határozottan kifejezi azt, hogy az úgynevezett százas bizottság nekem küldött egy jegyzőkönyvet, melyben kifejezte, azon óhaját, íiogy ne menjünk le, halasszuk el íemenetelünket, jöjjünk más napon és akkor a százas bizottság, illetőleg Czegléd polgársága nekünk megengedi az ünnepély megtartását, sőt kezeskedik, hogy ott semmi botrány ne történjék. Én a jegyzökönyvet megkaptam, de abban a békesség biztosításáról, vagy egy más nap választásáról egyáltalában szó sincsen. Ez az egyik dolog. A másik dolog tisztán személyes ügyem. Minthogy én tapasztaltam azt, hogy számosan képviselőtársaim között hajlandók elhinni azt, hogy én tettleg bántalmaztattam volna Czegléden, ezennel, mint képviselő férfiúi becsületemre kinyilatkoztatom, hogy ebből egy szó sem igaz, hozzám senki sem nyúlt; és a mi történt és a mit a t. ház és különösen a t. elnök ur figyelmébe ajánlok az az, hogy miután engem s társaim legtöbbjét Chegléden a nép személyeden nem ismert,