Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-329
36 329. országos ülés jnárcsins 17. 1884, nek egymás ellen való küzdelmét látjuk abban, ti. a kormányhatalom kiterjesztése, illetőleg túlterjesztése a parlamentarismus elve és érvénye ellen. Ez az a két nagy elv, mely szemben áll e szakaszban egymással, a mely tehát a közönséges detailrészletnél sokkal nagyobb súlylyal bir. És épen ezért, mert törvényhozás beavatkozását ilyen nagyfontosságú kérdésekben és egyes eseteknél is illetékes intézkedését a parlamentarismus elvével terjesen megegyezőnek tartom, ellenben nem vagyok hajlandó a t. kormánynak az ezen törvényjavaslat egyéb intézkedései által kezébe adott úgyis elégséges hatalmat ínég bővebben kiterjeszteni: azért én igen helyesnek találom Nikolies t. képviselőtársam módosítványát. A t. minister ur ugyan meggyöngíteni iparkodott Nikolies t. képviselő ur érvelését és indokolni azt, hogy nem volna czélszerü minden egyes esetben a törvényhozást ezzel terhelni. De miről van itt szó ? Két dologról. Először valamely árterületet hivatalból más már fennálló társulathoz csatolni, másodszor több árterület érdekeltségeit hivatalból külön társulattá alakítani, mindkét irányban kormányi omnipotentia. Nem akarom a t. házat emlékeztetni azokra, a mikre Rohonczy t. képviselő ur már emlékeztette, pl. a csongrádi védelmekre és az arra nagy hamar következett képviselőválasztásra és a mire az ily védintézkedések esetleg szintén eszközökül használtathatnak fel. Csak egyszerűen hivatkozom erre és arra is, hogy nem csak ilyetén dolgok folyhatnak be a kormány intézkedésére, mint a tapasztalat fájdalom bizonyítja, egyeseknek kegyosztás, másoknak túlterheltetése; hanem a t. minister urnak, kit megvallom, ministeri működésében én is sok tekintetben jóakarattal eljárni látok, lehet utódj a, a ki iránt nem viseltetném hasonló bizalommal. Általában pedig, mert a parlamentáris elv áll itt szemközt a kormányhatalommal, én mindig az előbbinek adok előnyt. De egyéb indokok is dehetnek, legfőképen azonban a protectio osztása és viszont egyes társulatoknak, melyek ellenzéki érzelműek, sújtása, mint Becker f. képviselőtársam megjegyezte, az által, hogy a kormány kényszerrel más bonyolódott pénzviszonyú társulathoz fogja őket átcsatolhatni és anyagi áldozatokkal túlon túlterhelni. Hogy mind ennek eleje vétessék, szükségesnek tartom, hogy az ily kérdések a parlament elé kerüljenek és a kormány törvényjavaslat által felhatalmazást kérjen arra, hogy akár valamely vidéket más területhez csatolhasson, akár több vidéket önálló vidékké alakíthasson át. Mert azután, midőn már megtörtént a dolog, késő lenne a ministeri jelentések alapján orvoslást keresni. De Nikolies t. képviselő ur javaslatának elfogadását az is ajánlja, hogy a közérdek szónak igen sokágú magyarázata van. Hogy mi mindent lehet e szó értelme alá összekeverni, azt a t. minister ur maga megmutatta, a mennyiben utalt arra, hogy a közérdek alatt értethetnek pl. a hajózás igényei, más társulatok védekezései, a hullámterek távolságai, vizáthatolások és e félék. Hogy ez mikor képez közérdeket, mikor localis érdeket, mindezek eldöntését, vájjon t. i. közérdeknek tekinthető-e egyes esetben, százszor inkább bízom a parlamentre, mint a kormányra. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja a minister ur, megtörténhetnék; de ezek annyira műszaki kérdések, hogy a parlament nem foglalkozhatik velük. Erre a válasz egyszerűen az, hogy ezen szakkérdések számára itt van a közlekedési bizottság, a kormány oda küldheti a maga szakközegeit, a kik a kérdésekre felvilágosításokat adhatnak, térképekkel ellátva vehetnek részt a tárgyaláson. A minister ur ezen észrevétele tehát semmi súlylyal nem bir addig, inig a közlekedési bizottság fennáll, már pedig ez permanens bizottság és hivatva van műszaki szempontból megvizsgálni a kormány előterjesztéseit és jelentést tenni. Következőleg semmi nehézség sincs arra nézve, hogy mint Nikolies képviselő ur tervezi módositvanyában, a parlament vegye át ezen szakasz által a ministernek szánt hatáskört. Egyébiránt t. ház, midőn ezeket röviden megjegyeztem, constatálhatom egyúttal azt. hogy a minister ur maga is tett bizonyos concessiót, a mennviben utalt a vicinális vasutak kérdésének analógiájára és azt monda, hogy legfölebb annyit engedhetne meg — és ebben rejlenek némi concessiója — hogy ez esetben is, ne ugyan törvényjavaslat alakjában történjék az előterjesztés, hanem utólagosan ép ugy, mint a vicinális vasutaknál. Megvallom, én azt sem tartottam helyesnek, hogy a vicinális vasutakra nézve a kormány olykép adja meg a concessiót, a mint a törvény ez iránt intézkedik, de a többség leszavazott bennünket és ha már megtörtént az egyik hiba, nem kívánom, hogy megtörténjék a másik is. Egyik hibás praecedens ne vonja maga után a másikat. Ezen indokok által vezéreltetve, én részemről pártolom Nikolies képviselő ur módosítványát. Azonban, ha a többség — a minister ur felszólalása értelmében — nem fogadná el, azon esetben kérem a t. minister urat, hogy adna be módosítványt az iránt, hogy legalább jelentéstételre utalva legyen a minister. Pártolom Nikolies t. képviselő ur módosítványát. {Helyeslés a szélső balon.) Becker János: Szót kérek. Elnök: A ház engedelmével szólhat ugyan a képviselő ur, de kívánnám tudni, hogy mi czímen kivan szólni. Becker János: Indítványom félre lett értve. j (Halljuk!) T. ház! Az tény, a mit a t. minister ur | felemlített. Ezen szakasz azokról a helyekről szól,
