Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-347
347. országos ülés április 25. 1884. 37£ tartás, melyet a kormány, különösen a szakminister nr a jelen törvényjavaslat sarkpontjának elismert ezen szakasza ellenében elfoglalt és azon kicsinylő, nem mondom megvető nyilatkozata, mely a kényszertestületek alakítását illetőleg kifejezést talált, megvallom, megdöbbentőleg hatottak nemcsak az összes iparosokra, hanem a termelő és fogyasztó közönségre egyaránt. Ugyanis, hogy ha mái- aránytalanul nagy adóteherrel rovatnak meg az illetők, legalább a keresetképességen az adott viszonyok közt addig is, mig Magyarországon a közös vámterület megszüntettetik és a külön vámterület javadalmát élvezhetné az ország, némileg csakis egy czélszeríí ipartörvény fog segíteni. Midőn a t. kormány ezen törvényjavaslatot beterjesztette, a törvényjavaslat indokolásának azon részében, mely az ipartestületekről szól, következőket mondotta: „Határozottan ki kell emelni azt, hogy az iparhatóságoknak a törvényjavaslat által contemplált kiegészítése és hivatása mellett nem volna múlhatatlanul szükséges a kötelező társulatok eszméjét is pártolni és talán az iparosok nagy része, ha az évek óta mesterségesen élesztett agitatio folytán annyira bele nem élték volna magukat az említett irányba, teljes megnyugvással fogadnák a kötelező társulatok mellőzését is. Minthogy azonban a dolgok már ennyire fejlődtek és minthogy a törvényjavaslat oly ellenőrzés alá veti a testületeket, a mely által működésük mindig figyelemmel kisérhető és mivel végül a czéljukat tévesztő testületek ismét feloszlathatok, a mondott intézmény is fölvétetett, a nélkül, hogy ez által az ipartörvény főelve, az iparszabadság, azaz mindenkinek azon veleszületett természetes joga, hogy képességeit és vagyoni tehetségeit az ipar terén akadály nélkül kifejtheti, lényeges csorbát szenvedne." És ezen értelemben szövegezte a 114. §-t, mely csakis az önálló ipart űző iparosoknak az ipartestületek alakítása tekintetében kifejezendő kivánatáról szól. A szakminister nr ki is fejezte ezelőtt pár napi nyilatkozatában e részben a közgazdasági bizottság által elfoglalt álláspontját s jónak látta ezen törvényjavaslat általános tárgyalása kezdetén épen a fővárosi iparoskörből megjelent küldöttség előtt akkor, midőn azt megelőzőleg a ministerelnök úrnál volt ezen küldöttség, a ki azzal biztatta a küldöttséget vagy legalább azon Ígéretet tette neki, hogy igyekezni fog oly jobbítmányokat pártolni és elfogadni, melyeket az iparosok óhajtanak, a szakminister ur, eredeti indokolásától eltérve, a küldöttséget mereven visszautasította.Hogy ezen előbbi felfogását tartja leghelyesebbnek, bizonyítja ezelőtt két nappal tett nyilatkozata, midőn többek felszólalására, különösen Helfy képviselőtársamnak azon feltevésére, hogy a minister hajlandó lett volna ezen kedvezményt megadni, kijelentette, ( ] hogy nem is volt szándékában. Igen természetes [ tehát azon meggyőződése, melyet bővebb megfontoíásssal az eredeti törvényjavaslat beterjesztése után elfoglalni jónak látott,| ellenkezik az eredeti törvényjavaslatban indokolt nézetével, melynek valódi okát nem vizsgálhatjuk a tárgyalás jelen rendjén. T. ház! Nagyon érdekes lélektani észleletet tehettek tegnap, a kik figyelemmel kisérték azon vita folyamát, ugyanis miután tegnap a jelen szakaszra nézve megkezdett tárgyalás alkalmából előbb Bartha Miklós, később gr. Apponyi felszólaltak, czáfolva a szakminister által részint azon irányban tett felszólalást, hogy a kényszertársulást legfölebb a fővárosban kívánják, a vidéken igen kevesen, következőleg általánosan nem is lehet azt behozni és így indokolva van az, hogy a törvény semminemű kényszert elfogadni nem hajlandó. Erre a ministerelnök ur rögtön felállott. Mit várt a ház? Azt várta, hogy a fővárosi küldöttség előtt tett nyilatkozata értelmében lehetőleg keresni fog itt egy alkalmas módot arra, hogy a javaslatnak a sarkpontja oly irányban oldassék meg, mely az ipartörvény által czélzott reformok keresztülvihetőségének feltételeit legalább megközelíti. 0 azonban részint szokásos rabulistikäval, részint phrásisokkal igyekezett a Bartha és Apponyi képviselő urak igazi érveit czáfolgalni, szóval védelmére kelt a közgazdasági bizottság javaslatának. E jelenet alatt a t. szakminister ur mintegy megkönnyebbülve érezte magát részint felelőssége, részint azon merev tagadás tekintetében, hogy semmit nem volt hajlandó engedni. Gondolta magában, hogy ime azon férfin, ki a fővárosi küldöttség előtt többet ígért mint ő, szintén hajlandó azon álláspontra helyezkedni, hogy semmit sem fog engedni. Beszélt ugyan a ministerelnök ur a többség kívánatára megalkotandó ilyen testületekről, a felmerülhető veszélyekről, de beszéde végén röviden odanyilatkozott, hogy a szakasz minden ellenérv egyszerű mellőzésével az eredeti szövegben fentartandó. Nem tarthatott azonban sokáig ez a vélekedése, mert Szilágyi Dezső képviselő ur nyomban felkelt és a ministerelnök ur érveit, melyeket a szakasz védelmére felhozott, a legtüzetesebb nyomós indokokkal a kellő világításba helyezte s ez által azon reménynek látszott a háznak legalább azon része kifejezést adni, hogy elvégre is bővebb felvilágosítás után ugy a kormány, mint a szakminister ur eljöttnek látja az időt arra, hogy e kérdés, mely ,nélkül az ipartörvény revisiója üdvös eredményt nem igen szülhet, biztosabb megoldás felé vezettessék és ne legyen kitéve annak, hogy a mit a törvényhozás egyik kezével ad, a másikkal visszavegye, a mint ez a 4. és 7. §-oknáI történt. Ha e szakasz ekként elfogad47*
