Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-346
346. országos ülés április 24. 1884. 3g5 ha a szülők megszavaztattak volna, hogy elfogad- j ják-e az iskolai kényszert, vájjon meg lett volna-e a s /s többség; vagy ha megszavaztatnák az ügyvédeket, hogy kell-e nekik az ügyvédi kamara, vájjon hányan szavaznának mellette. (Egy hang a szélső lalfelől: Ügynek sem kell!) Ha a belépési kényszert a közérdek követeli: tetszik vagy nem tetszik az egyénnek, a testület tagjává kell lennie. Ha már eltértünk a szabad ipar eszméjétől; a mennyiben elfogadtuk a képesítést, elmehetünk tovább is; elfogadhatjuk a testületi kényszert is. Fogadjuk is el, mert ha elfogadjuk, akkor bedugjuk a sok panasz forrását, akkor az iparosok meggyőződhetnek, hogy az ipar felvirágzását sem képesítést követelő törvénynyel, sem kényszertesületet elrendelő törvénynyel hazánkban eszközölni nem lehet. Az ipar felvirágzására sok más tényező közrehatása és különösen az általános műveltség, szakértelem és szorgalmas munkakitartás szükséges. Bárminő törvénnyel az ipar felvirágzását eszközölni nem lehet. Ily nézetektől áthatva, tisztelettel kijelentem, hogy én a 122. §. 1. bekezdését el nem fogadom; de nem fogadom el a benyújtott módosítványokat sem. Elvileg helyeslem a gr. Zichy Jenő képviselő ur módosítványát, de szerkezeténél fogva részint azért, mert pleonasmust foglal magában, részint pedig, mert nincs benne a minek benne kellene lenni, azt el nem fogadhatom. Bátor vagyok részemről a következő módosítványt elfogadásra ajánlani: Minden olyan községben, melyben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább százra megy, az iparhatóság által ipartestület alakítandó. Minden önálló és képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparos mestersége megkezdésével az ipartestületbe belépettnek tekintetik és az azzal járó jogokban részesül; de egyszersmind az azzal járó kötelezettségeket is teljesíteni köteles. Kérem a t. házat, méltóztassék módosítványomat megfontolás alá venni és elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Krisztinkovich Ede: T. ház! Áz igen t. ministerelnök ur mai felszólalásában egy oly axiómát mondott, melyet mi ezen padokról is szívesen aláírunk, t. i. azt mondotta: „a törvény jogosultságának is meg van a határa, a hol az államérdek megszűnik s esetleg a magánérdeket szolgálja". Hozzá teszem, hogy „idegen érdeket". És midőn ezen axiómához szorosan ragaszkodom, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a tárgyalás alatt lévő 122. §-t el nem fogadhatom, még pedig azért, mert mikor a tárgyalás általánosságban megkezdődött, az igen t. földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ar kijelentette, hogy a közkivánalomnak engedve, az 1872. ipartörvény revisiójánál két út állt ugyan előtte, t. i. vagy az általános iparszabadságra térni, vagy a qualificatiót és a kötelező kényszertársulatot életbe léptetni, de ő e helyett egy eompromissumot létesített. Ezen nyilatkozata, kifejezése mutatja, hogy az iparintézmények, az ipar, a törvény tudatának magaslatán állva, épen azt akarta elérni, hogy Magyarországnak azon szerződéses viszonya, mely miatt Magyarország gyarmati alásülyedtségben van, az ipartörvény által tovább is inegtartassék, vagyis a létért való küzdelemben egymást kizáró két elv közül, ha akarom ezt, ha akarom azt az oldalt mutathassa .ugy a törvényjavaslatban, mint a törvényben, de valósággal megmaradjon Magyarországnak gyarmati helyzete, melyet a közösügyesség teremtett. Midőn a három terményző erő közül, t. i. a földmívelés, ipar és kereskedelem közül a törvényhozás az ipart szabályozni, törvény által előmozdítani kívánja, szükséges, hogy ne azon szempontból induljon ki: miként szolgál az az idegen érdekeknek, miként szolgál az annak, hogy Magyarország gyarmati helyzetéből ki ne meneküljön, hanem hogy miként lehetséges azon terményző erőt a jövőre nézve mindinkább fokozni, annak productivitását biztosítani, önállóságra képesíteni? Ha az európai államok törvényhozásait nézzük, látjuk, hogy igenis vannak államok, melyek saját magukat mint individuális egészet tekintették és habár az iparszabadságnak hívei voltak is, eltértek attól, mint eltért különösen Poroszország 1877-ben Schmoller Gusztáv beszédére, ki azt mondotta, hogy igenis a képesítés s a kötelező ipartársulatok nem valami kényszer, nem retrográd lépés, hanem azon védelem, melyet a terményző erő ezen alakulata az államtól igényelhet és a mely védelemre az teljesen jogosítva van; ha tehát mi ugyanezen elvvel saját iparunkat védelmezni akarjuk, nem pedig Magyarországot tovább is eddigi gyarmati helyzetében tartani, mérlegelnünk kell az iparszabadságnak 12 esztendei következményeit, ekkor azt látjuk, hogy midőn az államhatalom ez idő alatt minden akarattal oda működött e 12 éven át, hogy Budapest főváros európai várossá legyen, és midőn ezt elérte, elérte, hogy Budapest mai lakosságának népessége az 1870-től 32^'u-al emelkedett, ugyanakkor az iparosok száma 17%-ról 15°/ 0-ra sülyedt. Ha e statisztikailag megállapított tényt látjuk és látjuk, hogy a vidéki iparosság helyzete a zérus niveaun alul van, akkor a minister urnak azon kijelentése,miképen eompromissumot létesített e törvényjavaslattal, csak annyit jelent, hogy az ugy van szövegezve, miképen a törvény egyik rendelkezése intézménye, a másikat paralysálja, azon czélból, hogy az Ausztriához való gyarmati viszony semmiképen ne változzék, ne javuljon. Minthogy pedig én Magyarország állami indi! vidualitását, önállóságát a törvényhozás minden
