Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-346
356 34S. or /íigof ülés ápríMs 24. 1884. a kormány nyíltan, egyenesen ezen álláspontra J helyezkedett volna, ha azt mondta volna, én csak ott és azon helyeken akarom nem is kizárni, hanem felfüggeszteni a kötelező társulást a viszonyok változásáig, a hol manifeste, nem ürügyképen, hanem az iparosoknak csekély száma vagy egyéb okból nem képes ezen hatósági functiókat teljesíteni, ha ezen álláspontra helyezkedett volna, egyébként pedig a kötelező társulás elvét elfogadta volna, akkor azon állásponton lett volna, melyet én leghelyesebbnek tartok. De a kormány javaslata felfogásom szerint egy nagy ellenmondásban szenved, nem szövegében, hanem indokaiban és alapelveiben. Mert egyrészt azt mondani, hogy mi a hatósági functiókat rá akarjuk ruházni ezen testületekre és szükségeseknek tartjuk ezen testületeket azok helyes elvégzése és számos más a kézműipart emelő és erősítő intézkedés szempontjából, másrészt odacsusztatni mindenhová, hogy ez csak az iparosok kívánatára történik és még ott is, a hol ezen önkormányzati functio és teher elbírására világosan képesek az iparosok két harmad többségtol tenni függővé a testület létrejöttét, ez a két alapelv kibékíthetetlen ellentéte nem a szavakban, de a dolog lényegében. Mindnyájukra hivatkozom, a kik ismerik az önkormányzati intézmény természetét, a főkérdés : szükséges-e, czélszeríí-e és van-e képességük az illető köröknek a terhek elviselésére, a functiók elvégzésére? Ha van képességük hozzá, akkor az önkormányzati intézmény természetéből nem az következik, hogy azt kérdezzük, akarja-e a többség, vagy nem, hanem hogy közérdekből közkötelesség rovatik rájuk; a mit ha megbírnak, kötelességük is elviselni. (Helyeslés a haloldalon.) Most t, ház, legyen szabad mellékesen megemlítenem, a mi nem ugyan a törvényjavaslatnál fordul elő, hanem mint a por a szélben, ugy lebeg az néha nehezen észrevehetőleg e vita légkörében. .Azt mondják, hogy a kötelező társulatok eszméjében egy elrejtett támadás van az iparszabadság ellen. Megvallom t. ház, hogy azok közé tartozom, kik semminemű áramlat és napi mozgalom kedvéért nem hajlandók annak lényegétől távozni, hanem bátor vagyok a t. túloldal ellenében a kormányjavaslat indokaira hivatkozni. A t. kormány a maga indokaiban előadja, hogy ő ezen kötelező társulatokat be akarja hozni és nem is lát semmi veszélyt benne az iparszabadságra, hanem ott van az a szakasz, a mely azt mondja, hogy a testület nem szoríthatja meg az iparűzés jogát, erre nézve nem rendelhet mást, mint a mit a jelen törvény megszab. És hozzá teszi, ez elegendő biztosíték. De különben is t. ház, abban, hogy egy testületbe be kell lépni az iparosoknak; abban, hogy a társulat választmánya hatósági functiókat végez; abban, hogy a törvény végrehajtására való felügyelet első sorban e testület | választmányára bizatik: sem a numerus clausus behozatalára való törekvés, sem az iparszabadság 1 csorbítása nincs és hogy ne legyen, oda ne fajuljon, első kötelessége minden' kormánynak szorgosan felügyelni és ha nincs — nem is ezen okból elleneztetett a túloldalról tudom — de constatálnom kell, hogy e kérdés nem az iparszabadság kérdést, ez első sorban a törvény végrehajtása biztosításának és számos a kézműipart izmosító kezdeményezés megkönnyítésének kérdése, másodsorban az a kérdés, vájjon iparosaink képesek-e ezt megtenni vagy sem. Ha a t. ház azon véleményben van, hogy képesek megtenni, mindenütt a hol képesek, azért mert a közérdek kívánja, kötelezőleg rájuk kell róni; de oly helyeken, a hol constatálva van nem kijátszás ürügye végett, hanem komolyan és tárgyilagosan, hogy nem képesek, nem szabad rájuk bizni mindaddig, míg a viszo nyok meg nem változnak. De azt mondják t. uraim s a végső érvre kell még felelnem, hogy önkéntes társulás utján mért ne jöhetne az létre, a hol önként megalakul, ott a hatósági functiókat rá ruházzuk, a hol nem, az ügyeket végzik az iparhatóságok. T. ház! bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy önkormányzat megalkotásánál sem kisebbségnek, sem többségnek külön oly jogosultsága nincs, mint egy megalakult intézmény körén belül való határozat hozatalnál; ez az egy, a másik pedig előttem egy döntő érv, mely a kötelezés mellett szól, melyet nyíltan kimondok. Kétségtelen, hogy a törvénynek különösen a tanonczügyre, a segédek ügyére vonatkozó határozatai pontos és lelkiismeretes végrehajtásából minden iparosnak haszna van; mert ha neki képzett tanonczai lesznek és később képzett segé deket kap, ha egyáltalában a bizalom s az iparnak erkölcsi és anyagi színvonala emelkedik, közvetlenül és közvetve használ ez minden kézműiparosnak. Ha mindennek a kézműiparosok hasznát veszik, akkor azt kérdem, nem jogos, nem méltányos, alapos-e, hogy mindnyájan járuljanak az erre szükséges terhek viseléséhez, nehogy az történjék, hogy egy része kivonja magát a terhek viselése alól és mégis élvezze ez intézmény előnyeit, melyeket mások pénze és fáradtsága az ipar számára megteremt. Különben is azt tartom t. ház, hogy mihelyt igj fogjuk fel mint hatósági teendők végzésére alkotott önkormányzati intézményt, ott ebből logikailag csak egy következik: t. i. ha képességgel és erővel bírnak e hivatásra, akkor reájuk ki kell kötelezőleg mondani, még pedig általánosan kötelezőleg. Nem tagadhatom t. ház és ez az, a mivel beszédemet bevégezni akarom, nem tagadhatom azt, hogy lehetnek helyek, maga a javaslat is contempíálja, de csak oly helyekre, a hol száz iparosnál kevesebb van megtelepedve, a hol az iparosok
