Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-346
248 346- or = z á£8« ölés április 24. 1884. válhatott a volna kormányra nézve. (Ügy van! a széls'ó haloldalon.) Constatálom t. ház, hogy mindkét elv a javaslat egyes részletei által sok tekintetben meg van hamisítva. A qualificatio elve meg van hamisítva az által, hogy megengedtetett az áttérés egyik iparágról a másikra; hogy megengedtetett, hogy iskolai bizonyítványok pótolják a gyakorlati éveket és hogy a képesítéshez kötött iparágak megjelölése épen azon kormáryra bizatik, a mely mint látszik, nem erős hive a qualificatiónak. (TJgy van! a szélsőbalon.) A jelenleg tárgyalás alatt levő szakasz pedig meghamisítja a kény szertársulás elvét. Én, t. ház, nem csudálkozom azon, hogy az igen t. többség bizonyos tartózkodó állást foglalt el a qualificatió kimondásánál. Ezen eljárásnak indokát megtaláltam azon hagyományokban, melyek a magyar törvényhozást egy félszázadon keresztül a szabadelvűség irányára terelték. De hogy a kényszertársulás elvénél ezen javaslat azt, a mit az egyik kezével ad, a másik kezével visszavonja, azon valóban csudálkozom. A szakasz igy szól: „Törvényhatóságijoggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, továbbá oly községekben, melyeknél 100-nál több, képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparos van, fel kell állítani az ipartestületeket". Ha csak ennyi volna, ez ellen nézetem szerint a kényszertársulás egyetlen hive sem tehetne kifogást. De a javaslat tovább megy és oly feltételekhez köti a megalakulást, a mely feltételek illusoriussá teszik jelentékeny részben magát a főczélt. E feltételek két pontban foglalhatók össze. Az egyik pont szerint az iparosok kétharmad többsége kívántatik meg a megalakulásra; a másik pont szerint a törvényhatóság hozzájárulása kívántatik meg a megalakuláshoz. Mindkét feltétel túlságosan eomplicälja a kérdést, megnehezíti, sőt a legtöbb helyen lehetetlenné teszi a megalakulást. Azok előtt, kik a kényszertársulás hívei, az a czél lebegett, hogy az iparosok bizonyos önkormányzati forma mellett organisálínissák magukat. Ugyan ezen czél lebegett kétségkívül a közgazdasági bizottság előtt is, midőn az ipartestületek hatáskörébe felvette a tanonezok felfogadásának, tanításának, ellátásának meghatározását, a tanonczés segédügy rendezését, a békéltető bizottság megalakítását, a szövetkezetek, a segélypénztárak megalakítását. De ugy vagyok meggyőződve, hogy az a testület, a mely tagjai egy részének ellenzése mellett jött létre, soha sem lehet eléggé alkalmas az önkormányzati erély kifejtésére. Azt a sebet, a melyet a leszavaztatás által kapott, minclenki beviszi a testületbe, azt mindenekelőtt meg kell corrigálni magának a testületnek. Azon súrlódások, a melyeknek izgalmai közt a kétharmad többség létrejött, a viszály magvait esiráztatják ki a testület kebelében s igy az a testület az organisatio békés műve helyett meg kell hogy küzdjön azon tagok keserűségével, kik leszavaztattak. Ha tehát létrejött a 2 /s többség s megalakul az ipartestület, akkor keserűségekkel kell küzdenie. Ha pedig létre nem jön, akkor az egyik főczél, melyért az ipartörvényt revisio alá vettük, elesik. De a javaslat nem elégszik meg azzal, hogy kétharmad többséget kíván a megalakuláshoz, hanem kívánja a törvényhatóság hozzájárulását is. Szeretném, ha valaki megmagyarázná nekem, hogy micsoda szervi összefüggés van a törvényhatósági közgyűlés és az ipartestület közt? (Helyeslés szélső balfelöl.) A törvényhatóság politikai testület, legnagyobb részt administrativ. Az ipartársulat társadalmi testület oly önkormányzati funktiókkal, melyek az iparosok, a segédek és a tanonezok ügyeire vonatkoznak.Mi itt az összefüggés? Hogyan lett a törvényhatósági közgyűlés egyszerre szakavatott az iparos-ügyekben ? Értem, hogy ha valaki a törvényhatóságok jogkörét szélesbíteni akarja, de nem helyeselhetem azt, hogy a functiók természetes köre összezavartassék, nem helyeselhetem,hogy oly irányban tágittassék ezen hatáskör,mely nem hordja a helyes elintézés magvát magában, mert hiszen a törvényhatósági közgyűlés megalakulása már magában véve kizárja e tekintetben a szakavatottságot. Mindezekre nézve a t. minister ur azt mondotta tegnapi beszédében, hogy nem akar erőszakot elkövetni. Engedelmet kérek t. ház, mi nem erőszakot akarunk, hanem törvényt. (Tetszés a szélső balon.) S én valóban csodálkozom, hogy hogyan lehet erőszaknak nevezni azt, amit a törvény megállapít és erőszaknak nem nevezni azt, a mit kétharmad többség és a törvényhatóság a szavazati esélyek mellett megállapít. [Helyeslés a szélsőbalon.) Nekem igazán csodálkoznom kell, hogy épen a ministeri székekről kell ily felfogással találkoznunk. A mit az alkotmányos formák között meghozott törvény rendel: az erőszak. Hiszen ez egyenes felhívás az elégületlenekhez az iránt, hogy a törvény előtt hajoljanak meg, mint egy erőszakos tény előtt, de annak mint alkotmányos intézménynek tiszteletben tartását ne tartsák magukra nézve szükségesnek. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt teszi a minister ur érve és én örülök, hogy épen ezen padsorokról figyelmeztethetem tévedésére Másik argumentuma a ministeriumnak az, hogy az ország iparosainak nagy többsége nem óhajtja a kényszertársulást. No hát ez nem érv sem mellette, sem ellene. Nem tudom egyébiránt, hogy a minister ur honnan merítette tudomását. Annyit részemről tudok, hogy maga a közgazdasági bizottság hivatkozik az iparosok óhajtására, maga gr. Zichy Jenő, ki e tekintetben igen illetékes, szintén hivatkozik az iparosok óhajtására* az iparosok országos kongressusa egyhangúlag követeli a kényszer társulást,az iparosokországosértekezlete közvetlenül aj avaslat tárgyalása előtt szintén helyeselte és a ház asztalán több mint70 kérvény fek-
