Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-345

340 345. országos ülés április 23. 1884. adatok és czélok megvalósításának vannak szánva az ipartestületek, arról meggyőződhetünk, ha meggondoljuk, hogy e fon os feladatok megvalósítása valójában nem egyéb, mint egy erőteljes iparososztály megteremtésének a kérdése maga. S ha igy fogjuk fel a kérdést, tehát országos szempontból fogjuk fel, akkor azt nem lehet pusztán az iparosok belátására és kényére bizni, hogy az iparostestületek létrejönnek-e vagy nem? Hanem ha megállapítunk bizonyos czélokat, melyek elérését mulhaflanul szükségesnek tartjuk ez idő szerint; ha szükségesnek tartjuk, hogy ipartestületek által vagy ipartestületek közreműködésével az iparosság érdekében bizonyos nagy feladatok megvalósíttassanak: akkor egyúttal lehetővé kell tenni, hogy ezen fontos czéloknak orgánumai, végrehajtó szervei: az ipartestületek valósággal létre is jöhessenek. Már pedig t. képviselőház, én ugy vagyok meggyőződve, hogy a 122. §. teljesen alkalmas arra, hogy ezen testületek létrejövetelét lehetetlenné tegye. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én elfogadom egyenesen a consequentiákat, ha azt mondjuk ki, hogy legyen iparszabadság, akkor legyen következetesen minden dologban szabadság: azonban, ha elfogadjuk és a tényleges helyzet kényszerítő súlyánál és logikájánál fogva elfogadjuk, hogy bizonyos compromissumot kössünk a testületi kénvszer elvével, akkor alkalmazzuk azt szintén okszerűen és következetesen. 1 vény üdvös intézkedései nem mentek át az életbe, nem váltak valósággá; nevezetesen aem azért, mert maguk az iparosok elmulasztották saját javukra és saját boldogulásukra felhasználni az 1872-iki ipartörvénynek a társulásra vonatkozó intézkedéseit, a mennyiben nem igyekeztek a kor szellemével összhangban álló társulás utján elforgáesolt erőiket egyesíteni és egyesült erővel saját javukat előmozdítani. Akármiben rejlett a tény oka, de a tény elvitázhatlan. Akár rejlett a belátás, tehát a kellő értelmiség hiányában, akár az alkotó akarat erélyének hiányában, mindenesetre tény az, hogy a közszellem nem mutatkozott oly termékenyítőnek, hogy az iparosok önjavukra a törvényben megadott módok utján erőteljes egyesülés utján igyekeztek volna segíteni. Ez egyszer tény. De ha constatáljuk azt, hogy hiányzott az alkotó közszellem e téren, akkor a törvényhozás nem lehet az a hely, a hol elméletekre, fektethet hetnénk törvényhozási alkotásainkat, hanem számba kell vennünk és mérlegelnünk a tényleges viszonyokat magokat. Ha ilyenek iparosaink, mint a milyenek, hát ilyen iparosokkal kell számolnunk. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Iparosainknak épen legértelmesebb]ei, akik az iparosok haladásának és boldogulásának ügyéért a legnagyobb érdeklődést tanúsították és tanúsítják, mit követelnek országszerte impozáns egyhangúsággal ? követelik egyebek közt a testületi kényszert, követelik oly erélylyel és általánossággal, hogy maga a kormány és azt hiszem, a képviselőház is kénytelen ezen indokolt és hangos követeléseket figyelmére méltatni. Nekem t. ház, az a szerény egyéni meggyőződésem, hogy ha az iparosokban az alkotó közszellem ez idő szerint hiányzik, a mint tény, hogy hiányzik, mert ismeretes azon tény, hogy a maguk javára saját erejükből nem igyekeznek kellő erélylyel társulatok és testületek alakítása által minden lehetőt megtenni: épen azért szilárd meggyőződésem szerint ott, a hol az iparostársadalom nem eléggé fejlett arra, hogy önnön boldogulásának megalkotója legyen, ismétlem — épen ott van legnagyobb hivatása a törvény gondviselésének. (Ellenmondás.) Más embernek más lehet meggyőződése. Én nem theoretizálok, hanem jó törvényt akarok. T. ház, nézetem szerint e törvényjavaslat 122 — 126. §§-ainak egyik főczélzata — miként az a törvényjavaslat betűjéből is kiderül —• egy erőteljes közszellem teremtése az iparosok között. De ezen nagy czélon felül még pontokba vannak szedve a törvényjavaslat más szakaszaiban azon nevezetes és fontos feladatok, melyeket a törvényjavaslat az ipartestületeknek szánt. Azon részletes elemzés után, melyben t. képviselőtársam Gaal Jenő e feladatokat feltüntette a t. ház előtt, nem fogom e nagy feladatokat újból elősorolni, de hogy mily nagy súlylyal biró fel- | T. képviselőház! Hogyan vannak megszabva épen ezen szőnyegen levő 122. §-ban az ipartestületek megalakításának feltételei? Az ipartestületek megalakításához először is megkívántatik az, hogy az összes iparosok két harmada kívánja, másodszor megkívántatik az ipar és kereskedelmi kamarák meghallgatása és végül a törvényhatóságok beleegyezése. Legszilárdabb meggyőződésem szerint ezen három tényező együtt egyszerre soha, sehol sem fog összetalálkozni, (Ugy van! a szélső haloldalon) ugy hogy ha ily feltételeket szabunk meg: akkor ipartestületek létrejönni soha és sehol nem fognak. Ismerem és értem én azon ellenérveket, melyeket fel szoktak hozni, nevezetesen pedig tudom méltányolni mindenütt, a hol helyes és okszerű a liberalismusnak, szabadságnak okszerű és józan követelményeit, de t. ház, mit akar épen az ipartestületek megalkotásával e törvényjavaslat? Azt, hogy legyen szerv, mely az iparosok körében rendet, fegyelmet, egyetértést teremtsen; azt, hogy az önálló iparosok, a segédek és a tanonczok közti viszony rendezve legyen, hogy a hol súrlódások, békétlenségek fordulnak elő, iparosok, segédek és tanonczok közt, azok békés módon kiegyeztessenek ; azt akarja, hogy az ipartestületek segélyé! vei szövetkezetek szerveztessenek, segélypénztá| rak alakíttassanak és akarja még, mindazon fon-