Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-345

338 345. országos ülés április 23. 1884. elemeket, de hogy én szoríttassam magamat arra, hogy bárkit elfogadjak, azt már nem tehetem. (Élénk helyeslés jobhfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 121. §-hoz 3 módosítvány és egy határosai! javaslat adatott be. Az első bekezdésben előforduló ezen szó helyett: „időnként" Irányi képviselő ur tétetni kívánja: „negyedévenként legalább egyszer". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szöveget változatlanul fentartani? (Nem!) E szerint a szöveg nem tartatik fenn és így az Irányi képviselő ur módosítványa elfogadtatott. A 2. és 3. bekezdésekre nézve nem levén észrevétel, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Az utolsó bekezdéshez Irányi képviselő nr azon módosítást tette, hogy az abban előforduló „alkalmazása" szó után tétessenek: „ha arra ingyen nem vállalkoznak". A kérdés, minthogy maga a szöveg nem támadtatott meg, az, hogy elfogadja-e a ház az Irányi képviselő ur által indítványozott ezen szavak beillesztését? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak f elállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a módosítvány ezen részét. Ugyancsak Irányi képviselő ur a szakasz végére a következő szöveget kívánja új bekezdésül felvétetni: „A gyárak megvizsgálásával megbízott hatóságok jelentései megfelelő alakban évenként nyilvánosságra hozandók". Méltóztatik a t. ház ezen új bekezdést elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Végre Irányi képviselő ur még egy határozati javaslatot adott be, melyet nem a szövegbe kivan felvétetni, hanem mint a ministeriumnak adandó utasítást kíván elfogadtatni. Méltóztassék azt még egyszer meghallgatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen határozati javaslatot elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Következik a IV. fejezet Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a IV. fejezet czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. Olvassa a 122. §-t). Gr. Zichy Jenő: T. ház! (Halljuk!) Ezen szakaszhoz egy módosítványt kívánok benyújtani. Az ipartörvénynek a képesítés után az ipartestületekről szóló része az, a mely legfontosabb és a melytől a legtöbbet vár az iparosság és jogosultan. Az ipartestületek helyes szervezése, azok rendes megalkotása lesz azon alap, a melybői az iparosság jóléte fog kiindulni. Az ipartestületeket az iparosság a kényszertársulás fogalma alatt eontemplálja. E szakasz szerint az ipartestületek megalkotása a kétharmad többségével fogna létrejönni. Ez nem felel meg teljesen az iparosság kívánalmának és én megvallom őszintén, hogy én ugyanezen nézeteknek voltam szószólója és ma is a kötelező társulatnak vagyok szószólója, mert a törvényjavaslat szerint megalkotandó testületekből, félek, hogy sok viszály fog származni. Én ugy hiszem, hogy midőn a ház a czélt kivánj eszközt is meg kell adnia és az alapot megteremtenie, hogy egy teljes, rendszeres iparososztály létesüljön. Nézetem szerint tehát az iparhatóság ott, a hol 100 iparos van, akár nagyközségben, akár rendezett tanácsú városban felhatalmazandó, hogy ipartestület alakítását eszközölje. Ez volna az első ponthoz módosítványom, a mely a következőleg hangzik: „Törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban, továbbá olyan községekben, melyekben 100 képesítéshez kötött iparággal foglalkozó — 4. §. — önálló iparos van, az iparhatóság által ipartestület alakítandó". A második és harmadik pont megmarad. Elnök: Á módosítvány fel fog olvastatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Gaal Jenő (világosi): T. ház ! A most beadott módosítványhoz én is hozzájárulok, bár némileg eltérek az előttem szólott t. képviselő úrtól az indokolásban, mert én az egész törvényjaslatban az ezen e szakaszban foglalt intézkedést tartom a legfontosabbnak. Gr. Zichy Jenő: Én is azt mondtam! Gaal Jenő (világosi).- A képesítés elvét méltóztatott a legfontosabbnak jelezni, ennek érvényesítése azonban, továbbá a tanviszony javítása, a segédszemélyzet és az iparos közti viszonyok szabályozására rendkívül nagy befolyással lesz meggyőződésem szerint az, hogyha egy oly közeg létesíttetik, mely az iparosoknak, mintegy autonóm közegét fogja képezni. Megvagyok győződve, hogy az 1872. ipartörvénynek legtöbb intézkedése azért maradt írott malaszt, mert nem volt egy olyan önkormányzati közeg, mely pótolta volna a hatósági tevékenységnek azon részét, a melyre sokkal alkalmasabb az önkormányzati orgánum. A törvényjavaslat e szakasza a kötelező elvet némileg megvalósítja, de oly feltétélekhez köti azt, a melyek véleményem szerint annak hatályát nagyon sok helyen meg fogják hiúsítani. Ha azon feladatot tekintem, mely e fejezetben az ipartestületekre ruháztatik, azzal tökéletesen egyetértek és ép ezen intézkedéseket tekintve különös fontosságot tulaj donitok annak, hogy az ipar testületek működése lehetőleg az ország minden részére kiterjesztessék. Én nem akarnám a véletlentől függővé tenni azt, hogy az ilyen testületek mindenütt létesíttessenek, a hol a szükséges előfeltételek megvannak. A törvényjavaslat szerint az ipartestületek