Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-329

2g ".$• országos iüé.s let képviselője van hivatva, ki maga is egyszers- | mint károsodott, felszólalni és kutatni a baj kútforrását. Részemről ezt kutatva, a következőkre jutottam. A baj forrása rejlik részben a hűtlen kezelésben, részben a hiányos ellenőrzésben és a vállalkozók részéről elkövetett visszaélésekben, a melyek, hogy mikép voltak keresztül vihetők, ez alkalommal nem kutatom, de hogy a műszaki közegek vétkes mulasztást követtek el, ez a legkevesebb a mi mondható. Befolyása volt a Tiszaszabályozásra a hatalmas egyének közbelépésénekés a felső-tiszai érdekeltségnek hatalomra vergődése az alsóval szemben. Közbejött a 48-as év. Átélte a szabályozás á Bach-korszakot, a mely kormánynak talán nem volt az a czélja, a mi a mostaninak, hogy t. i. a nemzetet vagyonilag gyarapítsa s igy lehet, hogy szándékosan nem követett el mindent arra, hogy a szabályozás kellőleg vittessék keresztül. Közbejöttek a száraz évek. Beismerem, hogy maga az érdekeltség a nedves évekre készületlen volt és mint gr. Tisza Lajos kifejezte, egyik sajátságunk, eléggé sajnos, a semmittevés. Hiányzott nézetem szerint az egységes műszaki terv, a mire már a jelenlegi kormány és a mostani törvényhozó testület — a mint látom — rájött. E bajon kivan a jelenlegi törvényjavaslattal részben segíteni. Nagy okozója volt a bajnak a culturalis viszonyoknak figyelmen kivül hagyása is. Erről azonban alantabb, részletesebben fogok szólani. A legkártékonyabb hatása volt a szabályozásnál azonban annak, hogy a belviz-szabályozásról nem gondoskodtunk. Keresztülhajtottunk egynagy árvízvédelmi munkát a nélkül, hogy a mentesített területeknek használhatókká tételéről gondoskodtunk volna. Ott van a jelenlegi belvízi törvényünk. A szerint járjon ma el és intézkedjék a t. közlekedési minister ur, mert azt hiszem, hogy azt Eötvös képviselő urnak genialis prokátori tehetsége nélkül is mindenki félremagyarázhatja. Midőn mindezen hiányokat láttam, mi természetesebb annál, mint hogy én a legfontosabbat tűztem ki czélúl, t. i. azt, hogy azon személyek, a kiknek irányában bizalmatlansággal viseltettem, e helyről eltávozzanak. Ez volt indítóoka annak, hogy e én képviselőházban talán túlkiméletlenül felszólaltam. De azért ne higyjék t. képviselő urak, hogy én elfogultságból tettem azt, hogy személyes gyűlölet vagy bosszú vezérelt. Hiszen, ha' gyűlölettel viseltettem volna azon képviselő ur iránt, akkor talán nem volna azon állásban, a melyben jelenleg van, sem közöttünk; s én örvendek rajta, hogy ezen állásban van, nehogy családja szemrehányást tehessen nekem. Hogy azonban én ezelőtt 3—4 nappal ugyanezen ügyben az igazságügyminis tért interpelláltam, annak már nem ez volt az oka, hanem mert nézetem az, hogy magánegyén, ha tudomására jut márczius 17. 1SS4. valamely visszaélés, vagy elkövetett bűnténynek, azt tetszés szerint elhallgathatja, azzal számolni senkinek sem tartozik. Ugy szintén a kormánytól és a politikával foglalkozó férfiaktól is, értem azt, ha politikai szempontból magasabb czéíok végett, kisebb dolgokat, visszaéléseket eltűrni kénytelenek. Maga Deák Ferencz gyakran megtűrt pártjában oly egyéneket, kiket a klub, vagy társaság meg nem tűrt volna. De a mi az igazságszolgáltatást illeti, midőn bírói útra tereltetett egy ily ügy: ott már nincs joga többé a ministernek elnézőnek lenni, ott szolgáltattassék igazság, mert az képezi az államnak létalapját, hogy az igazságszolgáltatás iránt mindenki bizalommal lehessen. — Én részemről azt hiszem, hogy ha ezen vizsgálat erélyesen folyik, egy pár százezer forintot talán viszsza lehetne kapni az államnak. Ezelőtt két évvel törvényjavaslat nyújtatott be a házban egy hydrograíiai intézet felállítása iránt, melyet a szabályozás szempontjából okvetlen szükségesnek tartok. Nem emlékszem egész világosan hogy az mibe került volna. De mindenesetre azon összeg, a melyet vissza lehetne kapni, az a hydrografiai intézet felállítási költségeit némileg fedezné. {Egy hang jobbfelöl: 3 millió forint kellene arra!) Ismétlem tehát, miután czélom megvalósult és azon egyének, a kik iránt bizalmatlansággal viseltettem, bármely alakban, eltávoztak: ennélfogva most már belebocsátkozom a Tiszaszabályozásra vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalásába is, a mit ezelőtt nem tettem. És habár az ellenzék padjain ülök, nem bók gyanánt mondom, hanem meggyőződésből, hogy én úgy az igen t. közlekedési minister ur, mint jobb keze, államtitkárja iránt, személyét illetőleg, bizalommal viseltetem. Nagyon jól látom azt a törekvést, hogy műszaki tekintetben is igyekszik elsajátítani, a mit eddig nem bírt és én hiszem is, hogy idővel tökéletesen meg fog felelni azon állásnak, melyet ma betölt. (Derültség a ssélsö baloldalon.) Ez alkalommal tehát kijelentem, hogy én ezen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom, de sőt, a mint gr. Tisza Lajos mondotta, az általános vitánál, üdvözlöm. Ámbár ez alkalommal nem hallgathatom el azt, miként ki is fejtettem, mostani felszólalásomat megelőzőleg, ugy szintén a központi Tiszaszabályozási társulat közgyűlésén s első felszólalásom alkalmával is e házban, hogy én a királyi biztosságnak voltam indítványozója s annak felállítását következő szempontokból tartottam volna szükségesnek. Először, mint már említve volt, hogy más egyének jöjjenek oda, mint a kik akkor voltak, mert — példa gyanánt hozom tel — a felső-szabolcsi társulatnál előfordultak rendetlenségek, nem akarom mondani visszaélések, de annyit tudok, hogy | az ottani társulati elnök nem járt el szabályszerű-