Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-343
300 343. or záens ülés április '21. 18S4. kötelezettsége úgyis fennáll és ennek folytán vallás-erkölcsi szempontból is igen szükséges, hogy a segédszemélyzet és az egész munkásosztályt ne hozzuk azon kényszerhelyzetbe, hogy az ö vallási kötelmei esetleg ellentétben álljanak munkaszerződésének föltóteleivel, vagy azon pressióval, melyet a munkaadóval szemben függő helyzete gyakorol. De, t. ház, nem fogadhatom el azt az érvet sem a vasárnapi munkaszünet ellen, melyet a t. minister ur az azzal összeköttetésben felmerülhető visszaélésekből merített. A minister ur azt mondja, hogy attól lehet félni, hogy ha a munka vasárnap szünetel, ez nem a valláserkölcsi emelkedettségnek, sőt nem is a tisztességes üdülésnek és pihenésnek, de esetleg a dorbézolásnak fogna előnyére válni. Meglehet, hogy ez beállna, ámde itt alkalmazható az az elv: „qui nimium probat, nihil probat E . Mert ha ezt az érvet el akarnók fogadni, akkor ebből folyólag nemcsak a vasárnapi munkaszünet kötelező volta ellen kellene okoskodni, hanem egyáltalán a vasárnapi munkaszünet ellen; ez arra a consequentiára vezetne, hogy egyáltalán nem kívánatos, hogy a segédszemélyzetnek hetenként egy napi pihenés engedtessék. Már pedig ez az elfogadott fiziológiai szempontokkal is ellenkezik. Ugy statistikailag, mint a priori fiziológiai szempontból is bebizonyított tételnek vehetjük azt, hogy bizonyos időközökben az emberi organismusnak pihenésre szüksége van a modern ipar lázas tevékenysége mellett, hogy ki ne merüljön. Ha tehát elismerjük, hogy a vasárnapi vagy legalább időközönként bizonyos napokon való pihenés — a melyre nézve az országban lakó felekezetek tálnyomó többségének közös ünnepe, a vasárnap képezi a legtermészetesebb támpontot — ugy szellem-erkölcsi, mint fiziológiai szempontból kívánatos: akkor nem lehet a szünetelés kötelelezettségének kimondása ellen oly érveket felhoznunk, a melyeknek logikai folyománya az volna, hogy a munkaszünetelés nem is kívánatos, — a mi ismétlem — a tudomány mai állása által teljesen megczáfolt tétel, melynek ellenkezője általánosan el van ismerve. De mindezekhez bátor vagyok még egy egészen gyakorlatias érvet csatolni. [Halljuk!) A jelen törvényjavaslat teljes joggal nagy súlyt fektet a tanonczok iskoláztatására, kiképeztetésére. Én gyakorlati emberek által vagyok e részben akként értesítve, hogy a tanonczoknak hétköznapokon való iskoláztatása valami nagy gyakorlati eredményre nem fog vezetni; hogy a tanonczoktatásnak egész súlypontja a vasárnapi iskoláztatásban keresendő. Hisz a dolog természete is magával hozza, hogy az a, tanoncz, a ki egész napon át néha nehéz munkában alkalmaztatott, a délutáni órában, midőn a műhelyt elhagyja, sem testi, sem szellemi éberséggel nem rendelkezik arra, hogy az oktatás kellő eredménynyel történhessél:. A tanoncz-oktatás gyakorlati eredményének gyakorlati súlypontja tehát épen a vasárnapi iskoláztatás előmozdításában áll. Ha pedig a vasárnapot sem veszszük ki a műhelyi igavonásnak szakadatlan sorából és vasárnap sem kötelezzük a munkaadót arra, hogy legalább a tanoncz minden mühelyi munkától megkíméltessék : akkor a vasárnapi tanonczoktatást is ép oly illuzoriussá teszszük gyakorlatilag, a mint ilíuzorius lesz igen nagy részben a hétköznapi tanon ez oktatás és akkor a tanonczoktatással egybekötött intentiókat gyakorlatilag teljesen meghiúsítjuk. Nem hiszem, t. ház, hogy a társadalom egy országban képes legyen a vasárnapi munkaszünet kérdését megoldani. Hisz elég kísérlet tétetett ez irányban jóakaratú emberek részéről, Felmerült a sajtó terén is ez a törekvés, hogy legalább a szegény nyomdászoknak, a kiknek munkájuk oly terhes, mert éjjeik legnagyobb részét veszi igénybe, a hétfői lapok megszüntetése útján egy napi vagy egy éjjeli normális nyugalom biztosittassék. Az összes hírlapok kiadói és szerkesztőségei beleegyeztek ezen üdvös reform létesítésébe s egyetlen egy hírlapnak ellentállása a dolog természete szerint elég volt, hogy meghiusittassék a kezdeményezés. Ez a példa bizonyítja, hogy a társadalom a maga erejéből nem képes e kérdést azon értelemben megoldani, melyben azt agy a vallás-erkölcsi szempont, valamint a józan humanismus és a munkásosztályok s különösen a fiatal munkások érdeke kívánja; hogy tehát itt helye van a törvényhozás belenyúlásának. Ezen szempontból én Irányi t. képviselőtársam határozati javaslatát s legmelegebben pártolom és ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Megbocsát a t. ház, ha még egyszer felszólalok, már azért is, hogy érthetőbbé tegyem azt, a mit talán nem jól fejeztem ki, nehogy félreértésekre adjak alkalmat. Ugy látom gr. Apponyi t. képviselő ur felszólalásából, hogy az általam mondottakat nem ugy értelmezte, a mint én azokat értettem. Nem a tanonczok és a segédek vasárnapi isteni tiszteletére hivatkoztam, hogy t. i. e tekintetben elég van téve a vallás-erkölcsi szempontnak, hanem arra, hogy a munkás, a ki vasárnap szintén akar dolgozni, ha az isteni tiszteletet elvégezte, tőle ennél többet követelni vallás-erkölcsi szempontból nem lehet és ha ő a fenmaradó időt családja fentartására vagy kenyérkeresetére kívánja fordítani, ezt neki eltiltani nem lehet. Nem hivatkoztam tehát azon szakaszra, a h^J a tanonczokról és segédekről van szó, hanem az egyes munkásokra, a kiknek vasárnapi munkaszünete tárgyaltatik itt.
