Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-343

292 343. országos ülés április 21. 1884. és Debreczen szab. kir város közönségeinek fel­terjesztéseit, melyekben az 1874: XXXV. t.-ez. módosításáról szóló törvényjavaslat 24. §-ának módosítását kérik. A kaposvári kir. törvényszék területén lévő járásbíróságoknak Somssich Pál képviselő által beadott kérvényét, melyben az 1874: XXXV.t.-cz. 20. és 23. §-ainak mellőzését kérik. Torontálmegye közönségének feliratát, mely­ben a kötelező tüzkárbiztosításra való figyelem felhívása mellett, a községi takarékpénztárak álta­lános és kötelező behozatala iránti intézkedések megtételéért esedezik. Debreczen szab. kir. város közönségének felterjesztését, melyben Győr szab. kir. városnak feliratát pártolván, a kihágási esetekben kiszabott bírságpénzeknek az illető városi hatóságok pénz­tárába leendő beszállítása tárgyában kérelmez. Blau Lázár budapesti lakos és zsilvölgyi kőszénbányatiiLj (Ionosnak Lukács Béla képviselő által beadott kérvényét, melyben a zsilvölgyi vasútnak kiépítését kéri. Versecz-Ujvidék szab. kir. városok közön­sége feliratát, a melyben Győr város felterjeszté­sét pártolván, kérik, hogy az állami pénzsegélyben nem részesülő törvényhatóságok az állami teendők után felmerült költségeiknek legalább 50%-át nyer­jék az államkincstárból. E kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizott­ságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Jelentem a t. háznak, hogy az ülés végén a ministerelnök ur nyilatkozni fog az alsó-ausztriai helytartóságnak a magyar marhák bevitele tár­ban kiadott rendeletére vonatkozó interpellatiókra. Következik a napirend vagyis az ipartörvény­javaslat tárgyalása. Következik a III. fejezet. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a III. fejezet czímét és az 59. §-t). Irányi Dániel: T. ház! Az iparügy ren­dezésénél három szempontból kell kiindulni: az önálló iparosok, a segédmunkások és a fogyasztó közönség érdeke szempontjából. A ki csak az egyiket vagy a másikat tartja szem előtt és nem valamennyit, az tévútra kerül s igaztalanságot követ el, mely meg szokta bőszülni magát. A kik eddig felszólaltak ugy az általános, mint az eddig lefolyt részletes vitában, leginkább az önálló ipa­rosok érdekével foglalkoztak, azt a fogyasztó közönség érdekével azonosnak Ítélvén. Jogos és fontos tekintet ez tagadhatlanul, mely a törvény­hozásnak különös gondoskodására érdemes. Amire kevesebben terjeszkedtek ki eddig, s azok is nem méltatva azt azon magasabb szempontból, melyből azt tekinteni kell: az a segédmunkások érdeke. Pedig ez nem kevésbé fontos a többinél, sőt bizo­nyos, különösen politikai szempontból tekintve, a legfontosabb. Engedjék meg uraim, hogy én a I kérdés ezen oldalára irányozzam becses figyelmö­ket. {Baijuk!) T. ház! Azon tanok, melyeket socialismus és communismus név alatt ismerünk, fájdalom hazánkba is behatoltak, sőt mondhatni, gyökeret vertek, leginkább a Németországból bevándorlóit munkások és onnan behozott lapok által terjesztve. Még pedig nem is azon elméleti, kevésbé ártalmas alakban, melyben e tanok a század első tizedeiben Franczíországban némely állambölcsészek által hirdettettek, hanem hadat izenve a vallásnak, tagadva a tulajdon sérthetetlenségét, az egyéni birtok- és örökösödési jogot, kigúnyolva a hazafi­ságot és nemzetiséget, mint elavult dolgokat, se helyett cosmopolitismust hirdetve, megtámadva magát az államot s általában az állami s társa­dalmi rendet felforgatással fenyegetve. Ezen mozgalom kezdete az 1 867. évre esik. Akkor történt, hogy a fővárosi munkások gyűlést tartva, mig egyik rész a Schultze-Delitsch-féle önsegély rendszerét kívánta elfogadtatni, a másik Lassalle tanainak hódolva, azok mellett nyilatko : zott, s nemsokára munkás-egyesületet alakított, tanaínak terjesztésére két lapot alapítván: a „Testvériséget" a magyar, és a „Brüderlichkeit" czíműt a német tagok számára. Hogy mily szellem uralkodott akkor ez egyesületben, ennek bizonyí tékát adta különösen 1871-ben, midőn a párisi eommune bukását gyászmenettelülte meg, a Mely­nek élén fekete fátyollal bevont veres zászlók lobogtak. Azon communet gyászolta igy, mely, mialatt a győzelmes ellenség az ország fővárosát ostromolta, az általános szavazat útján megválasz­tott nemzetgyűlés és az ennek kebeléből kikerült nemzeti kormány ellen fegyvert ragadott. Azon communet gyászolta, mely az egységes államot 6Z6r IHC£Í CZÖP (lel rabra elforgácsolni volt kész, minden egyes községet függetlennek nyilvánítván és a függetlennek nyilvánított községek szabad szövetkezetét kívánván állítani az egységes állam helyére. Azon communet gyászolta, mely ártatlan polgárokat ejtvén foglyul és tartván tuszokul vissza, azokat, midőn a nemzeti csapatok a városba behatoltak, ítélet nélkül főbe lövette és a várost sok pontján, különösen annak történeti emlékű épületeit felgyújtotta. Figyelmessé tétetvén ezen tény által a moz­galom veszélyes voltára, megszereztem magamnak azon két lapot, melyet az imént említettem és a melyek az egyesületnek közegéül szolgáltak, Ezek olvasásából meggyőződtem, mily iszonyú tanokat, állam és társadalom felforgató elveket hirdetnek azok. Ezen szomorú tapasztalás arra indított, hogy ezen tanok megczáfolása végett nyilvános felolva­sást tartsák és azt később a szerkesztésem alatt álló lapban kiadjam. Kihirdettem valamennyi lap­ban a felolvasást és arra mindenkit, de különösen a munkásokat hívtam meg. A terem megtelt, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom