Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-340
341- országos ü!ís április 4 1884251 munkák árulása. (Helyeslés a szélső halóidalon.) Ismertem többeket, kik igen kitűnő munkások voltak s midőn külföldi tanulmányaik után hazajöttek, a mesterséghez kezdettek, nem tudtak megélni a házalások miatt, hanem kénytelenek voltak mezei gazdaságra adni magukat. Ennek következtében remélem, hogy a ki a kézműipart pártolja, az elfogadja módosítványomat. (Helyeslés a szélsőbalon. ) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Kállay János módositványát): A 10. §. o) pontjához ezen szó után „zsibáruskodás" teendő: „házalás, vásárra járás csak magyar iparos honpolgárnak engedélyeztetik". GÖndÖCS Benedek: T. ház! Módosításom semmi szin alatt nem illik a jelen §-hoz, a 12. §-nál, a hová illik, fogom kérni annak alkalmazásai. Itt visszavonom. (Derültség.) Szederkényi Nándor: T. ház! Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy én a Polcnyi Géza képviselőtársam indítványát egészben nem pártolom. Eddig Magyarországon a mesterséges bor készítése sem a szabad-, sem a nem-szabadipar közt nincs. Ha eddig ez a mesterség űzetett, ez inkább a tűrt mesterségek sorába tartozott és én most e törvénybe egyszerre bevenni, azt egyáltalában nem óhajtom, mert ily nagy kérdést igy incidentaliter megoldatni nem kívánok. Ennélfogva a módosítást nem pártolom. Ezen szakasz szükségesnek látta némely iparágnak engedélyhez kötését kimondani, Az indokolás nagyon helycsen mondja, hogy az elsorolt iparágak azért tétetnek engedélytől függővé, hogy azok részint közrendészeti, részint közerkölcsiségi szempontból bizonyos ellenőrzést igényelnek és bárki által nem s csupán megbízható egyének által uzhetők. Én a t. ház ügyeimét szintén egy foglalkozásra, egy üzletre akarom ezúttal felkérni, mely a figyelmet épugy megérdemli, mint pl. a zsibáruskodás, vagy a foglalkozást közvetítők és cselédszerzők üzlete. Ez az alkuszügy. Tudom, hogy a kereskedelmi törvény az alkuszokról intézkedik és az alkuszi foglalkozást meghatározza. De a ki Magyarországon ismeri különösen a vidéki piaezok viszonyait, az nekem igazat fog adni abban, hogy ha Magyarországon valamely üzletet felügyelet alá kell helyezni, akkor ez első sorban az alkuszügy. Én tudom, hogy a csalást, a kijátszást, hamisítást törvény által megakadályozni absolute nem lehet, de lehet legalább ellenőrizni és mérsékelni. Midőn ezen iparágak itten engedélyhez köttetnek, nincs kizárva, hogy a zsibáruskodás vagy más visszaélések ne történjenek, de mégis ellenőriztetik s ez a közönségnek és a társadalomnak megnyugtatást nyújt. Ezen ügyet azért is ajánlom a t. ház figyelmébe, mert Magyarország több városában, különösen * pedig a bortermelő vidéken, minthogy az alkuszügy nemcsak a buzs, hanem a boi termelők érdekeit is érinti, az érdekeltek intézkedéseket létesítettek a helyi rendszabályokkal, de ezeket a kormány azzal semmisíté meg, hogy majd az ipartörvény behozatalakor, vagy más törvény megalkotása alkalmával óhajt ezen ügyön segíteni. Nem tudom, hogy a kormány miféle módot fog erre választani, de en a leghelyesebbnek azt tartom, hogyha az alkuszügylet az engedélyezett iparágak közé soroltatik. Ezért kérem a t. házat, hogy méltóztassék a következő módosítást elfogadni. (Halljuk!) „A 10. §. egyik pontjába vétessék fel „alkuszok". Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Steinacker Ödön: Hieronynii képviselő ur iudítvánj^a mindenesetre figyelemre méltó, habár az általa levont következtetésekkel nem érthetek is egyet. Az építő ipar kétségtelenül azon iparok közé tartozik, a melynél a képesítés szükséges. Ahhoz, hogy ezen iparág törvényhozásilag rendeztessék, szívesen hozzájárulok, de a dolog természeténél fogva nem tehető fel, hogy ez most rögtönözve megtörténjék s minthogy ezen ügy két ministerium hatáskörébe tartozik, tartok attól, hogyha a beadott módosítvány elfogadtatik, a mostani állapot hosszabb ideig tartatnék fenn. Azonban a mig ezen ügy rendezése megtörténik, garantiát látok abban, ha az építő ipar az engedélyezettek közé vétetik fel. Ha pedig a törvényhatóságok élni fognak a részükre biztosított joggal és statútumokat alkotnak, meg fogják könnyíteni a kormány feladatát. Ennélfogva óhajtom, hogy a 10. §. g) pontjában az „építőmester" szó elé tétessék „addig mig az építőiparról, illetőleg az építőmesterek képesítéséről külön törvény nem intézkedik ". Ez által eléretik először az, hogy a ház kimondja, hogy elismeri annak szükségét, hogy törvényhozásilag rendeztessék az építési ipar és másrészt mégis van provideálva azon időre, a mely az igen t. ministei ur ígérete daczára mégis talán az ügy fontosságánál fogva hosszabbra terjedhet ki, mint a hogy ezen pillanatban a t. minister ur maga is hinné. Ajánlom módosítványomat a háznak elfő gadásra. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a Steinacker Ödön által leadott módosítványt). Szilágyi Dezső: Én csak a g) ponthoz akarok röviden szólani és részemről hozzájárulok Hieronymi t. képviselőtársamnak azon indítványához, hogy az építőmester iparra ugy a képesítés, mint az ipar gyakorlása tekintetében általánosan, az egész országra szóló, kötelező szabályival rendeztessék. Ez az alapeszméje indítványának. De t. ház, ha ez kimondatik — a mint hogy óhajtanám kimondani — erre felhatalmazást kell adni a ministernek,mert magától e felhatalmazás a. 32*
