Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-340

232 340. orsäsúgGs uiés április 3. 1S84. rint a jelen törvényjavaslat nyújthat, sem azon többel, mit többünk nézete szerint a közös vámterület megszüntetése, a külön vámsorompó felállítása mindenesetre nyújtana. Nem akar pedig segíteni s mindent a mostani állapotban akar hagyni a magyar állameszme szempontjából! Már kérem alázatosan, azt, hogy valaki a mi bajainkat lássa s azokon segíteni ne akarjon, fájdalom a mai világban meg tudom magamnak magyarázni, de hogy ezt a magyar állameszme alapján helyesen tenné, azt nem értem. Lehet az osztrák-magyar állameszme, de tiszta magyar eszme soha, soha. (ügy van! a szélső haloldalon.) A valódi magyar állam-eszmének folyománya az, hogy a magyar államtestnek legyenek ne elsatnyult, hanem ép tagjai, erős osztályai, melyek összhangzatosan működhessenek közre az állam egészséges fejlődésére. így fogták fel a magyar állameszmét hazai iparosaink, kik évek óta sürgetik egyebek között azt, hogy az iparosok képesítése kötelezővé tétessék és — e felfogásuk nemcsak ellentétben nem áll, hanem határozottan megegyezik a fogyasztó már t. i. a magyar fogyasztó közönség felfogásával és érdekével is. Hogy a magyar fogyasztó a magyar állameszme eme folyományát elfogadja, ugy mint épen előadám, azt, ugy vélem, nem kell bizonyítano m ; a mi pedig érdekét illeti, hát ez abban áll, hogy méltányos árért solid iparczikket kapjon magyar iparostól. De a magyar iparos csak ugy képes e kivánalomnak megfelelni, csak ugy képes a külföldi linzer zeuggal sikeresen szembeszállani, ha — egyesek, mint p. o. megfelelő hitelszervezet mellett stb. — tanul és tanul, ha mindjárt kényszerítve is. A képesítés tekintetéből tehát semmi ellentét nincs a iparos és a fogyasztó érdeke között, de közösség igenis van. És mivel ez igy áll, pártolok mindent, mi a bővebb képesítés és magasabb képzettség terjesztésére alkalmasabb s elvetek mi kevésbé alkalmas. E nézetemnek leginkább megfelel a Polónyi Géza t. képviselőtársam módosítása, első sorban pártolom tehát azt, ha ez elvettetnék, csatlakozom az gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam módosításához, nem fogadom el pedig az eredeti szerkezetet. (Helyeslés a szélső balon.) Körösi Sándor: T. ház! Gr. Apponyi Albert képviselő urnak, valamint Polónyi Géza képviselő urnak igazuk volt akkor, mikor a 6. §-t tartalmilag kifogásolták, a mennyiben ez a szakasz az igazolványt a gyárbeli munkásoknak imperative kiadatni rendeli, ha 3 évig gyárban dolgoztak. Ellenben a műhelyeim dolgozóknak csak facultative engedi meg az igazolvány kiadását. En ezt helytelennek és igazságtalannak is tartom. Nézetem szerint az a legigazságosabb, a mi gr. App onyi Albert képviselő ur módosítványában foglaltatik, hogy t. i. jogi tekintetben a két különböző helyen dolgozó személyek egyenlősittessenek, vagyis mindenkinek, a ki bebizonyítja, hogy három évig akár gyárban, akár műhelyben dolgozott, annak adassék ki imperative az iparig.szolvány. En tehát előre jelzem, hogy a gr. Apponyi képviselő ur által beadott módosítványt tartalmilag elfogadom, de alakilag az ellen kifogásaim vannak. Mielőtt kifogásaimat előadnám, Polónyi Géza t. képviselőtársam azon állítására teszek észrevételt, hogy a külföldiek a 6-ik §. szerint a belföldiekkel szemben előnyben vannak. Ez állításra már tegnap igen szépen megfelelt a t. ministerelnök ur és én csak mintegy pótlásképen adom hozzá, hogy a legtöbb mívelt államban a szabadipar rendszere fogadtatott el. Ott sem a honosításhoz, sem a képesítéshez az iparűzés joga kötve nincs. Ha tehát a mi polgáraink azon államokba mennek, ott szabadon űzhetnek ipart, mig a külföldiek, ha hozzánk jönnek, a gr. Apponyi t. képviselő ur által beadott módosítvány elfogadása után korlátozva lesznek. Nem áll tehát az, hogy a belföldiekkel szemben a külföldiek előnyben részesülnek; sőt inkább áll az, hogy hátrányban vannak. A mi már most a gr. Apponyi i. képviselő ur által beadott módosítványt illeti, annak szerkezetét azért nem tartom helyesnek, mert nem felel meg egészen a szórendezés tekintetében a törvény szabatos fogalmazásának, a mennyiben a szerketet dativussal: „annak" szóval kezdi, mikor még senkiről sem beszélt. A törvénykészítésnek első szabálya az, hogy az alany, a subjectum állittassék fel, azután az ahhoz kötött feltételek, azután jöjjön a subjectumra vonatkozó dispositiója a törvénynek. Szabályosan igy vélném e módosítványt szerkesztendőnek: „A ki tanonczbizonyítványt, vagy az 5. §. rendelkezésének megfelelő tanbizonyítványt előmutatni nem tud, de élte 21-ik évét betöltötte és igazolja, hogy gyárban vagy műhelyben legalább három éven át szakbavágó munkát teljesített: annak a képesítéshez kötött mesterség gyakorlására, az iparhatósági igazolvány kiadandó." A gr. Apponyi képviselő ur módosítványába még ezen szavakat is beiktatandóknak véltem „a képesítéshez kötött mesterség gyakorlására" az iparhatósági igazolvány kiadandó. Hy szerkezetben kérem gr. Apponyi képviselő ur módosítványát elfogadni. Rakovszky István jegyző (olvassa a Kőrösi Sándor módosítványát).