Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-339

228 339. országos üló< április % 1884. igazolványt. Azt vélem t. i. hogy ha korhoz kötjük ] ezen kivételes jognak élvezését, akkor elkerültetik azon veszély, a melyre előbb czéloztam, hogy t. i. a tanviszonytól egyáltalán el fognak tekinteni és az azzal járó terhektől menekülni törekednek ugy a mesterek, mint azon fiatal munkások is, kiknek tanonczoknak kellene lenniök, mert akkor a rendes tanonczkodás végzésével mindenesetre az az előny jár, hogy az illető korábban lehet önálló iparos, mintha tanonczéveitrendesen nem végezte. Én attól az embertől, a ki életének 18. éve előtt kezd valamely iparhoz, megkívánhatom és szerintem a törvényhozás is helyesen megkívánhatja, hogy menjen keresztül a rendes utón: legyen tanoncz és azután segéd; de a ki 18. évének betöltése után kezd csak iparhoz — és ily eset gyakran fordulhat elő, mert utóvégre nem lehet senkit sem kényszeríteni, hogy 10. vagy 12. évében definitív életpályát válasszon és hogy később más pályára ne léphessen, az ily korban levő munkástól, azt hiszem, nem lehet követelni azt, hogy mint tanoncz lépjen mesterhez, hogy atyai fegyelemnek vesse alá magát stb. Ezért tartom én egy korbeli határ megvonását oly intézkedésnek, mely mindezen aggodalmakat eloszlathatja s én e tekintetben nem a 20-ik, de a betöltött 21-ik évet vélném azon határul elfogadhatónak, a mely, ha sittől 3 évet visszaszámítunk, a 18-ik évre vezet vissza, melyen túl a tanonczviszonynak létesítése többé nem követelhető. Ha tehát a korra vonatkozólag egy évvel többet kivánok, mint az előttem szólott t. képviselőtársam, viszont 3 évvel mint minimális határral megelégszem. A külföldiekre nézve e tekintetben külön és eltérő intézkedést nem tartok törvénybe iktathatónak. Megmondom miért. Ez az eszme a közgazdasági bizottság kebelében is felmerült. A külföldiekkel szemben természetesen azon feltételeket, melyeket a 4. §. a hazai iparosokra nézve megállapít, nem lehet követelni, mert a külföld nem minden országában, sőt tudtommal csak Ausztriában létezik oly törvény, mely az e javaslat 4. §-ában megállapítottakhoz hasonló feltételeket tartalmaz az önálló iparüzhetésére nézve. Ha tehát a külföldiekre nézve a 4. §. alól kivétel nem eszközöltetnék, ez annyi volna, mint a külföldieket az önálló ipar tízesének jogától egyenesen elzárniDe nem is tehetjük azt, a mit a t. képviselő ur proponál s a mihez én nemzetgazdasági szempontból szívesen hozzájárulnék, hogy a külföldiektől több gyakorlati évet követeljünk, mint a belföldiektől ; mert számos idegen állammal van arra nézve még érvényben levő szerződésünk, a melylyel köteleztük magunkat arra, hogy az iparűzésnek és egyáltalán bármely üzlet nyitásának feltételeire nézve az ottani honosoktól több és más feltételt ! nem kívánunk, mint azokat, melyek a belföldiekre ' nézve érvényesek. Ennek folytán teljes lehetetlenségnek tartom, hogy a külföldiekre nézve több gyakorlati évet állapítsunk meg, mint a belföldiekre nézve. (Felkiáltások a szélső balon: Csak ugyanannyit !) Bocsánat, a t. képviselő ur többet kíván: a honosoktól csak 4 évet, a külfölditől pedig 5 évet. Az általam javasolt szöveg következőkép hangzanék: „Módosítvány a 6. §-hoz. A bizottság szövegének helyébe a következő szöveg teendő: 6. §. Annak, a ki tanonezbizonyítványt, vagy az 5. §. rendeletének megfelelő tanbizonyítványt előmutatni nem tud, az iparhatósági igazolvány kiadandó, ha élete 21 évet betöltötte és igazolja, hogy gyárban vagy műhelyben legalább 3 éven át szakbavágó munkát teljesített." Külföldiekről itt expresse egyáltalában szó nincs; nem is szükséges, mert maga a szöveg is egész általánosságban kimondja, hogy a ki bármely okból tanoncz, vagy tanbizonyítványt előmutatni nem tud, az 3 évi gyakorlat és betöltött 21-ik évének igazolása mellett az önálló iparűzési jogot elnyeri. Itt minden casuistica mellőztetik- Ugy hiszem, hogy a gyakorlati élet minden irányú követelményeinek ezzel elég van téve s ennek következtében bátor vagyok a bizottság szövegezése helyett a magam szövegezését elfogadásra ajánlani. (Általános helyeslés.) Elnök: Fel fog a módosítvány olvastatni. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa). Elnök: Polónyi Gréza képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett kér szót. Polónyi Géza: T. ház! Valóban igen ritkán, talán alig is történt meg rajtam, hogy szavaim félremagyarázása miatt kérjek szót. Hogy ezt most teszem, történik ez kiválóan azért, mert nagyon fontosnak tartom e szakasznak a külföldiekre vonatkozó részét, különösen Bécscsel szemben, a honnan tudjuk, hogy miképen özönlenek be a munkások. Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy az előttem szólt képviselő ur engem csak félreértett. Az 5 évet miért kívánom én a külföldiekkel szemben fentartandónak ? Épen azért, a mit ő argumentumul felhozott, hogy mert a nemzetközi szerződésekben a külföldiektől többet nem követelhetünk, mint a belföldiektől. Már most a 4. §. nem norvativum, az csak a belföldiekre alkotott kivétel. A nemzetközi szerződésekben nem arra kötelezzük magunkat, hogy e kivételeket alkalmazzuk reájuk, hanem, hogy a rendes normális intézkedéseket. Ilyen normális intézkedése a törvénynek az 5 év, 3 évi tanonczidő és 2 évi segédidő, ez a rendes állapot, a 6. §-ban említett