Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-339

339 országcs ülés április 2. 1884. 223 t. ház, hogy ez az intentiója csakugyan sem a ministeriumoknak, sem egyik ministernek sincs s nem is lehet. Magam részéről egész őszintén megvallom, hogy sokkal kényelmesebb a ministernek, ha oly törvény áll rendelkezésére, a mely határozottan megszabja útját arra nézve, hogy mit tegyen és mit ne. Mert sokkal kényelmesebb és alkalmasabb a megszabott utón haladni, mintsem saját felelősségére valamit tenni. Elhihetik a képviselő urak, hogy reám nézve, mig e helyen leszek, kényelmesebb ez, ha a törvény megszabja a mi tennivalóm van s azon utón haladhatok. De másrészről a képviselő urak is tudni fogják kétségkívül, hogy ez is olyan, mint minden emberi dolog, melyet ember végez, tökéletes nem lehet, én legalább nem ismerek oly törvényt, mely bizonyos hézagokat ne mutasson, melyeket rendeleti nton ne kellene kitölteni s ez oka annak, hogy több rendeletünk, mint törvényünk van. Ezt elkerülni nem lehet. És ha az 5. §-ban elősorolnók azon iparágakat, melyek képesítéshez vannak kötve, nem lehet elkerülni, hogy rendeleti utón ne kelljen változtatni rajta. Hiszen a 25. §-ban is, melyre Vidliezkay képviselő ur hivatkozott, kimondatik, hogy a lajstrom módosítható és a módosítás a törvényhozásnak bejelentendő. Itt van a szükségessége kimutatva, mert tudjuk gyakorlatból, hogy ezen iparágak évről-évre változhatnak. A mi azonban a különbséget illeti, mely a - 5. és 5. §-ban elősorolt iparágak közt van, hogy t. i. a telepekhez kötött iparágak évek során át a qualificatió alá esnek, arra figyelmeztetek, hogy ott van az 1872-iki törvény, mely szerint az illető iparágak telep-engedély alá esnek. Nem volt tehát ok arra, hogy ezek elősorolását a törvényből kihagyjuk ; holott a qualificatióhoz kötött iparágak felsorolása nem volt ily könnyű dolog. (TJgy van!) Ezek felsorolása, összeállítása igen hosszá idejű munkát igényel és nem hiszem, hogy valaki azt állíthassa, hogy a qualificatióhoK kötött iparágakat elősorolhassa, s ha van, nagy elismeréssel adózom, magamat sokkal gyarlóbb embernek tartom, mintsem ezt tehetném. Miután tehát ezek elősorolása hosszú időt igényel s a többi közt különösen azon szakértők meghallgatásával is jár, kikre Mukits Ernő képviselő ur is hivatkozott, t. i. a kereskedelmi és iparkamarákra: épen azért kérem a t. házat, méltóztassék a szöveget megtartani ugy a mint van, mert ha rendeleti úton nem fogna elég tétetni a törvényhozás intentiójának, a törvényhozásnak mindig van joga az ellen felszólalni és a ministert felelőssé tenni azért, hogy a törvényhozás intentiójának eleget nem tett. Kérem, méltóztassék a szöveget megtartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Ádám: T.ház! Bármennyire igyekszik is a szakminister ur jóakaratát kifejezni, hogy rendeleti úton hajlandó eszközölni, de a törvény ! keretébe nem kívánja felsor oltatni azon iparágakat, melyek képesítéshez vannak kötve, bármennyire igyekszik mondom ezt feltüntetni: azt hiszem, hogy azon tapasztalatok, melyek ez irányban a ministerium kebelében évek óta megszereztettek, elég biztos támpontot nyújthatnak arra, hogy a mit holnap, holnapután rendeleti úton kivan lajstromozni, az most, legalább pár hét alatt — mert függőben is lehet hagyni — megoldható legyen. Hogy a t. minister ur a törvényjavaslat beterjesztése alkalmával egy ilyen 5. §. lehetőségére nem is gondolt, mutatja az eredeti 4. §., melyben erről szó sincs. E kérdés a közgazdasági bizottságban merült fel és ott látták czélszerú'nek ezt rendeleti úton oldani meg. E részben, azt hiszem, a t. minister ur szeme előtt bécsi collegájának eljárása lebegett, ki 1883. szeptember 17-én kibocsátotta azon ministeri rendeletet, mely szintén ugy hatalmazta őt fel, hogy lehetőleg sorolja el azon kézmííiparágakat, melyekhez a képesítés megkívántatik. Felsorolt 47 iparágat, melyeknek egy része kétségkívül Magyarországon is van. De van ennél egy biztosabb támpontja t. minister urnak, t. i. az 1872. ipartörvény alapján alakult ipartársulatok hivatalos statisztikája. Ebben fel van sorolva 57 iparág, a melyből 7-et leütve, marad 50 iparág, melyek taxatíve felsorolva, biztos támpontot nyújtanak. A ministeriumban igen jól tudják, különösen a t. államtitkár ur, ki ezen törvényj avaslati al oly ritka előszeretettel foglalkozott, ki ezen törvényjavaslat előmunkálatai körül oly kiváló szerepet vitt, igen jól tudja, hegy jelenleg Magyarország területén legalább 90 kézműiparág van, melyeknek egy része csak a fővárosban, más része itt-ott a vidéken elszórtan gyakoroltatik. De ezek közt oly taxatíve felsorolható kézmüiparágak vannak, melyekből 50—60-at bizonyosan képes lenne az államtitkár ur e perczben felsorolni. Ezzel szemben nem lehet akadály kérdés, hogy ha valamely kézmű megszűnik, mi történjék akkor? Vagy kitöröltetik a törvényből, vagy egyszerűen mint nem létező tekintetik. Ez nem lehet akadálya annak, hogy fel ne soroltassék a jelenleg űzött bármelyik kézműiparág, melynél a képesítésre okvetetlenül szükség van. Azon további okok, melyeket Vidliezkay képviselőtársam felhozott, a t. minister ur által nem czáfoltattak meg. A t. minister ur minden merev ragaszkodása mellett azon állásponthoz, ugy látszik, a tárgyalás gyorsítása tekintetéből egyszerű szavazással akarja eldöntetni, hogy e kérdés rendeleti úton intéztessék el, vagy a törvény keretébe foglaltassák. A felszólalások nem teszik lehetetlenné azon általános kívánalmat, melyet a budapesti kereskedelmi- és iparkamara hangsúlyoz, mert ha nem lehetséges is a legutolsó kézműiparágig mindenik ipart felsorolni, lehet legalább jej lezni azon iparágakat, a melyek a minősítésre nézve