Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-339
339. országos filé szövegben a „segéd" szó helyett a „mesterlegény" szót kivánja téteni. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a .segéd" szót megtartani, igen vagy nem?(Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik fentartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget fentartani kivánja s igy Hermán képviselő urnak mindkét módosítványa elesett. Következik Bessenyei képviselő ur módosítványa. Kérdema t. házat,méltóztatik-e azt elfogadni, igen vagy nem ? (Nem!) Nem fogadtatik el. Következik Deutseh Lipót képviselő ur módosítványa. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e azt elfogadni, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni Czirer Ákos képviselő ur második módosítványát, mely szerint az első bekezdés utolsóelőtti sorában e szó után .alatt" beillesztendő az „ingyen" szó? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténi .) A többség nem fogadta el. Győrffy Pető képviselő ur az a) és b) pontokat visszautasíthatni kéri a bizottsághoz azon czélból, hogy azon városok, a hol 1 írtnál több fizetendő, felsoroltassanak és illesztessenek a törvénybe. A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) Nem fogadtatott el. Teleszky képviselő ur a b) ponthoz azon mödosítványt nyújtotta be, bog} 7 a „városokban* szó után tétessék „és községekben". Kérem azon képviselő urakat, a kik ezen módosítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Végre Győrffy Pető képviselő ur a szakasz után új bekezdésként kivájna tétetni, hogy „abejelentéssel állandó kincstári béíyegilletékül 50 kr. rovandó le". A kik elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Nem fogadtatott el. Következik az 5. §. Rakovszky István jegyző (olvassa az 5. §-t). Vidliczkay József: T. ház! Midőn az 5. §-nál ezennel felszólalok, bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni a 25. §. szerkezetére. A két szakasz bizonyos tekintetben homogén természetű. Azonban azon intézkedés, mely az 5. §-ban foglaltatik, egészen másnemű, mint a 25. §-ban foglalt intézkedés, holott az intézkedésnek meggyőződésem szerint egyformának kellene lenni. A 25. §. szól azon esetről, ha valamely iparág gyakorlása oly üzlettelepek felállításával jár, melyek fekvésük vagy az üzlet minősége által a szomszéd birtokosokat vagy lakókat, avagy egyáltalában a közöm séget háborgatják, megkárosíthatják, vagy veszélyeztethetik, ily telepek az alább körülirt eljárás mellett, csak iparhatósági telepengedély alapján állíttathatnak fel. Ide tartoznak a következő iparágak. Itt aztán a javaslat szövege egyenként fel- I április l 1884. 221 sorolja azon iparágakat, a melyekről intézkedés történik. Tehát az egyes iparágak magában a törvényjavaslatban vannak felsorolva és pedig igen helyesen, mert e tekintetben a megállapítás törvényhozási teendő. Itt elő van számlálva aztán 45 iparág. Mondom bizonyos tekintetben homogenitás van a 25. és 5. §. közt. Az 5. §. következőkép szól: „A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendelet által fogja megállapítani és felsorolni azon mesterségeket, melyeknek tízeséhez a kellő képzettséget a 4. §. értelmében ki kell mutatni. * Mikép a 25. §-ban, ugy ezen szakaszban is bizonyos princípium van kimondva. Ezen princípium alkalmazása azután az ipar viszonyaira a 25. §-ban történik akként, hogy maga a törvényjavaslat szövege sorolja elő azon különböző iparágakat, az 5. §-ban pedig a princípiumnak az egyes iparágakra való alkalmazása bizatik a ministerre és annak kiadandó rendeletére. Ez nem homogén, nem egyöntetű intézkedés. Nézetem szerint, miként a 25. §-ban elősoroltatnak a különböző iparágak, ugy az 5. §-ban is elő kellene sorolva lenni az egyes iparágaknak, a melyeknek űzéséhez megkívántatik a minősítés és a törvényhozás részéről egyedül ezen intézkedés helyes. ( Ugy van! a szélső balon.) Én általában a törvényhozás terén nem vagyok barátja az államhatalmak köre megzavarásának. Annak megállapítása, hogy melyik iparágak azok, a melyeknek űzéséhez képzettség kívántatik, nézetem szerint törvényhozási és nem végrehajtási teendő. Csanády Sándor: Ne egyes ember önkényétől függjön! Vidliczkay József: Ezt nézetem szerint magának a törvényhozásnak kell megállapítani és igy már annálfogva sem lehetek ily eljárásnak barátja, mert a hol ily törvényhozási eljárás van, ott már az államhatalom körének megzavarását látom. Reflectálni kívánok még néhány szóval az indokolásra. A javaslatba hozott szöveg azzal indokoltatik, hogy az szükséges azért, mert „az ily mesterségeknek megállapítása a törvényben már csak azért sem eszközölhető, mivel mai nap számos iparág nemcsak a nagyipar fejlődése, hanem a technika tökéletesedése következtében elpusztul, illetőleg keletkezik, elannyira, hogy az, a mi ma még mesterség, az meglehet, hogy egy év múlva már nem az és megfordítva." No már, ha ez a megállapítás ezen oknál fogva nem eszközölhető a törvényben, ugy nézetem szerint nem eszközölhető az ministeri rendeletben sem, ugyanazon okból •, ha állnának ezen felsorolt okok, azon iparágakat rendelettel sem lehet megállapítani. Ez tehát nézetem szerint egészen helytelen indokolás.
