Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-328

Í6 328. országos ülés márczius 14. 1884. terinm dönthessen, mert sem az anyagi helyzet, sem az illető műszaki terv, sem pedig a végrehajtás egymásutánja és egysége nincs biztosítva. Én, t. ház, kijelentem teljes nyugalommal, hogy nemcsak a Tiszaszabályozásra, hanem Magyarország folyamrendszerének szabályozására vonatkozólag könnyű lelkiismerettel szavazok meg bármi nagy összeget, de két cardinális feltételem van. Az egyik az, hogy mivel a Tiszára vonatkozólag sem Vásárhelyi, sem Paleocapa többé nem mértékadó, mert egy új, agyonszabályozott folyóval állunk szemben, hogy tehát a Tiszáról, Dunáról és ezek mellékfolyóiról hydrographiai felvételek történjenek és ezek alapján csupán a folyószabályozás érdekeire való tekintettel állapíttassák meg a műszaki terv és ez ne tétessék a közgyűlések beleegyezésétől függővé, hanem a szakszerű erők által legnagyobb felelősség mellett hajtassák végre. És ha a műszaki terv és szabályozás ekként végre van hajtva, akkor van ideje annak, hogy a kormány gondoskodjék a másik feltételről, hogy a költség meglegyen s végre midőn a műveletre ráfordittatott, mikép viseltessék az a legközvetlenebbül érdekeltek és a kevésbé érdekeltek részérői, sőt hogyan viseltessék országosan, mert Magyarország folyamrendszere nagy közgazdasági érdek, a mire nekünk ép ugy kell tudni áldozni, mint a hogy áldozunk ma a hadseregre és más institutiókra, a melyekben az ország biztonságát látjuk és k,éressük. Én a törvényjavaslatot, mely nem egyéb, mint a régi állapotok összezavarása és más formába való foglalása, a melyben semmiféle garantia nem foglatatik arra nézve, hogy a műveletek reális egészséges alapra íektettessenek, mert semmit sem tüntet elő, csupán az érdekeltek dédelgetését, a kormány minden áron való beavatkozásának jogosítását, a nagy hatalomnak kezébe való adását egység és rendszer nélkül, e törvényt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szél-ö baloldalon.) Minthogy azonban az előadó ur, nem tudom, hogy miért, épen a sövényházai társulatot hozta fel elrettentő példakép és mert ezt hallom az előadó ur, a minister ur, az államtitkár ur szájából is; sőt magam is tudom, hogy ez tarthatatlan s daczára annak, ezen általánosan tarthatatlannak jelzett helyzetben a szorongatott polgárokra egyáltalában nincs tekintet — minek iilustratiója az, hogy mi itt a jogosságról és a méltányosságról szólunk, de ezalatt a túlterhelteknek elárverezik ingó vagyonukat — nem én állítom csak, hanem Szeged város polgármestere, a ki ugyanezen resultatummal fordult a ministerhez, mint magam, a mennyiben a jogosság és a méltányosság hangsúlyozásával távoztunk mind a ketten, tehát tekintettel arra, hogy egy ilyen, úgyszólván egész érdekeltséget kiirtó „jogosság és méltányosság" legalább az én szempontomj ból el nem fogadható, miután itt egyáltalán el van ismerve, hogy a helyzet rendkívüli: bátorkodom a t. háznak ez ötletből egy határozati javaslatot benyújtani, a melynek értelme az, hogy miután itt egy helyzet rendkívülinek van feltüntetve, tehát ennek a törvénynek keretében — mely általános szempontból tárgyalja a megoldást — egyáltalán nem találhat megoldást, külön törvényhozási intézkedéssel oldassék meg. Határozati javaslatom a következő: „Tekintettel arra, hogy a szeged-sövényházai ármentesítő társulat helyzete a megvédendő terület topographiai viszonyainál fogva teljesen kivételes, a mennyiben a megvédendő terület tiszta jövedelmét a védelmi költség nemcsak fölemészti, hanem még meg is haladja ; tekintettel arra, hogy ugy a kormány, mint a közmunka és közlekedési bizottság előadója a ház tárgyalásainak során beismerik, hogy a szegedsövényházi társulat helyzete tarthatatlan; végül tekintettel arra, hogy a társulat kivételes helyzete, kivételes intézkedést kíván: utasítsa a ház a közmunka- és közlekedésügyi ministert arra, hogy a pénzügyministerrel egyetértve, e társulat ügyét külön törvényben és akként oldja meg, hogy a birtokosság jogos létérdekei ne csorbittassai:ak." Ajánlom ezen határozati javaslatot a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rácz Athanáz: (Halljuk!) T. ház! Én az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom, mindazonáltal az elfogadást azon feltételhez kötöm, hogy legalább reményem legyen, hogy ezen feltétel teljesül. Mig a Tiszavölgy t. i. a törvény áldásában fog részesülni, addig a Duna alvidéke Pancsovától Fehértemplomig, illetőleg Báziásig lefelé, ismét nagy, sőt nagyobb veszélyeknek lesz kitéve, mint eddig. Már előttem szólott Vargics Imre t. képviselőtársam hangsúlyozta, hogy azon vizmedencze, mely Pancsova, Kubin, Gyurgyevó és Báziás közt van, 40,000 holdat foglal magában, eddig recipiense volt a Duna és Tisza vizeinek, holott most ezen szabályozás folytán épen a Tisza vizei olyan rohamosan fognak odatolulni, hogy ezentúl ezen vidéknek ármentesítéséről kell különösen majd gondoskodni. Ugy méltóztassék tekinteni, hogy jelenleg ugyan Pancsova és Kubin közt egy árvizmentesítő társulat van, a mely azon nagy védgátat, a hol jelenleg Gyurgyevó van, felépítette, a hol most a csángók letelepittetnek, mindazonáltal, ha a t. minister urnak figyelme nem terjed ki arra, hogy azon a vidéken a szabályozást keresztülvigye, akkor a mostani védgát nem lesz elegendő és akkor hiábavaló költségszaporítás lesz, ugy hogy már most lehet mondani, hogy a csángók, a kik oda letelepednek, saját veszedelmükre telepednek | le. Ha tehát a Tisza áldásait akarjuk az ország