Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-338
J.38. országos ülés április 1. 1884. 199 fogadom, megjegyezvén, hogy ha a részleteknél meg fogok győzetni, miszerint a javaslat itt vagy amott javításra szorul, készségesen fogok a jobb melleit szavazni. {Helyeslés és te'ssés johbfelől.) Széll György: Mindenekelőtt az igen t. képviselőháznak kegyességét kérem ki arra nézve, hogy ezúttal választóim iránt tartozó kötelességemnek eleget tehessek. A tegnapi ülés után csekély személyem iránt (Felkiáltások: Zárt ülés! Dologra!) több képviselőtársam iránt tanúsított magaviselete következtében. (Zaj. Felkiáltások: Napirend! Halljuk as elnököt!) Elnök I A képviselő ur ügyében zárt ülés fog tartatni; ne méltóztassék tehát az ügyet addig itt vita tárgyává tenni. (Élénk helyeslés.) Széll György: T. ház! Ezt előre akartam bocsátani. Azon számos kérvények, melyek az élet gyakorlati emberei, az iparosok részéről a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat alap intézkedései megváltoztatása iránt a t. képviselőházhoz benyujtattak és a melyekről a közgazdasági bizottság javaslatának indokolásában említést is tesz és ezen kivül azon tekintélyes ipartársuíatok és ipars kereskedelmi kamarák panaszai, melyeket csak a napisajtó utján akartak orvosolni, minden komoly gondolkozót meggyőznek arról, hogy e törvényjavaslat szerinti iparszervezet sem a kézműves, sem a valódi solid gyáripar meghonosítását elő nem mozdítja; iparosainkat jelenlegi szomorú és szégyenteljes helyzetéből kiemelni s részükre jólétet teremteni és biztosítani képes nem leend: ugyanazért én már most kijelentem, hogy ha e törvényjavaslat neheztelt szakaszai az általánosan érzett szükséghez képest meg nem változtatnak, e javaslatot el nem fogadom. Midőn korunkban a nagyhangzású szabadelvüségre való hivatkozássala frásisokkorát éljük, nem kell csodálkozni azon, hogy az 1872. évi ipartörvény a szabad ipart hirdette s annak tért engedett; és a mely tulajdonkép a szédelgésnek alapját vetette meg, a csaknem 750 ezer kisiparos kezéből vette ki keresetének szerszámát, különösen a vidéki iparosok körében tapasztaljuk, hogy a hol ezelőtt jólét honolt, ma már pusztulást és szegénységet találunk. Az 1872. évi ipartörvény olyanok kezébe juttatta az iparú'zhetési jogot, kik mesterséget soha nem tanultak s kenyérkeresetük nem ez volt, hanem az, hogy külföldről hozatták nagyban a csak szemnek tetsző, de hitvány iparczikkeket s eladták uzsorás kamattal részint nyers, részint feldolgozott minőségben. Az 1872. évi ipartörvény szabadalmazottjainak elég volt a lefolyt 12 év arra, hogy nemcsak egy-egy város, de tudok esetet, hogy egész környék iparosait hatalmukba kerítsék, kimerülésig dolgoztassák és a mikor nekik tetszett, koldusbotra juttassák. Haszon nélkül megy a mostani iparos vásárról vásárra, faluról falura jó iparczikkeivel, mert minden városnak, minden falunak vannak olcsó portékás boltosai, akik fele árért képesek hitvány czikkeiket árúba bocsátani, mint iparosaink a maguk solid árúikat; ily körülmények között a kézműves iparos időt veszt, költségeskedik és a vége az, hogy a fuvardíjat sem árulhatja ki. A jelen törvényjavaslat az iparosoknak 1879. évi congressuson különösen kiemelt azon kívánalmuknak sem tesz eleget, hogy t. i. a kézműipar megkezdése, annak rendszeres tanulása és gyakorlati képzettsége kiállott vizsga által igazoltassák s a kézműiparosnak felette nagy kárára a tőkének szabadságát fenhagyja arra nézve, hogy kézműipart egy egyén több helyen folytathasson. A külföldi iparczikkekre nézve a házalást el nem tiltja, a vásárokat nem kellőleg szabályozza. A qualificatió és a kényszertársulás tekintetében ugy intézkedik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, hogy a mely qualificatiót a 4. §. megállapít, azt az utánna következő 6., 7., 8., 22. és a többi szakaszok lerontják. Szintén a kézmfíiparosok felette nagy hátrán} 7 ára megengedi a javaslat, hogy kézműipart nem tanult vállalkozó vagy gyáros képzett iparossegédet tarthasson; és végül nem honpolgárnak, bármely jöttmentnek is megengedi bármely ipar folytatását. Ezek azon csak nagyjából érintett kifogásaim a jelen törvényjavaslat ellen, melynek következtében azt nem pártolhatom. De tekintsük röviden t. ház, iparügyünket közgazdasági szempontból is. Az országos magyar gazdasági egyesület ez évi márczius 23-án tartott közgyűlése alkalmával az igen tisztelt pénzügyminister ur elnöki megnyitó beszédében különösen hangsúlyozta, hogy „tisztán mezőgazdaságból nem élhetünk meg" vagyis mintha azon nézetnek adott volna kifejezést, hogy a mezőgazdaság mellé közvetlen sorakozni kell az iparnak, ezt fejleszteni és a qualificatió kimondása mellett biztosítani elkerülhetlen szükség, mert a mezőgazdaság mindaddig nem érheti el czélját s hivatásának meg nem felelhet, mig az ipar kellőleg ki nem fejlődik s a számára szükséges olcsó tőke biztosítva nem lesz. Állítsunk fel tehát a külföldi iparczlkkekkel szemben önálló védvámokat, biztosítsunk az állam hozzájárulásával, vidéki hitelszövetkezetek felállítása és szervezésével az iparnak olcsó tőkét. Mindezeknek tekintetbe vételére az ipar- s kereskedelmi minister urnak figyelmét azért hivom fel, hogy az osztrák tartományokkal és Francziaországgal kötendő vasúti tariffaszerződés létesítése körül a külföldi iparczikkek beözönlését a
