Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-337
337. országos ülés iparososztályunkat a végmegsemmisüléstől meg nem óvhatja, mert azok hatálya Ausztriára —• honnan a baj ránk özönlik — ki nem terjed, mert az csak a belföldi kontárok versenye ellen védhet; de nem védelmez az osztrák kontárok ellen, a kiknek szabad itt szemünk láttára, sőt törvényeink palládiuma és védelme alatt hazai iparunkat agyonfojtani, (Ugy van! a szélső halon) sőt arra azok még nagy praemiumot is tűznek ki. Itt ipartörvény nem, hanem csakis a personal unió alapján szervezett független Magyarország valósítása segíthet. (Élénk helyeslés a szélső balon.) < Ha mégis mindezek daczára elfogadom általa- i nosságban a részleteknél való javíthatás reményében e javaslatot, teszem azért, mert talán az mégis némileg enyhíteni fogja iparososztályunk tantalusi kínjait; teszem azon meggyőződésben, hogy ők maguk leginkább tudhatják, hogy mi szolgálhat javukra; de épen azért mindent meg kívánok tenni arra, hogy hivatott közegeiknek kívánságai: az ipartestületek kötelező voltára és a minősítésre nézve — minden félremagyarázás és kibúvó ajtók mellőzésével — törvénybe iktattassanak; valamint azt is, hogy a minősítvény csak egy iparágra szorittassék és az egy segéddel dolgozás a képesítési kötelezettség alól senkit ki ne vegyen. Ezeknek az illető szakaszoknál való beiktatása feltételével elfogadom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Vuchetich István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn az 1872: VIII. t.-cz. meghozatott, a legszebb reménynyel voltak azok eltelve, a kik ebben az ipartörvényben az iparszabadság elvét keresztülvive látták, mely szerint az egyesek is, de a vállalkozó tőke is a legnagyobb szabadságnak örvend és hogy ennek az alapján az ipar, a kézműipar és különféle vállalatok felvirágozni fognak. De ezen törvény életbeléptetése után csakhamar megváltozott ezen remény, mert äz iparosok nem levén képesek a vállalkozó tőkével versenyezni, látták, hogy tönkremennek, azért gyülekezetekben, az ipar- és kereskedelmi kamarákban | márcziui 31. 18S4. 195 nyíltan hangoztatták meggyőződésüket, hogy az iparszabadság nem volt a mostani viszonyainknak megfelelő, hogy az iparszabadságon nyugvó ezen törvény a kellő feltételek hiányában az egyes iparosokat egymástól elszigetelte; hogy a kellő szervezet hiányában mindenki a féktelen szabadság mellett magára lett hagyatva, hogy a kellő műveltség hiányában a szabad társulás előnyeit senki sem használta fel, hogy a kézműves a vállalkozás és a tőke ereje által háttérbe szorult és sok esetben tönkrement, hogy a kontárkodás felszínre került, a melyet az ipariskolák felállítása által megfékezni nem lehetett — és ezért kívánatos, múlhatatlanul szükséges, hogy ezen ipartörvény revideáltassék. így hangzott ez Magyar-, igy Horvátországban. Mi horvát képviselők fel lettünk kérve a zágrábi ipar- és kereskedelmi kamarától, hogy ezen fenn felsorolt bajok elhárítása végett szavunkat emeljük, a mit a legnagyobb készséggel is teszünk. Ezen feladatunk azonban, ezen törvényjavaslat és különösen az országgyűlési bizottság által tett javítások és módosítások áttanulmányozása után könnyűvé vált, miután ebben az igy előttünk fekvő törvényjavaslatban minden jogos kivallatunk teljesedését látjuk. És mert ezen törvényjavaslat az iparszabadság teljes fentartása mellett szervezi az iparhatóságokat, meghonosítja a munkáskönyvet, szabályozza a tanoncziskolák ügyét, behozza a kötelező társulatokat, Horvát- Szlavonország autonómiai törvényeit a 176. §-ban tiszteletben tartja — és ez által az országban kifejezett kívánságoknak eleget tesz, én ugy magam, valamint Horvát-Szlavónország képviselői nevében ezen törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra még többen vannak feljegyezve, miután az idő előrehaladt, azt hiszem, méltóztatik a t. ház belenyugodni, hogy a tanácskozás a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésben folytattassék. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 pereskor.) 25*
