Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-328
328. országos ülés márczius 14. 1884. !.S akkor is, ha a régi felfogás ellenére, mely az volt, hogy haszonból és érdekből alakult a Tisza-szabályozási társulat, mondom ma már akkor is, midőn a műveletben hasznot nem lát a társulat, lehet azt a törvény értelmében kényszeríteni a munkálatok teljesítésére. Ez súlyos rendelkezés, azonban belátom, hogy oly szükség, melyet elodázni nem lehet, melyet elismerni kell. Mert ma részint azért, mivel a régi tervek, melyek szerint Paleocapa idejében megindultak a munkálatok, elhagyatván, új tervek szerint szabályoztatott e folyam, a szabályozás elferdült, rósz lett, elfajult. Ennek következtében ma oly árvizszineket látunk, melyek a régi ősi árvizszineken túlemelkedő fensíkokra kiterjeszkednek, a mely fensíkok soha veszélyeztetve nem voltak. Ezen fensíkokon városok és falvak vannak, melyeket megvédeni kötelessége az országnak és mert kötelessége, gondolta ki ezen helyzetben azt, hogy az állam bizonyos társulatokat közérdek szempontjából fentartani szükségesnek tart, mig ellenben más társulatok közérdekűségét nem mondja ki. Közérdekíí társulat tehát az, mely a fensíkon lévő egyéb érdekeket is, mint mereven az illető birtokos földterrnényeiből várható hasznot, hanem házakat és müveket is véd. Ezen társulatot lehet kényszeríteni bizonyos munkálat teljesítésére, még akkor is, ha kárt szenved, ha a lucrativ fogalma már rég túl van haladva. Ezt szükséges kimondani és nem lehet elodázni szemben azon veszélyekkel, mélyeket az újabb árvizekről szerzett adatok feltüntetnek. Hanem a törvényjavaslat mindezen sok szigor után, melyet felsoroltain, egy méltányossági momentumot tüntet fel, azt t. i, hogy midőn a társulat ily munkálatok elrendelése következtében, midőn t. i. nem haszonból, hanem ministeri rendelet folytán kénytelen munkálatokat teljesíteni, a társulat rósz helyzetbe jut, midőn ősi jövedelme, t. i. az, a mely lenne, ha szabályoznia nem kellene, megtámadtatnék, akkor beáll az, hogy az állam segélyezze ezen társulatot. Erre nézve a kataszter lett elfogadva mérvadóid és megállapittatott azon 60, illetőleg 20%-os kulcs, mely combinálva alkalmazandó a törvényjavaslat szavai szerint. Ez az, a mi a sok szigor után némikép compensatiót igér. Azonban megvallom, nem hiszem, hogy ez komoly compensatio lenne. Jól mondatott itt több oldalról, hogy ez nem elég, hogy ez kevés, hogy ez semmi. Hivatkozás történt más államokra, a hol egy tizedével, negyedével, felével a költségeknek hozzájárul az állam a vizszabályozáskoz. Ámde mai napig a Tiszavölgy helyzete olyan volt, hogy ezen méltányos elv a compensatióra nézve akkor sem volt elismerve, midőn bizonyos munkálatok a társulat érdekeinek ellenére, elrendeltettek. Ma ez legalább a törvényben helyet talál és ha csak mint princípium volna letéve, én részemről, ha talán szerénynek is tetszik, megelégszem vele azért, mert a törvényhozás elfogadván egy princípiumot, hiszem, hogy ha szükségét fogja látni, annak idején oda fogja fejleszteni, a hol az utánunk jövők azt méltányosnak fogják találni. Én tehát ezen ideából kiindulva, még ezen keveset is — mert csak annak tekinthetem — elfogadom, várva, hogy a törvényhozás annak idején elég méltányos lesz. Meglehet, hogy ezen törvény 5— 10 év múlva tökéletesen tárgytalan lesz, ha mindfiz, a mit tőle, legalább én részemről várok, teljesítve lesz, t. i. a nagyobb társulatok kikerekítése, az ártérfejlesztések keresztülvitele. Akkor a maximális megterheltetés kérdése, azt hiszem, meglehetős felesleges fog lenni, mert azon társulatok, melyeket nagyobbakra ki fognak kerekíteni, a financiális helyzetet jobban fogják elviselhetni. Csak némely kicsinyekről lesz szó addig is és mindig, melyek nem nagyobbíthatok területi viszonyaiknál fogva. Ezek valószínűleg mindig azon szomorú helyzetben fognak lenni, hogy segélyt fognak igényelni. Meglehet, hogy ezekre nézve, már mielőtt mind az bekövetkezik, a mi ezen törvénytől váratik, hogy az összes Tiszavölgy átälakittassék administrativ szempontból, ezen kisebb területekre nézve a törvényhozásnak szükséges lesz intézkedni azon kereten túl is, a mi ezen törvényben foglaltatik, mert az reájuk nézve kevés. Ez az, a mit általánosságban a törvényjavaslatra nézve elmondani szándékoztam. Ezzel kifejeztem a jövőre való reményeimet, melyeket ezen törvényhez csatoltam, azt, hogy néhány igazságos és méltányos elvet tartalmaz; és azt, hogy a kormánynak nagy hatalmat ad azért, hogy egy új, egy szebb jövőt nyissunk a Tiszaszabályozásnak. Én tehát a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartva magamnak, hogy a részleteknél egyes pontokhoz hozzászóljak. (Helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó : T. ház ! Ha valamely törvényjavaslat bizonyítja azt, hogy minden conceptió, a mely törvényhozási dolgokban e ház elé kerül, Magyarország jelenlegi ministerelnökének szellemét magán viseli, igy a Tiszaszabályozásról, a társulati szervezésről szóló törvényjavaslat valósággal ezt viseli magán. Ebben a törvényjavaslatban én mást nem látok, csak úgy szólván photografiáját Tisza Kálmán ministerelnök ur vármegyéjének. Megtartani az önkormányzat látszatát, a kormánynak biztosítni még mellékes ügyekben is a főhatalmat, a döntést és az összes érdekeket a kormány kezében concentrálni akként, hogy a midőn szükséges a „helyi érdekekre" való tekintetből is a kormány részéről történjék a döntés. Ép mint a vármegyében a közigazgatási bizottság behurczolása a hivatalnokok seregétől egészen le a