Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-328

328. országos ülés márczius 14. 1884. !.S akkor is, ha a régi felfogás ellenére, mely az volt, hogy haszonból és érdekből alakult a Tisza-sza­bályozási társulat, mondom ma már akkor is, midőn a műveletben hasznot nem lát a társulat, lehet azt a törvény értelmében kényszeríteni a munkálatok teljesítésére. Ez súlyos rendelkezés, azonban belátom, hogy oly szükség, melyet elodázni nem lehet, melyet elismerni kell. Mert ma részint azért, mivel a régi tervek, melyek szerint Paleocapa idejében megindultak a munkálatok, elhagyatván, új tervek szerint szabályoztatott e folyam, a sza­bályozás elferdült, rósz lett, elfajult. Ennek követ­keztében ma oly árvizszineket látunk, melyek a régi ősi árvizszineken túlemelkedő fensíkokra ki­terjeszkednek, a mely fensíkok soha veszélyez­tetve nem voltak. Ezen fensíkokon városok és falvak vannak, melyeket megvédeni kötelessége az országnak és mert kötelessége, gondolta ki ezen helyzetben azt, hogy az állam bizonyos társulato­kat közérdek szempontjából fentartani szükséges­nek tart, mig ellenben más társulatok közérdekű­ségét nem mondja ki. Közérdekíí társulat tehát az, mely a fensíkon lévő egyéb érdekeket is, mint mereven az illető birtokos földterrnényeiből várható hasznot, hanem házakat és müveket is véd. Ezen társulatot lehet kényszeríteni bizonyos munkálat teljesítésére, még akkor is, ha kárt szenved, ha a lucrativ fogalma már rég túl van haladva. Ezt szükséges kimondani és nem lehet elodázni szemben azon veszélyekkel, mélyeket az újabb árvizekről szerzett adatok fel­tüntetnek. Hanem a törvényjavaslat mindezen sok szigor után, melyet felsoroltain, egy méltányossági mo­mentumot tüntet fel, azt t. i, hogy midőn a társu­lat ily munkálatok elrendelése következtében, midőn t. i. nem haszonból, hanem ministeri rende­let folytán kénytelen munkálatokat teljesíteni, a társulat rósz helyzetbe jut, midőn ősi jövedelme, t. i. az, a mely lenne, ha szabályoznia nem kellene, megtámadtatnék, akkor beáll az, hogy az állam segélyezze ezen társulatot. Erre nézve a katasz­ter lett elfogadva mérvadóid és megállapittatott azon 60, illetőleg 20%-os kulcs, mely combinálva alkalmazandó a törvényjavaslat szavai szerint. Ez az, a mi a sok szigor után némikép compensatiót igér. Azonban megvallom, nem hiszem, hogy ez komoly compensatio lenne. Jól mondatott itt több oldalról, hogy ez nem elég, hogy ez kevés, hogy ez semmi. Hivatkozás történt más államokra, a hol egy tizedével, negyedével, felével a költségek­nek hozzájárul az állam a vizszabályozáskoz. Ámde mai napig a Tiszavölgy helyzete olyan volt, hogy ezen méltányos elv a compensatióra nézve akkor sem volt elismerve, midőn bizonyos munká­latok a társulat érdekeinek ellenére, elrendeltettek. Ma ez legalább a törvényben helyet talál és ha csak mint princípium volna letéve, én részemről, ha talán szerénynek is tetszik, megelégszem vele azért, mert a törvényhozás elfogadván egy prin­cípiumot, hiszem, hogy ha szükségét fogja látni, annak idején oda fogja fejleszteni, a hol az utá­nunk jövők azt méltányosnak fogják találni. Én tehát ezen ideából kiindulva, még ezen keveset is — mert csak annak tekinthetem — el­fogadom, várva, hogy a törvényhozás annak ide­jén elég méltányos lesz. Meglehet, hogy ezen törvény 5— 10 év múlva tökéletesen tárgytalan lesz, ha mindfiz, a mit tőle, legalább én részemről várok, teljesítve lesz, t. i. a nagyobb társulatok kikerekítése, az ártérfejleszté­sek keresztülvitele. Akkor a maximális megter­heltetés kérdése, azt hiszem, meglehetős felesleges fog lenni, mert azon társulatok, melyeket nagyob­bakra ki fognak kerekíteni, a financiális helyzetet jobban fogják elviselhetni. Csak némely kicsinyek­ről lesz szó addig is és mindig, melyek nem na­gyobbíthatok területi viszonyaiknál fogva. Ezek valószínűleg mindig azon szomorú helyzetben fog­nak lenni, hogy segélyt fognak igényelni. Meglehet, hogy ezekre nézve, már mielőtt mind az bekövetkezik, a mi ezen törvénytől vára­tik, hogy az összes Tiszavölgy átälakittassék ad­ministrativ szempontból, ezen kisebb területekre nézve a törvényhozásnak szükséges lesz intézkedni azon kereten túl is, a mi ezen törvényben foglal­tatik, mert az reájuk nézve kevés. Ez az, a mit általánosságban a törvényjavas­latra nézve elmondani szándékoztam. Ezzel kifejez­tem a jövőre való reményeimet, melyeket ezen törvényhez csatoltam, azt, hogy néhány igazságos és méltányos elvet tartalmaz; és azt, hogy a kor­mánynak nagy hatalmat ad azért, hogy egy új, egy szebb jövőt nyissunk a Tiszaszabályozásnak. Én tehát a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartva magamnak, hogy a részleteknél egyes pontokhoz hozzászóljak. (Helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó : T. ház ! Ha valamely tör­vényjavaslat bizonyítja azt, hogy minden concep­tió, a mely törvényhozási dolgokban e ház elé ke­rül, Magyarország jelenlegi ministerelnökének szellemét magán viseli, igy a Tiszaszabályozásról, a társulati szervezésről szóló törvényjavaslat való­sággal ezt viseli magán. Ebben a törvényjavaslat­ban én mást nem látok, csak úgy szólván photogra­fiáját Tisza Kálmán ministerelnök ur vármegyéjé­nek. Megtartani az önkormányzat látszatát, a kormánynak biztosítni még mellékes ügyekben is a főhatalmat, a döntést és az összes érdekeket a kormány kezében concentrálni akként, hogy a mi­dőn szükséges a „helyi érdekekre" való tekintet­ből is a kormány részéről történjék a döntés. Ép mint a vármegyében a közigazgatási bizottság be­hurczolása a hivatalnokok seregétől egészen le a

Next

/
Oldalképek
Tartalom